Türelemjáték

Nyugodjon meg mindenki: a hatalom nyeregben érzi magát, és folytatja, amit eddig csinált. Akkor is, ha tüntetnek, akkor is, ha ellenzékiek akcióznak – a Parlamentben vagy az MTVA székházában –, s még akkor is, ha „a legagresszívabbakat Soros György fizeti”. A miniszterelnök jónak tartja a Munka Törvénykönyvének vitatott módosítását, és ettől nem is lehet eltántorítani. De nem is ez a lényeg, hanem az, amikor arról beszél: megtalálták a módját, hogyan hozzák meg a törvényeket. Nem érdekli őket tehát semmi, és ez így marad örökkön örökké, vagy legalább addig, amíg övék a hatalom.

Péntek reggeli szokásos rádiószózatában volt még egy nagyon árulkodó mondata Orbán Viktornak. Ezt a versenyt – vagyis amikor az ellenzék működik - „nem cselekvéssel, hanem tűréssel lehet megnyerni”. És aztán jött a magyarázat, kétszer is elmondta, hátha valakinek nem világos. Arról van szó ugyanis, hogy a miniszterelnök és elvbarátai ellenzékben kezdték – az átkos időkben –, de a rendszerváltás után is kétszer nyolc évig odaszorultak. Megtapasztalták tehát, milyen az, amikor nem hallgatják meg az érveiket, s hiába hiszik, hogy igazuk van, kénytelenek beletörődni, nem az történik, amit akarnak. Kivárták, amíg eljött az idejük, és most sokszorosan visszaadják, amit ellenzékben el kellett tűrniük.

Orbán Viktor ezek szerint egyfajta türelemjátéknak tekinti a politikát és még a kormányzást is. Ma neked, holnap nekem. Pszichiáterek és lélekbúvárok számára kincsek találhatók az interjúban. Az is probléma, hogyan hat a jellem fejlődésére a korábbi frusztráció. Még érdekesebb kérdés, miért mondja valaki kétszer is, hogy Kossuth György, amikor Lajos szobráról beszél.

Nem kétséges, nagyon igaz, amikor Orbán közli, a kormány eltökélt, és gyorsan tud döntéseket hozni. Továbbá türelmes is. Egyelőre nyerésben van. Egyelőre.