Ahány asszony, annyiféle Hamupipőke

Publikálás dátuma
2018.12.31. 13:48
Az egri börtön mellett a balassagyarmati fegyházban is évekig működött meseterápiás csoport. Képünk ott készült
Fotó: Draskovics Ádám
Gyerekek, felnőttek, családok és börtönbüntetésüket töltő anyák életét változtatta meg a meseterápia. Az „egri modellt” tavaly óta az unió 47 tagországában is bevezették. A mese, ha jó, akkor is gyógyít, ha egy kecskéről szól – állítja a mesemondó.
Minden eredeti népmese jó mese, legyen az magyar vagy bármely más néptől származó, az ilyen mesékben még sosem csalódtam – mondja Luzsi Margó, az egri Bródy Sándor Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárának vezetője, mesemondó, aki gyerekeknek, felnőtteknek, családoknak és börtönbüntetésüket töltő anyáknak tart mesefoglalkozásokat. A rossz mese szerinte ott kezdődik, amikor átírják egy mese végét, netán az egész tartalmát a finomkodás vagy valamilyen rosszul értelmezett pozitív végkicsengés miatt. Az egyik legjobb példa erre, amikor a Piroska és a farkas című mesében utóbbi nem eszi meg a nagymamát, mert annak sikerül az ágy alatt elrejtőznie. Ez azért baj, mert ha a farkas nem eszi meg a nagymamát, az arra tanít, hogy el lehet bújni a problémák elől, s nem kell velük szembenézni. A valóság helyett egyfajta álomvilágot fest, amiben csak jó dolgok történnek. A mese lényege azonban az, hogy a meglévő bajokra mutat megoldást. Nem recept, nem úgy működik, hogy lelki bajra az egyik mesét írjuk fel, fejfájásra meg a másikat. Az bennük a csoda, hogy egy jó mese minden embert meg tud szólítani, s az épp aktuá­lis problémájára reflektál. A mesekutató Boldizsár Ildikó ezt úgy szokta jellemezni, hogy ahány asszonynak meséljük el a Hamupipőkét, annyiféle Hamupipőke-értelmezés születik meg bennük. A mese is nyit bizonyos kapukat, de legalábbis elkezd dolgozni a történet: az ember keresi azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az ő személyiségéből reflektálnak rá. Nem pusztán önismereti folyamatról van szó, a mese ugyanis olyan kódokat, zárakat nyit ki bennük, amelyek rejtett tudásként élnek bennünk. Ezért lényeges, hogy igazi mesével találkozzunk, amelyet évszázadok generációinak figyelme, tudása csiszolt, formált, szűrt tisztára, belegyúrva a mesélők, s az adott generációk tapasztalatát, átélt tragédiáit, bánatát, örömét – véli a mesemondó. Luzsi Margónak saját, konkrét példája is van arra, hogyan gyógyít a mese. „Egy barátom súlyos beteg lett, s neki mondtam egy mesét, ami zsigerből jött, nem is gondolkodtam rajta. A mese arról szólt, hogy a baj, az jön, ha akarjuk, ha nem, s nem kell önmagunkat hibáztatni, marcangolni érte. Egy kecskéről szólt, aki a látható vagy épp láthatatlan szarvaival »döfte szét« az ellenséget. Ez a barátom később meggyógyult. Talán ha akkor azt mondom neki, direktbe, hogy ne tépelődj, vedd könnyedebben a dolgokat, az kevésbé segít, mint az a mese, ami beléje ivódott, és hatni kezdett a lelkében” – idézi fel. Szavai szerint fontos, hogy jól mondjunk el egy mesét, s jó előadótól halljuk azt: a mesemondó személye azért lényeges, mert egy jó történetet is hiteltelenné tud tenni, ha valaki pusztán bemagolja vagy átélés nélkül felolvassa azt. „Az én személyes kedvencem egy viszonylag rövid burját népmese, a címe: Bőhön höbün, vagyis Bőhön a vadász. Ezt nagyon sokszor mesélem, s ma már igazán belülről tudom elmondani” – mondja. A fejből mondott, élményszerűen előadott meséket a tapasztalatok szerint a hallgatóság 95 százaléka azonnal vissza tudja mondani, persze nem szóról szóra. Olyan ez, mint amikor valaki elmeséli egy utazása