Végtermés

Szomszédos fegyverkezési verseny vet árnyékot a bosznia-hercegovinai békére

Harminc évvel a daytoni békeszerződés után is nemzetközi békefenntartó misszió működik Bosznia-Hercegovinában. Kezdetben a NATO IFOR, később a NATO SFOR, 2004 óta az EUFOR Althea művelet égisze alatt, most 25 nemzet mintegy 1500 katonája állomásozik a szarajevói Butmir táborban, a horvát és a szerb fegyverkezési verseny árnyékában. Minderről Fülöp Dóra Balkán-kutatót, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának doktoranduszát kérdeztük, aki két évig kutatott ösztöndíjjal Szarajevóban.

Így görbüljetek ti

Kókler meló

Ásós Géza megint megfőzött

Szorongató érzés étteremkritikusként inkognitóban befordulni egy olyan vendéglőbe, ahol ismerősnek mondhatjuk, igaz, rég látottnak a séfet és csapatát. Még nagyobb a drukk, ha rokonszenvezünk a konyhaművészetükkel. Pedig jócskán kilógnánk a világ húsevőinek összetartásáról a tejszínes-garnélás tagliatelléhez és a tabulehsalátához fűződő gyengéd érzéseinkkel, nem beszélve a finn lazaclevesről, ami jó ideje betölti vágyaink mértani közepét. A békési Kira vendéglő ilyesmikkel nem szolgálhat, de nem is férnének meg egy étlapon a füstölt csülkös pacal, a húsos rakott tarhonya és a tejfölös töltött káposzta ígéretével, és persze a cigány szenvedélyben és életigenlésben tobzódó fűszerezéssel.

Kupec konyec

Ellentényezés

Heti abszurd: Ria, ria, Fantazmagória, avagy a Kis Magyar Monomániapoly

Alice Csodaországban hatszázszor megpörgetve a függőleges tengelye körül, áldásos stroboszkópfényben tizenkét feles után több realitásérzékkel rendelkezett volna, mint amennyi megmaradt a valóságból Orbán Viktornak az ő tíz méltóságos körme között. 

Pihe-puhatestűzés

Állatfarmer

Közröhejmédia, avagy Márki-Zay Péter leckéje az egyszeri propagandistának

A kampányban a kormányt kell támogatni, akinek pedig ez nem tetszik, adja be a felmondását: ez a mélyen belarusz hangulatú ukáz öt évvel ezelőtt hangzott el a magyar közmédia szerkesztőségi értekezletén. A helyzet jottányit sem változott. Az MTVA szemrebbenés nélkül támogatja a kormányt, és ha alkalomadtán ellenzéki politikust hív a műsorába, akkor azt kizárólag azért teszi, hogy kínosnak szánt kérdésekkel kellemetlenkedjen.

Vezérvélemény, avagy egy méretes megafon – Nincs szerencsénk, Orbán Viktor van annyira hangos, hogy végképp eltörölje a jövőt

Ha a magyarok jelentős részének az a határozott véleménye, hogy Orbán Viktor a magyar szuverenitás szégyenére Vlagyimir Putyin orosz elnök ölebeként viselkedik, és (egyebek mellett ezért is) jogi pályára állítanák a méltatlan miniszterelnököt legkésőbb 2026 tavaszán, az teljesen rendben van. Ha ugyanezek a magyarok naphosszat az ölebes meggyőződésüket kántálnák bárgyú tekintettel a közmédiában, és teleszemetelnék plakátokkal az országot (ahol a kutyuló kutyuli mellett Putyin merőben pitbull), ott már mélyen sérülne a jó ízlés. Ám ha e pudlipolitikára alapított pudlipropaganda miatt Orbánt nem kiszavaznák egy ügyvédi irodába, hanem beszavaznák egy kényelmetlen kennelbe, akkor a rendszer kérdőjeleződne meg. Mondhatnák ezek után, hogy nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen vissza a termelésbe, mert ezt már a fideszesek is megértik, de nincs ilyen szerencsénk. Orbán meggyőződése, miszerint Ukrajna felelős a mohácsi csatáért, a baloldal az aszályért, és minden Magyar Péterre adott szavazat nyakunkra hozza a harmadik világháborút, van annyira hangos, hogy ne csupán vélemény legyen, s végképp eltörölje a jövőt.

