Törékeny asszony a frontvonalban

Publikálás dátuma
2018.12.27. 09:00
Ha Marika időben kap megfelelő orvosi segítséget, lassítható lett volna a betegség
Fotó: BERNÁTH DÁNIEL
Szajkó Marika ritka izomsorvadásos betegségben szenved, de a helyi közösségnek ő jelenti a kapaszkodót.
Amikor Szajkó Marika először indult első osztályosként iskolába a Heves megyei Bélapátfalván, nemcsak nehéz táskáját cipelte a hátán, hanem cigány mivoltát is. Szülei egyszerű emberek voltak, az anyja otthon nevelte a gyerekeket, az apja pedig egy vándorcégnél dolgozott: a tulajdonos az ország egész területén vállalt vasszerelési-szerkezetépítési munkát, így ő csak kéthetente jött csak haza, hétvégenként, s olyankor látták egymást. Az iskolában, ahol már az édesanyját is tanították korábban a pedagógusok, hamar „leírták” a kislányt: a szüleinek nem volt módja korábban továbbtanulni, biztosan neki sem lesznek ambíciói. Az sem segített, ha kívülről fújta az előző nap feladott verset: másnap és harmadnap is újra feleltették, hátha csak véletlenül tanulta meg az anyagot – emlékszik vissza. Az előítéletek lassan koptak el, ha elkoptak egyáltalán. De nyolcadikra legalább már természetes volt, hogy a jó fejű és szorgalmasan tanuló kislány nem szakmunkásképzőbe megy, hogy szakács, eladó vagy felszolgáló végzettséget szerezzen, s roma társaihoz hasonlóan bolyongjon majd reményvesztetten a munkaerőpiacon – az állás betelt, mondják majd rendszerint, meglátva sötétebb bőrüket, fekete hajukat –, hanem gimnáziumban tanul tovább. Egerbe került, a jó nevű Gárdonyi Géza Gimnáziumba, pedagógia tagozatra. Az volt az álma, hogy óvónő lesz, jó szagú csoportszobákban, kicsi gyerekek között dolgozik, békében, melegben, biztonságban. De aztán az iskolában megismerte a szociál-pedagógiát, anyja pedig ekkoriban már a bélapátfalvi családsegítőben dolgozott, szociális munkásként, s ez a két erős impulzus végül egy másik pályára irányította. Kimondani könnyű, hogy egyetemi végzettséget szerzett, és szociálpolitikus lett, az odavezető út azonban ennél göröngyösebb volt. - Ahogy az általános iskolában, úgy a gimnáziumban is meg kellett küzdeni azzal, hogy cigányként csodálkoztak rám. - „Úristen, nekünk van egy cigány osztálytársunk is! – mondták a többiek egymás között a folyosón – idézte fel az első éveket. Kerecsendi otthonukban ülünk, itt beszélgetünk: a házat magasépítő technikus vállalkozó férje csinosítgatja, már amennyire két munka között ideje engedi. Arra is figyelnie kell, hogy akadálymentessé tegye az épületet, mert Marika egy ritka, izomsorvadásos betegségben szenved, ami talán egyszer tartósan tolószékbe kényszerítheti őt. De erről majd később. A gimnáziumban szerencsére jó osztályfőnököt kapott, akinek voltak cigány értelmiségi barátai. Ez jó kapaszkodónak bizonyult, mert addigra egyfajta légüres térben kezdte érezni magát. Középosztálybeli gimnáziumi társai nehezen fogadták be, a falujabeli cigányok viszont a tanulmányai miatt egyre kevésbé érezték őt közülük valónak: a vele egykorú lányok már gyerekeket szültek, míg ő az érettségijére készült. Soros ösztöndíjat kapott, nyaranta táborokba utazott, tanult, fejlődött, s elsőre felvették az ELTE szociálpolitikusi szakára, s egyben kollégiumba is. - Már a második évben éreztem, hogy többet szeretnék tenni, minthogy egyszerűen csak tanuljak. Láttam egy hirdetést, hogy cigány férfi nevelőtanárt keresnek egy lakásotthonba, pályáztam, s végül rám esett a választás – meséli. Kemény idők jöttek, hat nehéz sorsú, 3 és 13 év közötti gyerek felügyelete mellett végezte az egyetemet. Hogy el tudja magát tartani, később dolgozott a Tudor Alapítvány csepeli tanodájában, s közben a Roma Polgárjogi Alapítványnál is elvégzett egy esélyegyenlőségi tanfolyamot. Ekkor szólt közbe a betegség, ami más irányba fordította az életét. Kiderült, hogy