Kifejezetten jól járt magánnyugdíj-számlájával az a - névtelenséget kérő - férfi, aki bár nem feltételen híve a Fidesznek, számos kérdésben egyetért a párt elképzeléseivel. Így például családtámogatási rendszerrel, a gazdaság kifehérítésével, a közmunka-programmal. A magánnyugdíjak államosítását viszont annak idején ellenérzéssel fogadta, de az a kormányérv hatott rá is, hogy ezeknek a pénztáraknak a befektetései kockázatosak és ellenőrizhetetlenek, s emiatt a befizetett pénzek könnyen elúszhatnak. Végül úgy döntött, hogy 2011-től csak az állami nyugdíjbiztosításnak fizet, a nyugdíjpénztárában összegyűjtött tőkét viszont, ami akkor 2 millió 800 ezer forint volt nem viszi át az állami rendszerbe. Mivel még csak 42 esztendős volt, nem tartott attól a kormányfenyegetéstől, hogy makacskodásával veszélyezteti a saját állami nyugdíját, mert arra gondolt, változhatnak még a szabályok. Viszonylag tehetős ember lévén nem aggódott amiatt sem, mi lesz vele 25 év múlva.
A férfi nem foglalkozott azzal, hogy a magánpénztár miképp forgatja a bent hagyott tőkét. Aztán a közelmúltban mégis győzött benne kíváncsiság, és utána érdeklődött, mennyi pénz van a számláján. Először megtudta, hogy az ő nyugdíjpénztára megszűnt, s már a Horizont Magánnyugdíjpénztár tagja. Felhívta utóbbit, és az ügyintéző hölgy elmondta neki, hogy az elmúlt években elmaradt a tagdíjjal és a működési költséggel. Ezeket viszont csak 2018-ra kellett befizetnie. Átutalt hát 12 ezer forintot, s ezt követően tájékoztatták számlájáról. - Arra készültem - mondta a férfi -, hogy „elmazsolázták” a pénzem egy részét, s jó, ha annyi van rajta, amennyi hét éve volt. Erre kiderült, hogy a számlámon csaknem 6 millió 400 ezer forint van! Vagyis az elmúlt hét évben több mint 3 és félmillióval gyarapodtam. Azóta is az motoszkál bennem, hogy hány kormánypolitikus állította, a magánnyugdíjpénztárak rosszul gazdálkodnak. Miért „nyomták” ezt kórusban? Tessék, mondjanak egy befektetést, ami ennyit fialt volna!
Igyekszem mérsékelni lelkesedését, megjegyzem, hogy a pénztár későbbi befektetései még bebizonyíthatják: a kormánynak valamennyire igaza volt. Ő ezt elismeri, ám ennek ellenére ma már úgy látja: a kormány rá akarta tenni a kezét magánpénztárak vagyonára, s nem az emberek anyagi biztonságát óvta. Tudja, hogy ezt korábban sokszor leírták már, ám neki most „esett le”. A vállalkozó arra is ráébredt, hogy korosztályában az járt jól, aki bent hagyta befektetését a magánpénztárban. Ha most ő átvinné a 2011-ig összegyűlt tőkét az állami rendszerbe, akkor a számláján lévő hozadékot megkapná. Az elmúlt évek inflációs hatását ugyan levonnák belőle, de a többi pénzt, ami mintegy két és félmillió forint, azt zsebre vághatja. Várhatóan meg is teszi ezt. Bár az is igaz, hogy a magánpénztár számos szolgáltatást nyújt még, teszi hozzá, s mint valami ügynök sorolja, hogy 23 féle betegség esetén akár egymilliós költségtérítést ad, és ha gyorsan CT-re vagy MR-re van szükség, akkor tíz napon belül bejuttatja az ügyfelét a vizsgálatra, és állja annak árát. - Szóval nem értem, miért kellett befeketíteni a magánpénztárakat? – sóhajt búcsúzáskor.