Heti abszurd: Szemlátomást romlásban

Vajon létezik olyan párhuzamos univerzum, amelyben annyira csapnivalók a Tisza-jelöltek, hogy fogom magam, és a Fideszre szavazok? – ennyi jutott eszembe barátom izgatott kérdésére, miszerint láttam-e a Magyar-párt helyi aspiránsait.

Derűre háború

„Undorító rendszer ez, és már csak egy esélyünk van megállítani”

Választásról választásra követjük nyomon, miként tűntek el a korábban oly konok ideológiai határok az ellenzéki szavazók között, és sorakoztak mind egy zászló alá, ha kellett. És a választási szabályok önkényes átírása miatt kellett. Ritka ravasz terv volt, nem is illett a demokratikus politikába, de Orbán egy percig sem gondolkodott 2010-ben, hogy végképp kiszorítsa a riválisait a tábláról vagy a pályáról (lényeg, hogy játék legyen a milliók életével való szórakozás). 2026-ban negyedszer, és talán utoljára kap esélyt a demokratikus oldal (mérsékelt baloldaltól a mérsékelt jobboldalig), hogy eltanácsolja azt a politikai stílust, amely erőszakkal téríti le a nyugati pályáról Magyarországot. Onnan, ahonnan történelmileg a szabadság jön, oda, ahonnan az olaj. És a vér.

Dics

Heti abszurd: Zászló, zászló, szivárogtatás, avagy a Nagy Kikerülő Hadművelet

Szegény Mráz Ágoston Sámuel, egyszer mond kétségkívül igazat, máris a fideszes főnökség alá vág. 

Spurikapitány

A megerőszakolt ország – Orbán Viktornak most már minden szava választási csalás, tankönyvi hazaárulás

Az Orbán-rezsim társadalmi felhatalmazás nélkül, a fél ország tiltakozása ellenére építette ki és működteti a jogállamdaráló és korrupt NER-t, választási autokráciájának létezhetetlen többségét a független intézmények leuralásával és az ellenzékkel szembeni uszító lejárató kampányokkal tartja fenn. Végtelenül szürreális világában az abszurditást helyezte a valóság helyébe, amit a valóság nem fogad jól. Sosem. Mondhatod a jégnek reggel, éjjel meg este, hogy mínusz száz fok van, de a jeget ettől még megolvasztja a kikelet. 

Schmidtmáriaság

Orbán üzletszerű kéjelgése, avagy a nagy Trumputyin-terv

Ha a politikában boldogulni akarunk, soha ne azt nézzük, mi mentén tudnánk jól összevitatkozni, hanem azt kell keresni, miként tudunk együttműködni – ez Orbán Viktor pannon pragmatizmusának (üzletembertelenségének) veleje. Kényszerű sorsfeladata Brüsszel bevétele, vagyis a patrióták Európája (ez van vagy a Huxit), és ennek megteremtéséhez érdekes utat választott (a Patrióta pártcsalád összekalapálásán túl): közös nevezőre hozott két ősellenséget, Oroszországot és Amerikát. Putyin és Trump talán sosem gondolta volna Orbán üzletszerű kéjelgése nélkül, hogy több köti össze őket, mint gondolnák: gyűlölik a liberálisokat, a woke-ot, a migrációt, ellenben szeretik a pompát, a hatalmat és a pénzt, no meg eminens érdekük Európa térdre rogyasztása. A budapesti „békecsúcs” felvetése kizárólag ezeknek a dermesztően hideg számításoknak az eredménye. Ukrajna nem számít. Itt, noha sántít a hasonlat, nem véletlenül szokott előkerülni Trianon, ahol meg Magyarország sorsa nem számított, bár eleink bűneik miatt kerültek (ettől még megrázóan ostoba végkifejlettel) nemzetvesztőhelyre.