egy ritka, izomsorvadásos genetikai rendellenességben szenved, amit évekig nem sikerült azonosítani. Ha hamarabb derítik ki, ha nem küldözgetik egyik orvostól a másikig, ha a családnak van pénze magánorvosokra vagy külön diagnosztikai vizsgálatokra, akkor lassítani, szinten tartani tudták volna a betegséget. Először a jobb lapockájánál sorvadtak el az izmok, később az arca jobb fele bénult le: a szavakat ma is nehezen formálja, bár folyamatosan küzd azért, hogy megőrizze azokat a készségeit és képességeit, amik segítenek a hétköznapokban. Két éve vár egy, az állapotán javító kezelésre, amit az egészségügy mindig elodáz, újabb és újabb, szerinte felesleges vizsgálatokat rendelve meg. - Néha az az érzésem, hogy csak azért nem jutok előbbre, mert nem tetszem egy asszisztensnek, vagy nem akarok pénzt adni egy orvosnak – mondja. Kislányát már betegen szülte, s noha tudta: nehezebb lesz így helyt állnia, mint egy egészséges anyának, esze ágában sem volt lemondani a gyerekről. Marika – mert így hívják a kislányt is - mintha érezte volna, hogy kevesebb szülői segítségre számíthat, az átlagnál hamarabb tanult meg járni, egyedül öltözni, enni, s ma már, hat évesen simán összeüt egy rántottát, vagy elpakol a konyhában. Noha könnyebb lenne az életük, ha ő is a helyi iskolában tanulna, mégis felmerült, hogy egy városi iskolába menne, ahová naponta kell behordaniuk. Talán neki is jót tenne, ha hamar hozzászokna a fura tekintetekhez, hátak mögötti összesúgásokhoz, s nem tizennégy évesen csodálkozna rá arra, hogy nem cigány gyerekek is járnak iskolába. 
Szajkó Marika már az egyetemi évek alatt érezte, hogy nemcsak tanulni akar, hanem segíteni is
Fotó: BERNÁTH DÁNIEL.
Hihetnénk, hogy Szajkó Mária pajzsként magára húzza testi nyavalyáit, amit megfejelt egy időközben felfedezett autoimmun betegség is, senki nem róná meg, ha maga is elesettként háttérbe vonulna. Ő azonban ehelyett a frontvonalba állt, mert úgy érzi, köszönettel tartozik minden megpróbáltatásért: ezek nélkül nem lenne az, aki, s nem tekintene pozitív szemlélettel minden nap elé. Hozzá fordultak a helyi romák, amikor kiderült: kicsinyes érdekek miatt a falu egyes képviselői inkább nem támogattak egy közel félmilliárdos pályázatot, aminek révén épp a cigányok jutottak volna jobb körülményekhez. Azt kérték, beszéljen helyettük, tegye fel a mindannyiukban ott rejlő kérdéseket, amiket náluk gördülékenyebben fogalmaz meg, helyettük beszél. S persze ott van majdnem minden szombaton az általa életre hívott éjszakai pingpong-klubban. Ezt azért szervezte önkénteseivel karöltve, s immár a velük együtt életre hívott Csak egy lépés egyesület égisze alatt, hogy a helyi roma fiatalok ne diszkóba menjenek ilyenkor, s ne adjanak támadási felületet, ha balhé van a környéken, mert azt „bezzeg mindig a cigányok csinálják”. Apró lépésekkel haladnak előre: a körzeti megbízott, aki eleinte meglehetősen kétkedő volt a programmal kapcsolatban, ma már az egyik feltétlen hívük, s ott van, ha előadást kell tartani, vagy a munkájáról beszélni – így hozták létre közösen a kerecsendi rendvédelmi napot. Boltosok adnak kenyeret, mások vajat, felvágottat, hogy szendvicset készíthessenek a pingpongosoknak. Nemcsak sikereik vannak, akadnak kudarcok is: ha esik az eső, akkor alig jön valaki, inkább otthon maradnak. Marika azonban ilyenkor is útnak indul, s ha kell, a férje ölben viszi be a terembe. Ő a kapaszkodó a helyi elesettek életében, hozzá fordulnak bajban, örömben, neki akkor is ott kell lennie, ha „cigánygyerekek potyognak az égből”.
Szerző
Témák
riport

Zsolnay-einstand: perek futószalagon

Publikálás dátuma
2018.12.27. 07:30

Fotó: Németh András Péter
Jövőre tucatnyi olyan polgári- és büntetőper ad majd munkát a bíróságoknak, amelyeket a Zsolnay Porcelánmanufaktúra sikertelen einstandja indított el.
