Az energiaárak megállapításáért felelős innovációs és technológiai miniszter az ünnepek előtti péntek késő délutánját találta a legmegfelelőbb időpontnak arra, hogy kihirdesse a jövő évtől érvényes új központi áramtarifákat. Első ránézésre a lakossági díjak jelentősen, számításunk szerint 4-5 százalékkal csökkennek. Ám ez csupán a számla egy hányada: konkrétan az áram mint termék tarifája. Az ezen felül – lényegében a hálózat használatáért - fizetendő úgynevezett rendszerhasználati díjak egy december közepi hivatali rendelet szerint viszont jórészt emelkednek. Szakértők előzetes számításai alapján a háztartások szemszögéből e két változás kioltja egymást. Eszerint az immár négy éve változatlan lakossági áramtarifák várhatóan a jövő év elején se módosulnak. A rendelet tanúsága szerint ugyanakkor a lakosságon kívüli kört újfent jelentős áramáremeléssel sújtja az Orbán-kormány. Miközben rájuk is vonatkozik a rendszerhasználati díjterhek növelése, a lakosságénál már eleve 30-50 százalékkal magasabb áramtarifáikon számításunk szerint rendre közel ötödével még tovább srófolnak. (A rendkívül bonyolult rendszerhasználati díjrendszerben szinte minden elem nő, kivéve a fogyasztásarányos elem. Ez – a lakosságra leginkább jellemző, nappali, kisfeszültségű kört leszámítva – némiképp csökken.)
Szakértők a változtatásokból a rendszeren belüli rendkívüli feszültségekre következtetnek. Az ok a nemzetközi áramáremelkedés. Ennek súlyát egyre komolyabban érzi a lakosságon kívüli kör, ahol – a legkisebb cégeket leszámítva – ma már kötelező szabad piaci áron vásárolni. Eszerint az elmúlt év során a hazai cégek, intézmények, gyárak akár 50 százalékos áramdrágulással is szembesülhettek. A legkisebb fogyasztásúak ugyanakkor továbbra is választhatják az állami, úgynevezett egyetemes tarifát. Míg ez a 2013-as „rezsicsökkentésig” jellemzően nem különbözött a lakosság által fizetendő díjtól, azóta a kormány egyre inkább emeli. Mivel a piaci árak ezt követően jelentősen estek, sokáig szinte egyáltalán nem akadt olyan céges ügyfél, amely az állami díjat választotta volna az annál jóval alacsonyabb piaci helyett. Ám mára fordulhatott a kocka: az elszaladó piaci árak közepette ugyanis a változatlan állami tarifa ismét egyre inkább vonzóvá válhatott a lakosságon kívüli vevők számára. A rájuk vonatkozó mostani hatósági áramáremeléssel tehát a kormány lényegében csak érvényesítette a piaci folyamatokat.
Ennél jóval furább a lakossági tarifa helyzete. Az ugyanis semminemű piaci észjárást nem követ. Kifejezetten ellentmondásos, hogy az áram mint termék piaci árának megugrása közepette a szakminiszter csökkenti az áram mint termék hatósági árát. A kormány, illetve az árakat előkészítő államapparátus ezzel immáron hivatalosan is elismeri, hogy a lakossági árnak semmi köze a piaci viszonyokhoz. Továbbá – még mielőtt eme érvelésbe bárki áremelési propagandát látna bele – ezzel párhuzamosan kevéssé látható a hálózati díjak emelésének indokoltsága is. Ennek megállapítása még a termékdíjénál is átláthatatlanabb, az úgymond a hálózatok fenntartási költségeitől függ, beleértve a vezetékek, a műszerek vagy épp a munkaerő árát. Az ármegállapítás szakmaiatlanságát mi sem bizonyítja inkább, mint hogy 2014 óta a kormány és szakértői valamely fatális véletlen folytán mindig pont akkora, csak ellenkező előjelű hálózati költségváltozást tapasztalnak, mint amennyivel a termék lakossági árát módosítják, hogy így a végár a politikai kívánalmaknak megfelelően szinten maradhasson. (Ez alapján mindenesetre most január 1-től a hálózatüzemeltetők járnak jobban és a lakossági áramszolgáltatók rosszabbul.) A szakminiszter ezen túlmenően az áram- és gázárak további számos belső mutatóját módosította.
Elemzők mindebben ama jelenség folytatását látják, hogy a kormány a piaci áremelkedés, vagy épp a környezetvédelmi kötelezettségek egyre növekvő terheit változatlanul és egyre inkább a cégekre, intézményekre terheli. Csak így tartható fenn ugyanis az energiaellátás biztonsága a lakosság tarifájának változatlansága mellett. Ez a jelenség ugyanakkor folyamatosan rontja a magyar gazdaságnak – az Orbán-kabinet által elvben amúgy rendkívül kívánatosnak nevezett – versenyképességét. Más államokban éppen hogy inkább a lakossági rezsit srófolják túl a cégek tehermentesítése érdekében. Brüsszel mindkét megközelítést ellenzi.
