Az ünnepek előtti péntek estére időzítve a kormány határozatban hirdette meg az új Nemzeti Energiastratégiával szembeni kívánalmait is. A hasonlóképp fennkölt elnevezésű, jelenleg hatályos dokumentum 2011-ben született és 2030-ig hirdették érvényesnek, ám az átdolgozására a választások után alakult innovációs és technológiai tárca vezetői az utóbbi hónapok során többször is céloztak már.
Ehhez képet a most megjelent igényhalmaz több ponton az újdonság erejével hat, még ha eddig is akadtak kisebb-nagyobb eltérések a különböző kormányzati megszólalók, illetve egy-egy illetékes eltérő időpontokban elhangzott hosszú távú energia-jövőképei között. A kormányhatározat a kitűzött határidők tekintetében is egyenetlen: több megalapozó intézkedést ugyanis az új dokumentum benyújtása utánra várnak, miközben néhány stratégiai lépést már az idei év végéig – hovatovább a két ünnep között – meg kell tenniük.
Az irat szerint Palkovics László innovációs és technológiai tárcavezetőnek - Süli János, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter bevonásával - az új Nemzeti Energiastratégiát jövő év szeptember elejéig kell elkészítenie.
Ezen belül márciusig a szakminiszternek választ kell adnia arra a kérdésre, hogy kell-e tovább ösztönözni az erőműépítéseket. Ki kell ötölnie, miként illeszthetőek a rendszerbe a megújulóenergia-alapú termelők a legkisebb költségnövekedéssel, illetve ennek érdekében miként kell fejleszteni a hálózatot. A régi erőművek leállítása mellett - mint hangsúlyozzák - az újak se veszélyeztethetik az ellátás biztonságát. Arra is javaslatot várnak, miként idomítható a termeléshez az eddiginél jobban a fogyasztás. (Ez elsősorban az EU igénye, ami a falszigetelésen, az akár percenként változó lakossági díjon vagy épp az éjjeli e-autó-töltésen túl az akkumulátoros áramtárolás elterjesztéséig számos javaslatot fed. Utóbbira, illetve a fejlesztések általános ösztönzésére a határozat külön is kitér.)
A téma súlyosságához méltóan a rezsivel kapcsolatos elképzeléseket Palkovics Lászlónak - Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszterrel karöltve - elegendő a jövő év végéig, vagyis az energiastratégia elfogadását követően – letennie az asztalra. Az ügyben egymásnak feszülő erőket egy, a szokásosnál is ködösebb körmondat jellemzi. Először is leszögezik, hogy meg szeretnék tartani "a rezsicsökkentés eredményeit". (Ez az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentős nemzetközi áreséskor se jelenti a négy éve fixált tarifák mérséklését.) Emellett viszont a lakosságot magába foglaló úgynevezett egyetemes szolgáltatáson belül "az indokolt költségek kezelését célzó hosszú távú programot", a "fogyasztói kategóriákhoz kapcsolódó ellátásokat", illetve "különböző termékeket és szolgáltatásokat" alakítanak ki. Tekintettel lesznek az energiahatékonyságra és -függetlenségre is.
Palkovics Lászlónak március végéig Bártfai-Mager Andreával és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel közösen fel kell térképeznie a 2020 után várható gázellátási helyzetet is. Ebben a körben a hazai ellátórendszer kihasználásának növelése mellett csökkentenék a fogyasztást, például energiahatékonysággal. Vissza kell szorítani a behozatalt, egyszersmind törekedni kell az orosztól különböző - például román, horvát vagy belföldi - források felkutatására.
A szakminiszternek, úgyszintén az új energiastratégia benyújtását követően, szeptember 30-ig, szintén Bártfai-Mager Andreával együtt meg kell határoznia a társadalmilag legolcsóbb fűtési módot, a kevésbé hatékonyak kivezetési terveivel együtt. Eme, a rövidsége ellenére ezermilliárdokról szóló kívánalom várt eredményét némiképp előrevetíti, hogy a tárcavezetőt két ponttal lejjebb - július végi határidővel - hosszú távon megfizethető és környezetbarát távhőprogram kidolgozására kérik.
Az irat szerint már ez év végéig felülvizsgálják a megújulókból vagy hulladékból termelt áram kiemelt felvásárlási árát. Úgyszintén december 31-ig kell az EU felé benyújtanunk a Nemzeti Energia és Klíma Tervet. Eszerint 2030-ra szén-dioxid-kibocsátásunkat az 1990-es szinthez képest legalább 40 százalékkal mérsékelnénk, a megújuló energia aránya pedig a teljes áramtermelésen belül 20 százalékra nőne. (E két vállalás teljesítése nem ütközik különösebb nehézségekbe, hisz az ipar rendszerváltás utáni összeomlásával lényegében már most hozzuk a szintet, illetve a termelésen belüli megújulóarány is járt már 15 százalék felett.) A kabinet amellett is elkötelezi magát, hogy a 2030-as fogyasztásunk nem lesz magasabb a 2005-ösnél. Ez jóval keményebb dió: a belföldi energiaigény – kötelezettségeink ellenére - évről évre nő, az Orbán-kormány ezzel kapcsolatos álláspontja pedig ellentmondásos.
