– Megdobban az ember szíve, ha magyar tudós a Nobel-díj átadásáról érkezik Budapestre. Miben segítette Gérard Albert Mourou munkáját, aki önnek mondott köszönetet, amikor átvette a Nobel-díját?
– Miután Szegeden átvetettem a doktori címet, 1987-ben a rochesteri egyetem ösztöndíjasa lettem, ahol a Lézerenergetikai Intézetben Gérard lett főnököm. Sok évig voltunk kollégák. Kezdetben egy részecskegyorsítón dolgoztunk, értünk is el eredményeket.
– A Nagy Hadronütköztetőn ügyködtek negyed századdal korábban, kicsiben?
– Egy asztalon egészen pontosan, és sokkal olcsóbban. Látszott, hogy ez egy hosszadalmas folyamat lesz, de leginkább az látszott, hogy Rochesterben sosem süt a nap. Kaliforniából kaptam állásajánlatot, összecsomagoltam és mentem. Gérard maradt, de később neki is elege lett, elment Michiganbe. Jobb egyetem, jobb város, kikerül a tavak hatása alól, többet süt a nap.
– Fizikus létére hogyan keveredett szemészeti alkalmazások közelébe?
– Valahol ezt is Gérardnak köszönhetem. Volt egy kis cége még Rochesterben, ahol esténként dolgoztam, leginkább a család tisztességes megélhetése miatt, de tanultam is belőle sokat. Eladtak egy berendezést egy startup-cégnek, amely szemészeti lézereket akart építeni, de nem ment. Felhívtak, nézzem meg. Elautóztam San Diegóba, estére minden működött. Olyan boldogok voltak, hogy rögtön állást ajánlottak. Ragaszkodtam az egyetemhez, de a szabadidőmben a konzulensük lettem.
– A Nobel-díjas szikra kipattanására emlékszik?
– Egyszer vasárnap hajnali ötkor megcsörrent a telefonom. Gérard volt a nagy hírrel: egy hallgató véletlenül belenézett a rövid impulzusú lézerbe, ami roncsolta a szemét, de csak nagyon picit. Úgy gondolta, ez még jó lehet valamire. Akkoriban én is éppen erre az eredményre jutottam, azzal a különbséggel, hogy mi ezt már kikísérleteztük, de a szükséges femtolézer technológia kifejlesztésére már nem igazán maradt pénz. Elmentem Michiganbe, és a Gérard által szerzett 300 ezer dollárból alapkísérleteket végeztünk. Kiderült, majom- és hullaszemekben is működik a dolog.
– Halottakon kísérletezni... semmi skrupulusa sem volt?
– Az összes fizikus rajtam nevetett: ronda hullaszemeken dolgozom egy laborban, mondták. Pár évvel később már azzal hívtak, van-e szabad állásom? Akkorra megalapítottuk az IntraLase-t, a világ első orvosi femtolézeres cégét. A termék bemutatása és az első látásjavító alkalmazások kifejlesztése után kivittük a tőzsdére, majd két év múlva 800 millió dollárért eladtuk. A Johnson & Johnson Vision ma is árulja a gépeket, amelyekkel 24 millió szemet műtöttek eddig.
– Az elsőt Budapesten.
– És éppen tíz éve, 2008 decemberében, a Focus Medical Klinikán Ratkay Imolával.
– Melyik szabadalma volt mérföldkő?
– Huszonnyolc szabadalom van a nevem alatt, mind az ultrarövid impulzusok szemészeti alkalmazásáról és az erre alkalmas kompakt femtolézer technológiáról. A legfontosabb talán az amely lehetővé teszi, hogy igen rövid lézerimpulzusokkal oldja meg a nagy pontosságú vágásokat és a nem kívánatos szövetroncsolást. Lehet lebenyt metszeni látás korrekcióhoz, lencsét darabolni szürkehályog-műtéteknél, amikor elhomályosodik a szemlencse. Ehhez is fejlesztettünk egy lézert, 2008-ban csináltuk az első műtéteket szintén Budapesten, a Semmelweis Egyetemen Nagy Zoltán professzorral. A LenSx technológiát az Alcon, a világ legnagyobb szemészeti cége vette meg, mintegy 1500 gépet adtak el, ezek 2-3 millió műtétnél járhatnak.
– A femtolézeres látásjavító műtéteket a haditengerészet és a NASA pilótái is végeznek. Mutatós referencia, bár Brad Pitt és Tiger Woods sem rossz. Milyen távlatok vannak a szemészeti lézerben?
– Több új technológián dolgozom, az öregszeműség gyógyításán például, ami nem a szaruhártya problémája, hanem a lencsét kell javítgatni. Sokan próbálták, senkinek sem sikerült. Implantátumokkal próbálkoznak, és megkértek, fejlesszek egy lézert, ami megkönnyíti a betételt. Ez a módszer tizenöt évvel, 45-ről 60-ra tolná ki a látásromlást. A zöld hályog gyógyítása is tervben van, amivel adósa vagyok az orvostársadalomnak és a betegeknek. Komoly szembetegség, teljes vaksághoz vezethet, így ez a projekt különösen fontos számomra. Most jött meg a fejlesztésre az első befektetési összeg.
– Két éve tartott székfoglalót a Magyar Tudományos Akadémián. Figyeli az ottani fejleményeket a finanszírozás és a döntések állami kézbe vonásáról?
– Kapom a leveleket és látom, hogy forrong a világ. De nem követem napi szinten. Egyébként hasonló vita van az Egyesült Államokban is, s bár a mozgástér nyilván nagyobb, egy amerikai kutató sem csinálhat azt, amit akar. Egyre kevesebb az alapkutatásokra fordított összeg, és egyre több jut az alkalmazott kutatásokra, „a laboratóriumi asztaltól a betegágyig” terjedő gyakorlatias eredményekre.