A 165 esztendős pécsi porcelángyár nemzetközi visszhangot kiváltó elfoglalási kísérlete 2016 nyarán startolt, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy egy, a kormánypolitikusokhoz közel álló befektetői kör meg akarja szerezni magának a Zsolnayt. Egy állami megrendelésekben bővelkedő cég – a központi költségvetésnek 200 milliós kárt okozva – áron alul felvásárolta a Zsolnay 400 milliós hitelét az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banktól, és azonnal követelték is a tartozás kiegyenlítését a zrt.-től. Eközben a gyár 145 dolgozójának 80 százalékát átcsalták a fideszes irányítású pécsi önkormányzat tulajdonában lévő Ledina Kft.-be. A Zsolnay tulajdonosa, Bachar Najari, szír származású svájci állampolgár azonban kifizette az elődjei által felhalmozott 400 milliós tartozást, ezért a cég megúszta a felszámolást, az üzem vezetése pedig új dolgozókkal újraindította a termelést. A Zsolnay ellen folyó adóvizsgálat sem talált eddig szabálytalanságokat, így a cég azóta is működik, igaz, árbevétele a korábbi 6-700 milliónak a kétharmadára esett vissza. A Ledina viszont azóta is szenved. A céget Pécs eladta, s a sűrűn változó tulajdonosi háttérnek százmilliókba került az alig termelő kft. fenntartása. A cégbírósági adatok szerint 2018-ban kilencszer rendeltek el végrehajtást a kft. ellen. Az információink szerint már csak néhány embert alkalmazó Ledina tevékenységéről a cégvezetés nem ad tájékoztatást. A kft. 2017-ről még mindig tartozik a mérleggel.  Az elmúlt évben szinte nem volt hónap, hogy valamelyik bíróságnak ne adtak volna munkát azok a perbe torkolló konfliktusok, amelyeket a sikertelen einstand indított el. E perek 2019-ben is folytatódnak. Januárban a Fővárosi Ítélőtábla elé kerül a Zsolnay tőkeemelésének ügye. Amikor Bachar Najari 2013-ban megvette Pécstől a Zsolnay részvényeinek 74,5 százalékát, akkor vállalt egy 500 milliós tőkeemelést. Az új tulajdonos – tapasztalva, hogy a város nem működik együtt vele – a tőkeemelést oly módon teljesítette, hogy 200 milliót készpénzben befizetett, emellett bevitt a cégbe egy 300 millióra értékelt hajmáskéri ingatlant. A 3 és félhektáros, volt katonai terület értékét a város perben megtámadta, s a bíróság elsőfokon az önkormányzatnak adott igazat: a verdikt szerint Bachar Najari 300 milliós kötbért kell fizessen. Az ítéletet a pervesztes megfellebbezte, részben arra hivatkozva, hogy a telek közelében egy félhektáros terület 250 millióért cserélt gazdát, már pedig akkor egy hétszer akkora telek mindenképp megér 300 milliót. Mellesleg, ha Bachar Najari elveszíti ezt a pert, akkor is jól jön ki a várossal folytatott viaskodásból, ugyanis amikor a szír vállalkozó kifizette a Zsolnay 400 milliós hitelét, megszerzett négy önkormányzati ingatlant. Az említett hitelt a Zsolnay még 2010 előtt vette fel, amikor a város volt a zrt. tulajdonosa, s az önkormányzati ingatlancsomag a hitel fedezetéül szolgált. Ezt a hozzávetőleg már 400 milliót érő városi vagyont Pécs vezetése jogerősen „eljátszotta” a Najarival szemben indított harcban.
A Zsolnay egyébként pert nyert az ellen a 118 porcelángyári dolgozó ellen, akik – a városvezetés ösztönzésére és jogi segítségével - rendkívüli felmondással távoztak a cégtől 2016 nyarán, és elszegődtek a Ledinához. A rendkívüli felmondás indokát a bíróság valótlannak látta, ezért a volt dolgozók 23 millió kártérítést kell fizessenek. A Kúria utóbb befogadta a dolgozók felülvizsgálati kérelmét, a tárgyalás februárra tűzték ki. Ha a dolgozók végképp elbukják a pert, akkor az ítélet 150-250 ezer forintos terhet rak valamennyiükre.
