Egyrészt, másrészt

Te aztán optimista vagy! - mondta meghökkent arccal a rendszergazda, amikor épp egy esztendővel ezelőtt bediktáltam neki az új jelszavamat: 18Eljenazujev! Pozitív gondolkodás, feleltem intőn, hidd el barátom, fejben dől el minden.

Mondjuk április 8-án este valamelyest lehervadt az arcomról a mosoly. Az újabb kétharmadot tényleg a fene se gondolta volna nyolc ilyen év után, de ha az ember már régebb óta fiatal, egyvalamit megtanul: mindenben meg kell találni a jót. Milyen nagyokat röhögtünk a Kétfarkúak kampányán, nem igaz?

Aztán mikor a Magyar Nemzetnek vége lett, mégis görcsbe állt a gyomrom. Végülis majdnem harminc évvel ezelőtt ott tanultam újságot írni, ha behunyom a szememet, ma is látom a New York-palota lelakott szerkesztőségi szobáit, érzem a mindent átitató cigarettafüstöt, és még hallom is, ahogy odaát, az Athenaeumban beindulnak a nyomdagépek. De hát, lássuk be, engem a Népszabadság két évvel ezelőtti bezárása után aligha lehet igazán meglepni bármivel. Szóval dolgozni kell, amíg még lehet, és ez a lap még megvan, ezt még nem vették el.

Aztán jött az a rész, hogy a testvérem teljes családja összepakolt, és elköltözött egy másik országba. Nem mondom, hogy meglepett, elvégre láttam már ilyet, a legjobb barátommal vagy öt éve emailben tartom a kapcsolatot, és szerencsére azóta igazán sokat fejlődött a technika. A testvéreméket már láthatom is a videotelefonnak köszönhetően, ráadásul pálmafák bólogatnak a hátuk mögött, és hullámok futnak ki a tengerpartra. Na, ezt próbálták volna meg a Külső-Terézvárosban.

És most, karácsonykor még együtt is leszünk, úgy, mint sok évtizeden át, ott, ahol mindig is, a szüleinkkel. Amíg önök ezt a szöveget olvassák, remélhetőleg én már a karácsonyi kalácsot sütöm. Egyszóval pozitívan kell gondolkodni. Elvégre lesz év jövőre is. 19Eljenazujev!