vagy nyaralása történetét, azt is beemeljük, s tovább tudjuk adni egy másik személynek. A jó mesélőnek nincs „kora” – vannak remek fiatalok is ebben a műfajban, s persze idősebbek is. Luzsi Margó szerint a befogadó közönség is részese a mesemondásnak, a jó mesemondó kapcsolatban van a mesehallgatókkal, s nem általában mesél, hanem élő, eleven embereknek. „Természetesen nem pontosan ugyanúgy mesélek óvodásoknak, felnőtteknek, családoknak vagy épp a börtönbüntetésüket töltő nőknek, de ez nem azt jelenti, hogy a börtönben pusztán a helyszín miatt másképp mesélnék el valamit, mint börtönön kívül. Itt is, ott is emberek vannak” – teszi hozzá, hiszen nagy tapasztalata van e téren is: kilencedik éve tart mesefoglalkozásokat az egri büntetés-végrehajtási intézetben. Ez egy nagyon fontos misszió: megkönnyíti a családdal való kapcsolattartást, a börtönben tanult mondókákat, verseket eltávozáskor vagy látogatáskor mondják a gyerekeiknek, de olyan is akad, hogy leírnak egy-egy nekik kedves mesét, s levélben küldik azt haza. Nem mellékesen pedig a meseterápiának köszönhetően a lelki egészségük is nagyobb rendben van, s mindenkinek hasznos, ha ezek az asszonyok rendezettebb lélekkel térnek vissza a társadalomba. A Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet egykori parancsnoka, Juhász Attila évtizede megrendítő jelenetnek volt tanúja a börtönépület előtt. Korábban már feltűnt neki a jól öltözött, szép frizurájú nagymama, oldalán egy ugyancsak csinosan felöltöztetett kislánnyal: láthatásra jöttek, a büntetését töltő édesanyához. Látszólag vidáman, jó kedélyűen beszélgettek odabent. Nem sokkal később, a kijáratnál látta őket viszont: a nagymama a kerítésnek dőlve zokogott, a kislány könnyezve, tanácstalanul toporgott mellette. A parancsnok e jelenet láttán értette meg igazán, hogy a börtönbüntetés nem csupán azokat sújtja, akik annak terhét konkrétan viselik – vagyis az elítélteket –, de a családot is bünteti. Gyerekek nőnek fel úgy, hogy az édesanyjuk nem látja az első iskolai napjukat, nem hallja őket az óvodában szavalni Mikuláskor, nem lesz részese izgatott élménybeszámolónak az első csókról, s egyáltalán: nincs jelen a mindennapjaikban. Ekkor jött az ötlet egy meseterápiás program kidolgo­zásáról. Az itteni meseterápia nemcsak az asszonyoknak segít saját életsorsuk jobb megértésében, feldolgozásában, de kapcsolatot teremt az otthon maradottak és a bent lévők között. Az anyák egy időben például CD-re mondták fel az általuk szeretett és fontosnak tartott meséket, s ezt kapták később a gyerekeik karácsonyra, de akár telefonon is elmondtak egy mesét vagy történetet a gyerekeiknek. Az egyedi program Boldizsár Ildikó mesekutató, Luzsi Margó és Juhász Attila közös munkájának gyümölcse. Az volt a céljuk, hogy segítséget adjanak a börtönbe került szülők gyermekeinek a számukra érthetetlen és fájdalmas események feldolgozásához. Magyarországon körülbelül 42 ezer gyermek szenved a helyzete okozta szégyentől, bűntudattól, félelemtől, haragtól és a környezet megbélyegzésétől. Margó azóta is rendszeresen tartja az egri börtönben a meseterápiás foglalkozásokat. A program nemzetközi téren is nagy sikert aratott: az Európa Tanács 47 tagországában bevezették az „egri modellként” emlegetett börtönprogramot, mert sikerült meggyőznünk őket arról, hogy a fogvatartottak hozzátartozói valóban segítségre szorulnak. Annak idején öt anyával és tizenhárom gyermekkel kezdték el a munkát, amely a program európai kiterjesztésével immár milliók életminőségére és gondolkodására lehet hatással ezután – mondja a mesélő, meseterapeuta.
Szerző