Heti abszurd: Békegalamb csőben sütve, orosz hússalátaágyún

Alkalmasint eszembe jutnak azok az országok, ahol az emberek két választás között alig hallanak a politikáról, mert a politika csendben és serényen dolgozik értük, ők pedig csendben és serényen dolgoznak önmagukért és a közösségükért, közben örülnek, szeretnek, búsulnak, lelkesednek, méláznak, egyszóval élnek.

„Magyarországon nem könnyű másnak lenni, se cigánynak, se semmi másnak”

„Küldtek már oda minket. De hol is van az?” – teszi fel a kérdést a települési önrendelkezési jog korlátozásait értelmezve Orsós Anna egyetemi tanár, a Társadalmi Diverzitásért Díj kitüntetettje. Az Eperjesi Egyetem professzorának életútja egy kis tolnai romatelepről indult, ma a nevéhez fűződik anyanyelve, a beás írásbeliségének megteremtése, többedmagával pedig a Gandhi Gimnázium és a pécsi romológusképzés elindítása. Eltökélten hisz benne, hogy csak az oktatás segíthet megismerni a cigányság kultúráját, és ameddig ez a folyamat nem erősödik, addig a nemzetiségük törékeny marad. Ez szerinte a többségi társadalomnak sem jó. Interjú.

Kalap

Heti abszurd: Kémségek kicsiny boltja

Lebuktunk, basszus! – Hangosabban! Látod, mekkora itt a hajtás! Alig ért véget a moldovai meg a cseh választás, máris gőzerővel dolgozunk a digitális polgári profilok megsokszorozásán. Szóval, mi a stájsz? – Mondom, lebuktunk, basszus! – Basszus! Le?

Csoda vissza

Amikor a vörös vonal átlépi a Fideszt

A kilencvenes években még reális volt a nemzeti minimum meghatározása a vitathatatlan államügyekben, ma jó volna (ám lényegében kilátástalan) kiegyezni a nemzeti karaktergyilkolás maximumában. Vagyis a rettegett vörös vonalban, amit ugyan nem szabad átlépni, még sincs oly határ, amit ennél többször lépett volna át az államhatalom. Végül Orbán Viktor fogta a nemzeti festékes vödröt, és az égre pingálta a vörös vonalat, amit már tényleg művészet átlépni. Kormánya jelszava a „semmi sem szent” lett. 

Könyörtelenül kínzó kormányzás

Heti abszurd: A harangok a búsba mennek, de csak Zsolti bácsi után

Övön alul, vitán felül: nincs az az Orbán Viktor, aki szembenézne az ellenféllel

Nagyon úgy fest, hogy nincs az a csillagállás a kavargó közélet szédítően univerzumában, amiben reálisan elképzelhető egy Orbán Viktor-Magyar Péter vita. Ha akkora bajba kerülne a Fidesz (ami felé egyébként erősen közeledik), akkor már szánalmas vergődés volna meglépnie ezt a kormányfőnek, addig viszont nem érdemes: csak felemelné a kormányzóképesség szintjére a Tisza-elnököt. Őexcellenciája vitán felül áll? Ugyan! A folyamatosan a magyarok nevében beszélő (és ezzel nem mellesleg szándékosan bicskanyitogató) miniszterelnök 2006 óta az érinthetetlenség és pótolhatatlanság glóriáját fényezi a fején. Egy király sem volna ennyire öntelt. Egy vita amúgy legfeljebb a választást döntené el, de aligha változtatna azon, hogy Magyarország sokkal rosszabb, szegényebb és idegesebb hely lett, amióta Orbán uralkodik benne. Pedig 2010-ben azt mondta: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” A valóság más lett: „ha egyetértesz, szabad vagy, és békén hagyunk”.)