Előfizetés

Egyrészt, másrészt

Te aztán optimista vagy! - mondta meghökkent arccal a rendszergazda, amikor épp egy esztendővel ezelőtt bediktáltam neki az új jelszavamat: 18Eljenazujev! Pozitív gondolkodás, feleltem intőn, hidd el barátom, fejben dől el minden. 
Mondjuk április 8-án este valamelyest lehervadt az arcomról a mosoly. Az újabb kétharmadot tényleg a fene se gondolta volna nyolc ilyen év után, de ha az ember már régebb óta fiatal, egyvalamit megtanul: mindenben meg kell találni a jót. Milyen nagyokat röhögtünk a Kétfarkúak kampányán, nem igaz?
Aztán mikor a Magyar Nemzetnek vége lett, mégis görcsbe állt a gyomrom. Végülis majdnem harminc évvel ezelőtt ott tanultam újságot írni, ha behunyom a szememet, ma is látom a New York-palota lelakott szerkesztőségi szobáit, érzem a mindent átitató cigarettafüstöt, és még hallom is, ahogy odaát, az Athenaeumban beindulnak a nyomdagépek. De hát, lássuk be, engem a Népszabadság két évvel ezelőtti bezárása után aligha lehet igazán meglepni bármivel. Szóval dolgozni kell, amíg még lehet, és ez a lap még megvan, ezt még nem vették el. 
Aztán jött az a rész, hogy a testvérem teljes családja összepakolt, és elköltözött egy másik országba. Nem mondom, hogy meglepett, elvégre láttam már ilyet, a legjobb barátommal vagy öt éve emailben tartom a kapcsolatot, és szerencsére azóta igazán sokat fejlődött a technika. A testvéreméket már láthatom is a videotelefonnak köszönhetően, ráadásul pálmafák bólogatnak a hátuk mögött, és hullámok futnak ki a tengerpartra. Na, ezt próbálták volna meg a Külső-Terézvárosban. 
És most, karácsonykor még együtt is leszünk, úgy, mint sok évtizeden át, ott, ahol mindig is, a szüleinkkel. Amíg önök ezt a szöveget olvassák, remélhetőleg én már a karácsonyi kalácsot sütöm. Egyszóval pozitívan kell gondolkodni. Elvégre lesz év jövőre is. 19Eljenazujev!

Nyelvében él

Csúnyán beszélnek a tüntetők, panaszkodik egy tisztességben megőszült egykori kolléga, és igaza van. Az utóbbi időkben anyanyelvünk olyan rétegei bukkannak elő, amelyek biztosan nem az iskolai órákon ragadtak ránk. Egy kecskeméti gimnazista lány a minap bajszos nemiszervnek nevezte a köztársasági elnököt, és azt tanácsolta neki, hogy vágja képen saját magát. Mindezt nem ezekkel a szavakkal fejezte ki, hanem olyanokkal, amilyeneket az újságpapír nem nagyon visel el. Bár, a Simicska-féle G-nap óta már ebben sem lehetünk biztosak, elvégre egy magára valamit adó lapnak valahogy csak vissza kell adnia, mi történik az országban. Egykori demokráciánk ködbe vesző hajnalán azt sem illett kimondani, hogy a miniszterelnök úrnak hazudni méltóztatott. Ehelyett a parlamentben puha szinonimák és körülírások voltak divatban, mert az ellenzéknek azért akkoriban is gyakran volt olyan érzése, hogy a miniszterelnök úrnak hazudni méltóztatott. Kormánypártok és ellenzékek jöttek-mentek, és volt idő, amikor decens publicisták még azon háborogtak, hogy Gyurcsány Ferenc állítólag lefelé fordította a hüvelykujját. Nos, ezek az idők elmúltak. Manapság decensnek kevéssé nevezhető publicisták ordenáré gondolatokat fogalmaznak meg ehhez szépen idomuló stílusban, és a Parlament elnökének elméjére is ráférne már egy fésülés. Az O1G rövidítésben g-vel jelzett szó nélkül valamirevaló kávéházi beszélgetés sincs, nem hogy politikai esemény. Az MSZP alelnöke a Facebookon olyan helyre küldi a kormányfőt és pereputtyát, amelynek körülírásába is belepirul a számítógép. A lassan a korrupcióellenes tiltakozás Paganinijévé váló állatorvos pedig egy négylábú patás hím egyedeinek bizonyos alkatrészét emlegetve reagált arra az emelkedett hangú kormánypárti véleményre, miszerint manapság a csőcselék tüntet. Abban talán egyetérthetünk, hogy kis ország vagyunk, elitünk sincs sok, de csőcselékből sem áll rendelkezésre végtelen, különböző változat. Akik manapság kórusban kiabálják, hogy "Orbán takarodj!", részben ugyanazok, akik 2006-ban Gyurcsánynak üzenték ugyanezt - meg persze a tizenkét év során felnőttek. Akkor az akkori kormány támogatói illették kevéssé hízelgő jelzőkkel az illemhely híján a Kossuth tér  bokraiban vizelőket, most a mai kormány hívei forgatják a szemüket keresztényellenes szánkótolvajokat kiáltva. A nyelv folyton változik, és vele az is, hogy mi számít társadalmilag elfogadható kifejezésmódnak. Ha sokan, sokszor kiabálják a g-betűs szót, ha lépten-nyomon feltűnik az O1G, akkor már nem érdemes a nyelv romlása miatt sopánkodni. Inkább azon kéne elmerengeni, miért alakult így. Miért érzik úgy rengetegen, hogy már nincs értelme a kulturált vitának, az önkorlátozásnak, az emberi méltóság tiszteletének, a politikai korrektségnek. És azon, mi lesz ennek a vége. Ritka az olyan hang, mint a mindenkit csitító Beer püspöké, és sokan már egyáltalán nem is látják értelmét a csitulásnak. Karácsonyra mi mást is kívánhatnánk magunknak, mint hogy jövőre legyen okunk szebben beszélni.