Bárka, nem bárka

Diplomáciai anekdota, hogy amikor Örményország címerébe felvette az Ararát-hegyet, a tetejére pedig rárajzolta Noé bárkáját, a törökök tiltakozásukat fejezték ki, mondván, a hegy Törökországhoz tartozik. Erre az örmények azt felelték, hogy a törökök pedig a Hold szimbólumát használják zászlajukon. Az Ararát-hegy, ha geográfiailag nézzük, az Örmény-magasföld nyugati területén magasodik a tengerszint felett 5137 méterre, ma valóban török területen. Két kúp alkotja, a 3896 méter magas Kis-Ararát, illetve a másik, a szimbólumként is ismert Nagy-Ararát, és a rétegvulkánok közé tartozik. A területet mintegy 1,7 millió évvel ezelőttig meglehetősen aktív vulkanizmus jellemezte, akkor alakult ki mai formája. Az Ararát a mélyben azonban ma is aktív, csak most éppen álmát alussza, legutoljára 1840 nyarán rázta meg magát. A hegy valóban impozáns, de amitől ma már szentként is emlegetik: állítólag itt feneklett meg egykor Noé bárkája. Ez ugyan csak szóbeszéd, de a mai napig lázban tart hívőket és nem hívőket egyaránt. Pedig nem történt más, mint hogy 1876-ban James Bryce brit történész megmászta a sokáig megmászhatatlannak hitt hegyet, és odafent olyan gerendákat látott, amelyek szerinte Noé bárkájából származhatnak. Azt nem tudni, hogy az oxigénhiány vagy a történészi fantázia lendített-e az Ararát hírnevének növelésében; netán a bibliai utalások alapján vélte ezt gondolni; de az Ószövetségben leírtak nagyjából az Örmény-magasföld területére utalhatnak. A hegyet azóta többen is megmászták, ám Noé bárkáját senki nem találta. Csupán fadarabokat. Azokat vizsgálva pedig akadnak tudósok, akik állítják: mintegy 5 ezer évesek. Más tudósok meg azon tűnődnek, hogyha egykor valóban ekkora áradás hömpölygött a Földön, akkor hogyan lehet, hogy a víz nem pusztította el Mezopotámiát, vagy a Nílus-völgyi civilizációt.
Szerző
Témák
történelem

Szulejmán bácsi a nők bálványa

Publikálás dátuma
2018.12.31. 13:00
RÉSZLET A SZULEJMÁN CÍMŰ SOROZATBÓL
Szulejmán szultánról könyvet írni ma a kiadók álma. Egy televíziós sorozatot „folytatni”, amelyet rosszabb heteiben is több százezren, a csúcson pedig több mint egymillióan néztek pedig egyenesen főnyeremény. Az egyik legnépszerűbb Szulejmán-szerző szerint a feministáknak sincs okuk a panaszra, amikor a korabeli háremről ír.
Egy csapat tizenéves lány ül a 15-ös busz hátsó traktusában. Elsőre nem is tudom, mi a legfurcsább bennük, de aztán rájövök: nincs a kezükben a mobil. Helyette elmélyült, történelmi tárgyú beszélgetésben vannak. Ha jól veszem ki, veszélyesnek ítélik Ibrahim pasa és Hatice szerelmét, mondván, a szultán húgát úgysem engedik a törekvő pasához, mert Szulejmán őt Celebinek szánja. Aztán a Szent István körút és a Hegedűs Gyula utca sarkán szerepet osztanak: a legidősebb lesz Mahidevran (a szultán második asszonya), a legszebb természetesen Hürrem szultána, a többit már nem hallom, mert leszállnak. Történik mindez egy gyaurokkal teli, európai város kellős közepén, az úr 2018. esztendejében. Nem sokkal azelőtt, hogy végleg befejeződött minden idők egyik legnépszerűbb történelmi sorozata.   Nem sokkal a fenti, történelminek mondható események után a Belváros egyik kávézójában ülök Fatima Melekkel, a török-magyar gyökerekkel büszkélkedő íróval, a Hürrem boszorkánya és a Szulejmán szíve című könyvek szerzőjével. Fatima Melek természetesen álnév, a szerző kérte, hogy valódi személyazonosságát ne fedjük fel. „Volt néhány balesetem író-olvasó találkozókon, amikor véletlenül kiderült, hogy én és a könyv szerzője egy és ugyanaz a személy vagyunk, de furcsa módon az olvasók ezen sokkal könnyebben átsiklottak, mint azon, hogy a szereplőim néha másképp cselekszenek, mint ahogy azt ők a sorozatban megszokták” – mondja Fatima.

