Az állam gőzerővel, de a nyilvánosság előtt teljes titoktartás mellett adja át szociális intézményeit az egyházaknak. A mély hallgatás annyira feltűnő, hogy idén már az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is nehezményezte, amikor az egyházi intézményfenntartók közül ellenőrizte a baptistákat, a győri római katolikus egyházmegye, a Tiszáninneni Református Egyházkerület, a Tan Kapuja Buddhista Egyház és a Hit Gyülekezete 2014 és 2016 közötti gazdálkodását. A szociális és oktatási feladatokat átvállaló egyházak gazdálkodásában gyakorlatilag nem találtak kivetnivalót a számvevők, de azt mindegyiknél megállapították, hogy nem tették közzé a közpénzekkel való elszámolás adatait. Egyedül a Magyarországi Evangélikus Egyház biztosította a nyilvánosságot és így nem kapott dorgálást az ÁSZ-tól.
Magyarországon jelenleg 56 ezer idős ember bentlakásos ellátásáról gondoskodnak állami, önkormányzati, egyházi és civil fenntartású intézmények. Arra a kérdésünkre sem a tárca, sem pedig az intézményfenntartó egyházak nagy része nem válaszolt, hogy hány idősotthont és speciális ellátást kínáló gondozóházat vagy klubot adtak át az érdeklődő egyházaknak, amióta 2017 február elején megjelent egy kormányhatározat, aminek értelmében abban az évben 8837, míg idén további 21 563 szociális férőhelynek kellett volna fenntartót váltani. Kérdésünkre a humántárca nem válaszolt, bár egyik munkatársuk nem hivatalosan azt súgta, hogy fogalmuk sincs az átadott létszámról. A katolikus egyházmegyék a Püspöki Konferenciára mutogattak, az pedig azt felelte, hogy „nem rendelkezik központi adatokkal”az átvett férőhelyekkel kapcsolatban. Nem adtak adatot a református egyházkerületek sem, a görög katolikusok pedig azt üzenték, folyamatban lévő ügyekről nem tájékoztatnak.
Több átadásra váró intézményből is kaptunk olyan jelzéseket, hogy az egyházak nem kapnak megfelelő adatokat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól (SzGyF), az állami szociális intézmények jelenlegi fenntartójától, hogy előkészíthessék az új szerződéseket a munkatársakkal és a gondozottakkal. A központi hivataltól nem érkezett válasz a kérdéseinkre, de a dolgozók között az a hír terjed, a szervezet a túlélésért küzd. „A két cintányér közt mi, egyszerű dolgozók vagyunk a levegő, mindenképpen mi húzzuk a rövidebbet”- írta lapunknak az egyik érintett szociális otthon alkalmazottja, aki szerint az évek óta tartó bizonytalanság és a pótlékok ellenére nagyon alacsony fizetések miatt menekülnek a szakemberek a gondozói munkától. Mennek a felkészült dolgozók az egészségügybe, a kereskedelembe, de változatlanul külföldre is. Ennek a folyamatnak újabb lökést adhat a fenntartóváltás, ami ellen a többségükben nem hívő dolgozók és gondozottak két éve még hangosan tiltakoztak.
A szociális szférában dolgozók kiszolgáltatottságát tovább növeli a rabszolgatörvény elfogadása, mert ezen a területen is érvényes a 400 óra túlmunka engedélyezése az alkalmazott beleegyezésével – erősítette meg a Népszavának a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének (SZTDSZ) elnöke. Migács Tibor kiemelte, hogy az egyházi fenntartásba kerülő intézmények munkatársaira már kizárólag A munka törvénykönyve vonatkozik. A szakszervezet alelnöke, a munkajogász Schnider Marianna ezen a ponton hozzátette, hogy az utóbbi években rohamosan nő a munkaidő és a túlmunka elszámolással, a pihenőidőkkel kapcsolatos panaszok száma, napi feladataik nagy részét már most is ezeknek a vitáknak a kezelése teszi ki. Ezért már az átszervezések megindulásakor tájékoztató anyagot készítettek az SZTDSZ blogján, amit folyamatosan frissítenek a jogszabályok változásakor.