Első a család

„Magyarországon alapvetően család-centrikus emberek élnek, a magyarok hagyományosan családszeretők” – mondta a családügyi államtitkár a minap a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom konferenciáján. Sok minden van ebben a mondásban, irányszabás-varrás, -mutatás, de legfőképpen nemzeti büszkeség: ilyenek vagyunk mi, magyarok.
Családszeretők vagyunk. Nem holmi dánok vagy csehszlovákok, akik korántsem szeretik annyira a (dán vagy csehszlovák) családjukat, mint mi. És minthogy keresztény ország is vagyunk, olyan fontos a családunk, ahogy csak egy keresztény ember számára fontos lehet. Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet. Nagyon szeretjük a családot, de legyen benne minden, ami egy rendes családban van: anyuka, apuka és legalább két gyerek. Minden más esetben – összes szeretetünk dacára – nem jár a családi kedvezmény, még az állatkertben sem vehetsz családi jegyet. Egy csomó minden nem jár a gyermekét egyedül nevelő anyukáknak és apukáknak, a gyermeket vállalni hivatalosan nem tudó meleg pároknak, a mozaikcsaládoknak, nem is beszélve a gyermektelen párokról. (A „Családok Évében” egyedülálló szülőnek lenni még mindig az egyik legnagyobb szegénységi kockázat Magyarországon, ahol 300 ezer egyedülálló szülő összesen 500 ezer gyereket nevel és ahol minden harmadik-negyedik család egyszülős. Ennél talán csak hatgyerekes cigány családnak lenni nagyobb kockázat, igaz, ez esetben szinte mindegy, hogy egy vagy két szülőről beszélünk.) „A magyar fiatalok számára a saját szüleik jelentik a legmegbízhatóbb információforrást, nem az internet, a médiumok, a könyvek vagy éppen a barátaik. Ez a bizalom is azt jelzi, milyen fontosak a családi kötelékek Magyarországon” – idézi a fentebb már emlegetett államtitkár egy friss kutatás eredményét. Magyarán: a család (természetesen csak, ha magyar) mindennél fontosabb. Zárd magadra az ajtót, kérdezd a világ dolgairól a családodat! Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön. Nézd el atyádnak, ha kezet emel anyádra, mert a család az első. Túlórázz, amennyit lehet, mert a család az első. Gyarapítsd a család vagyonát, látod, mi is ezt tesszük. Ne foglalkozz mások bajával, arra ott van a hivatal. Ne szervezz kis közösségeket, ne akarj beleszólni a dolgokba. Menj haza a családodhoz. És akkor majd támogatunk.
Kapcsolódó
Betesz a rabszolgatörvény a családoknak