Szurkolunk a szultánnak

Televíziós sorozatból regényt írni egyszerre könnyű és nagyon is bonyolult feladat. Könnyű, mert a szerzőnek nem kell bajlódnia a főbb szereplők, a kor és a környezet kitalálásával. Nehéz viszont, mert állandóan meg kell felelni a sorozat nézői elvárásainak. És – ha igényes szerzőről van szó, márpedig Fatima Melek magát annak tartja – a történelmi hűség is fontos szempont. Rengeteget dolgozott azon, hogy a regényeiben a helyszínek, az épületek, sőt a ruhák is pontosak, korhűek legyenek. Járt Törökország különböző városaiban, elsősorban Isztambulban, de a magyar helyszíneket is bebarangolta. Rengeteg forrásmunkát elolvasott, szinte minden szereplőjét a legapróbb részletekig kidolgozta, de – mint mondja – az olvasót sajnálatos módon mégsem ezek érdeklik. „Nehéz elfogadni, de tény, hogy amíg én azon aggódom, hogy vajon a török szultán és az osztrák császár 1647-es tárgyalásának leírásakor pontosan idézem-e az ott megvitatott világpolitikai kérdéseket, az olvasóim elsősorban akkor elégedettek, ha Hürrem szultána a kérdéses jelenetben ugyanazt a zöld ruhát viseli, mint a sorozatban.” A latin-amerikai szappanoperákon, a Barátok köztön és a Szomszédokon edződött magyar nézők meglepő módon nagyon hamar megszerették a közel-keleti sztorit. Olyannyira, hogy hiába adta a csatorna éjjel 11-kor az epizódokat, az első években (hét évadot élt meg a széria) a milliót verdeste a nézőszám, és – kisebb hullámvölgyek után – a vége felé is több mint félmillióan izgulták végig hétről hétre a szultán és nagy hatalmú felesége kalandjait. (Sőt 2014-ben kisebb lázadás tört ki, mert az RTL Klub hetekig szüneteltette a sorozatot.) Furcsa, de a nemzeti érzületű magyar nézők képesek voltak a szultánnak szurkolni akkor is, amikor éppen a magyarok ellen indult csatába. És miközben a sorozat nem annyira a történeti hűségre, mint inkább a császári palota belső életére, az intrikákra és a szerelmi szálra épít, a török-magyar Fatima Melek fontosnak tartja a történelmi ismeretterjesztést. „Fatima arra döbbent rá – mondja a szerző –, a magyarok az évek óta futó sorozat dacára sem rakják össze, hogy a Szigeti veszedelem és az Egri csillagok Szulejmánja ugyanaz az ember, mint a mohácsi vész török császára. Hogy amikor Bornemissza Gergőék az Egri csillagokban elmennek Isztambulba, hogy kiszabadítsák Török Bálintot, az ugyanaz az Isztambul, amit a Szulejmánból ismernek. Hogy az Egri csillagok magyarjaival nyugodtan szembejöhetett volna az álruhás Hürrem, mert ő is valós személy volt, és éppen akkor élt. A sorozat nézőpontja természetesen török: törökök az alkotók és a szereplőgárda is. És ez még akkor is így van, ha a török kormány éppen a „nemzetietlen” nézőpont miatt akarta betiltani a Szulejmánt (Erdoğan pártja hevesen kikelt a sorozat ellen, végül a bíróság az alkotóknak adott igazat, és a sorozat mehetett tovább). Magyarok csak kisebb mellékszerepekben tűnnek fel. Fatima Melek viszont úgy gondolta, fontos, hogy a magyar olvasó a korabeli magyar közélet és a hétköznapok honi hőseit is megismerje, így könyveiben magyar főszereplőket is behozott a történetbe. Ráadásul elsősorban nőket. 

A legnépszerűbb Szulejmán-sorozatot a török Demet Altınyeleklioğlu írta. A most 64 éves írónő Ankarában született, és a politikatudományt cserélte fel történelmi könyvírásra. Több tucat regénye jelent meg, amelyek közül a legnépszerűbbek a Szulejmánnal és korával foglalkozók (ebből összesen 14 született). A televíziós sorozat készítőivel évek óta perben áll, azt állítva, hogy a film epizódjai az ő könyveinek felhasználásával készültek, ám a gyártó cég ezt váltig tagadja. A per miatt nem születtek könyvek a sorozatból, a rajongók így „kénytelenek” Altınyeleklioğlu meséivel múlatni az időt. A külföldi Szulejmán-szerzők közül kiemelkedik még az amerikai Ann Chamberlin, aki Fatima Melekhez hasonlóan a női nézőpontot tartja fontosnak, mert – ahogy írja – ez eddig hiányzott a közel-keleti történelemmel foglalkozó, hasonló tárgyú könyvekből. 

