Nyelvében él

Csúnyán beszélnek a tüntetők, panaszkodik egy tisztességben megőszült egykori kolléga, és igaza van. Az utóbbi időkben anyanyelvünk olyan rétegei bukkannak elő, amelyek biztosan nem az iskolai órákon ragadtak ránk. Egy kecskeméti gimnazista lány a minap bajszos nemiszervnek nevezte a köztársasági elnököt, és azt tanácsolta neki, hogy vágja képen saját magát. Mindezt nem ezekkel a szavakkal fejezte ki, hanem olyanokkal, amilyeneket az újságpapír nem nagyon visel el. Bár, a Simicska-féle G-nap óta már ebben sem lehetünk biztosak, elvégre egy magára valamit adó lapnak valahogy csak vissza kell adnia, mi történik az országban.

Egykori demokráciánk ködbe vesző hajnalán azt sem illett kimondani, hogy a miniszterelnök úrnak hazudni méltóztatott. Ehelyett a parlamentben puha szinonimák és körülírások voltak divatban, mert az ellenzéknek azért akkoriban is gyakran volt olyan érzése, hogy a miniszterelnök úrnak hazudni méltóztatott. Kormánypártok és ellenzékek jöttek-mentek, és volt idő, amikor decens publicisták még azon háborogtak, hogy Gyurcsány Ferenc állítólag lefelé fordította a hüvelykujját. Nos, ezek az idők elmúltak.

Manapság decensnek kevéssé nevezhető publicisták ordenáré gondolatokat fogalmaznak meg ehhez szépen idomuló stílusban, és a Parlament elnökének elméjére is ráférne már egy fésülés. Az O1G rövidítésben g-vel jelzett szó nélkül valamirevaló kávéházi beszélgetés sincs, nem hogy politikai esemény. Az MSZP alelnöke a Facebookon olyan helyre küldi a kormányfőt és pereputtyát, amelynek körülírásába is belepirul a számítógép. A lassan a korrupcióellenes tiltakozás Paganinijévé váló állatorvos pedig egy négylábú patás hím egyedeinek bizonyos alkatrészét emlegetve reagált arra az emelkedett hangú kormánypárti véleményre, miszerint manapság a csőcselék tüntet.

Abban talán egyetérthetünk, hogy kis ország vagyunk, elitünk sincs sok, de csőcselékből sem áll rendelkezésre végtelen, különböző változat. Akik manapság kórusban kiabálják, hogy "Orbán takarodj!", részben ugyanazok, akik 2006-ban Gyurcsánynak üzenték ugyanezt - meg persze a tizenkét év során felnőttek. Akkor az akkori kormány támogatói illették kevéssé hízelgő jelzőkkel az illemhely híján a Kossuth tér bokraiban vizelőket, most a mai kormány hívei forgatják a szemüket keresztényellenes szánkótolvajokat kiáltva.

A nyelv folyton változik, és vele az is, hogy mi számít társadalmilag elfogadható kifejezésmódnak. Ha sokan, sokszor kiabálják a g-betűs szót, ha lépten-nyomon feltűnik az O1G, akkor már nem érdemes a nyelv romlása miatt sopánkodni. Inkább azon kéne elmerengeni, miért alakult így. Miért érzik úgy rengetegen, hogy már nincs értelme a kulturált vitának, az önkorlátozásnak, az emberi méltóság tiszteletének, a politikai korrektségnek. És azon, mi lesz ennek a vége. Ritka az olyan hang, mint a mindenkit csitító Beer püspöké, és sokan már egyáltalán nem is látják értelmét a csitulásnak.

Karácsonyra mi mást is kívánhatnánk magunknak, mint hogy jövőre legyen okunk szebben beszélni.