Az einstanddal párhuzamosan több, a Fideszhez közel álló újság folyamatosan támadta a Zsolnay gazdáját. Az OK Pécs, netes portál és vezetője, Kapitány Gergely – aki remek üzleti kapcsolatban volt Pécs fideszes vezetésével – 2018-ban kétszer is rágalmazási pert vesztett Bachar Najarival szemben. Kapitány – bár részben bocsánatot kért Najaritól - mindkét ítéletet megfellebbezte. A másodfokú tárgyalásokra hamarosan sor került. Najari ügyvédje, Bodnár Imre nem titkolja: ha a magánvádas rágalmazási perek elmarasztaló ítélete jogerőssé válik, a Zsolnay tulajdonosa polgári perben többmilliós kártérítést követel majd, arra hivatkozva, hogy a netes újságban megjelent hazug információk gazdasági és erkölcsi kárt okoztak a porcelángyárnak. Amiképp a NAV feljelentés nyomán elindított vizsgálat híre is. Ezért a Zsolnay gazdája büntető eljárást kezdeményezett az adóhatóságot mozgásba hozó feljelentő ellen. Ha beigazolódik, hogy a vád hamis volt, akkor a feljelentő ellen polgári pert indít Najari, és milliós sérelemdíjat követel majd. 
Témák
Zsolnay

Rabszolgatörvény: egyre többen látják úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok

Publikálás dátuma
2018.12.27. 06:45
Jelenet a december 16-i, MTVA-székház előtt tartott demonstrációból
Fotó: Draskovics Ádám
Egyre borúsabban látják a jövőt a magyar választók - derült ki a Publicus Intézet felméréséből, amelyet december 13 és 15. között, azaz a rabszolgatörvényként ismertté vált jogszabály elfogadása után készítettek. Az adatok egyelőre nem mutatnak áttörést a pártpreferenciát tekintve - továbbra is jelentős előnnyel vezet a Fidesz a biztos szavazó pártválasztók körében –, azonban egyre többen látják úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Míg novemberben még 41 százalék tekintett optimistán a jövőbe, addig decemberben már csak 30 százalék. Ezzel párhuzamosan 53 százalékról 64 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint „rosszul mennek a dolgok”. A változást elsősorban a Demokratikus Koalíció, az LMP, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP), az LMP és a Momentum szavazói és a bizonytalanok okozzák, a Fidesz és a Jobbik táborának véleménye ugyanis lényegében nem változott. (Az MSZP-s szimpatizánsok álláspontja sem módosult, de ebben a körben már korábban is 98 százalék szerint rosszul mentek a dolgok.) 
A Publicus mérése szerint az ellenzéki pártok kis mértékben növelték táborukat, míg a Fidesz népszerűsége valamelyest csökkent. Az összes megkérdezett körében a Fidesz-KDNP-t 48 százalék támogatja, az MSZP-Párbeszédet 16 százalék, míg a Jobbikot 15 százalék, a Demokratikus Koalíciót 6 százalék, az LMP-t pedig - a parlamenti küszöbhöz nem elegendő - 4 százalék. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt tábora háromszázalékos, a Momentumot 4 százalék támogatja a biztos szavazó pártválasztók körében. A szavazási hajlandóság a szocialista szimpatizánsok esetében a legmagasabb, az MSZP-sek 92 százaléka ígéri biztosra, hogy elmenne szavazni, ha most vasárnap lennének a voksolások. Ugyanez az arány a Jobbik esetében 84 százalékos, a kormánypártiak körében pedig 82 százalékos. Az összes megkérdezett 68 százaléka állította azt, hogy elmenne mindenképpen szavazni. Elbizonytalanodó kormánypárti voksolókra utal a Závecz Research kutatása is, amely még a vitatott törvény elfogadása előtt készült. E szerint decemberben 10 százalékkal nőtt a kritikusabb szemléletű Fidesz-támogatók aránya, és míg a korábbi hónapokban a Fidesz-hívek nagyjából kétharmada mondta magát egy lehetséges választás résztvevőjének, most 57 százalékuk. A biztos pártválasztók körében a Závecz Research szerint is jelentős a Fidesz előnye, bár szavazóik aktivitási szintje némileg csökkent az elmúlt hetekben: jelenleg 51 százalékos táboruk van. A Jobbik ebben az elkötelezett csoportban 15 százalékra, az MSZP 11 százalékra számíthat. A Demokratikus Koalíció az aktív pártválasztói csoporton belül 8 százalékot ér el. A Momentum 4, az LMP 3 százalékon áll. A biztos szavazók 2-2 százaléka támogatja a Párbeszédet és a Mi Hazánk Mozgalmat.
Szerző