Nőkről nőknek

A televíziós szappanoperák, de különösen a kosztümös darabok fő célközönsége a 25–50 éves nők. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megfelelő időben nem ül le a tévé elé a 15 éves középiskolás vagy a 70 éves nagyi, de a sorozatkészítők már csak olyanok, hogy szeretnek az átlagnak dolgozni. Fatima Melek tulajdonképpen „készen” kapta az olvasóit, de azért meg is dolgozott értük. „Fatima szinte az összes, Szulejmánnal kapcsolatos Facebook-csoportban beszélget a tagokkal. Író-olvasó találkozókra jár, ahol a résztvevők többsége nő. Tudja, mi érdekli őket. Furcsa, az ember azt gondolná, hogy a nőktől távol áll a háremek világa, ahol az asszonyok csak ülnek és arra várnak, hogy a szultán kegyeskedik rájuk emelni a tekintetét. A valóság azonban ennél bonyolultabb. „A Szulejmán-sorozat férfi szereplőinek többsége úgynevezett ideá­lis férfi: határozott, kemény, könyörtelen az ellenségeivel, de bőkezű az asszonyaival – mondja Fatima Melek. – Egy királyfi fehér lovon, fején turbánnal. Ha pedig kivennénk a sorozatból az öt-hat fontosabb férfit, maradna húsz-harminc nagyon erős, rámenős, intelligens nő. Sőt! Hürrem sztorija szerintem egy igazi feminista történet. A kis ukrán-orosz lányt elrabolják otthonról, beviszik a palotába, ahol a senkiből végül a birodalom legerősebb, legbefolyásosabb asszonya lesz. Egy nő, aki sokkal okosabb a férfiak többségénél, sőt néha magánál a szultánnál is, hiszen képes őt manipulálni. A végén azt mondja Szulejmánnak, hogy meg kéne támadni Velencét, és ő megtámadja Velencét. Nem a szerelem miatt, hanem mert bízik Hürremben. Mi ez, ha nem a megvalósult álom?” Fatima könyveinek főszereplői is nők. Igaz, elsősorban magyar nők. Köztük rablók, boszorkányok és hétköznapi asszonyok, akik elég erősek ahhoz, hogy maguk formálják a sorsukat. „Szeretem a női szereplőimet, talán jobban is, mint a férfiakat” – mondja a szerző. 

Tízszer annyi

A Szulejmán-sorozat mindent elsöprő népszerűsége (az utolsó adatok szerint csaknem 300 millióan követték világszerte) a könyvek eladására is pozitív hatással volt. A Demet Altınyeleklioğlu által jegyzett eredeti Szulejmán-sorozat itthoni példányszáma körülbelül húszszorosa volt az ugyanazon a polcon kínált más lektűrökének. Fatima Melek kiadója is körülbelül nyolcszor-tízszer annyit adott el a két regényből, mint más hasonló szerzők. Hogy mi a titka ennek a népszerűségnek, nem tudni pontosan, de a hatásmechanizmus nagyjából olyan lehet, mint az évek óta futó teleregényeké. A sorozat – így a könyv – szereplői „beköltöznek” az otthonainkba. Szeretnénk tudni, mit csinálnak, amikor nincsenek a képernyőn: két epizód között, a sorozat ideje előtt vagy után. És ez nem csak nálunk van így. A törökökkel állandó ellenséges Görögországban például a sorozat népszerűsége miatt Szaloniki püspöke és az Arany Hajnal nacionalista párt is tiltakozott, mondván, az felér egy megadással a törököknek. Macedóniában a helyi parlament rendeletben tiltotta meg a török sorozatok vetítését, és 2012-ben hazai programokra cserélte azokat.

I. Szulejmán (Nagy vagy a Törvényhozó) 1494. november 6-án született Trabzonban és 1566. szeptember 6-án hunyt el Szigetváron. Apja, I. Szelim halálát (1520) követően, 26 évesen lett az Oszmán Birodalom szultánja, egyben az iszlám kalifája, ezzel az akkori világ egyik legnagyobb hatalmú vezetője – írja róla az internetes lexikon, a Wikipédia. – A világhatalmi ambíciókat dédelgető ifjú uralkodó trónra lépését követően szinte azonnal hódító hadjáratokba kezdett, első sikeres csatáit Perzsia és az akkori Irak ellen folytatta. Később kelet-közép-euró­pai terjeszkedésbe fogott, melynek végső, de soha meg nem valósult célja Bécs bevétele volt. Uralkodása alatt az Oszmán Birodalom kiterjedése csaknem elérte az 5 millió négyzetkilométert. Hitvese, Hürrem szultána is legendás alakká vált, mint a világtörténelem egyik legbefolyásosabb uralkodófelesége.

Szerző