Azt állítja Óbuda jegyzője (birtokvédelmi végzésében, amellyel távozásra szólította fel az ellenzéki parlamenti képviselőket az MTVA székházából), hogy a képviselők folyamatos ott tartózkodása nem egyeztethető össze az intézmény közszolgálati funkciójának gyakorlásával és a közmédia belső rendjével.
Ezzel szemben a tény az, hogy a jegyző eleve nem is intézkedhetett volna az ügyben az országgyűlési képviselők mentelmi joga miatt. Az úgynevezett közszolgálati média úgynevezett közszolgálati funkciójának gyakorlását pedig maga a kormány akadályozza. 2010 óta folyamatosan. Na, erre kellene valamilyen végzés!
Azt állítja Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy a túlóratörvény a munkavállalóknak jó, nem a munkaadóknak.
Ezzel szemben a tény az, hogy a munkaadóknak biztosan jó, hiszen az ő lehetőségeiket bővíti, a munkavállalóknak viszont attól eltekintve, hogy több túlórával elvileg többet kereshetnek, kifejezetten rossz. Az eddigi maximum egyéves munkaidőkeretet és elszámolási időszakot ugyanis három évre tolja ki, ami a túlórák kifizetésének elkerülésére is módot ad a munkaadóknak. A miniszterelnök az interjúban utalt arra, hogy a munkaerőhiány miatt mostanában gyakran lasszóval kell fogni a munkásokat. A rabszolgatörvénnyel most a kormány adta a lasszót a munkaadók kezébe.
Azt is állítja a miniszterelnök (ugyanott), hogy hazudik, aki szerint a munkások csak három éven belül kapják meg a túlmunka díját, mert azt havonta kifizetik nekik.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem. Ez a munkaidő-beosztástól függ. Ha valaki a megszabottól eltérő időben végez túlmunkát, például a naponta 8-tól 16.30-ig tartó beosztása után tovább dolgozik, akkor a hónap végén valóban megkapja a plusz díjat. Ha viszont eleve napi 9 vagy 10 órás munkaidő-beosztásban dolgoztatják, akkor ez a rendszeres túlóra csak a most meghosszabbított munkaidő-elszámolási keret végén fizetendő ki. Úgyhogy – legyünk finomak és megértőek – Orbán Viktor téved. Valaki már szólhatna neki.
Azt állítja továbbá Orbán (szintén a Kossuth rádióban), hogy „szerintem ez jó törvény; a puding próbája az evés.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a puding próbája egy demokráciában nem az evés, hanem a kóstolás. Ezért kellett volna a törvénymódosítást előre egyeztetni és végigtárgyalni az érintettekkel. A Fidesz-kormány viszont megfőzte, és most lenyomja mindenkinek a torkán, akár ízlik, akár nem. Az Orbán-puding már csak ilyen.
Azt állítja Áder János köztársasági elnök (elnöki nyilatkozatában), hogy a Munka Törvénykönyvének módosításával „nem csökkentek a munkavállalók védelmét szolgáló garanciák.”
Ezzel szemben a tény az, hogy csökkentek, hiszen a törvény nagyobb játékteret ad a munkaadóknak, ugyanakkor büntetheti azokat a munkavállalókat, akik a hároméves elszámolási időszak közben munkahelyet váltanak, és így utólag még akár ők fizethetnek vissza a bérükből, ha az elszámolás után kiderül, hogy abban a periódusban nem dolgozták le a napi nyolc órát. Igaz, Áder nem könyvelő. Csak aláíró.