Kormányfő a kolostorban

Január elsején kéretik ünnepelni! Ugyan, dehogy az új évet. (Az ideit is megünnepeltük, aztán mi lett belőle.) Hanem a demokráciát. A házelnök megmondta: „A demokrácia ünnepe lesz, ha a kormány a Várba költözik.” Erre eddig nem gondoltam, pedig L. Simon már évekkel ezelőtt felvilágosított: ez „sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni”. Innen már érthető, miért titkosították a beruházás pénzügyi adatát. Már az első Orbán-kormány idején is – nagyon helyesen - ünneprontónak tekintették azokat, akik a tűzijáték árát firtatták. 
Szóval ez az egész költözés a Várba, a Karmelita kolostorba voltaképpen a mi örömünket szolgálja. Aki még nem örül eléggé, annak Kövér elmagyarázta, hogy végre földrajzilag is szétválik a végrehajtó és a törvényhozó hatalom, roppant snassz volt eddig a társbérletük a Parlamentben, kész blama. De most aztán épp olyan demokratikus lesz minden, mint Horthy Miklós kormányzó idején, aki szintén az Országgyűléstől távol, a Várban táborozott. Lehet, hogy a telefonösszeköttetést is meg kell majd szüntetni a két épület között, bár ez a mobilok korában elég macerás. Mert mi van akkor, ha a miniszterelnök netán telefonon próbál dirigáltatni a képviselőknek? 
Ilyesmi persze eszébe sem jut, a Fidesz alapszabályába is csak tévedésből került be, hogy a pártelnök, aki történetesen kormányfő is, jelöl minden politikai funkcióra, a parlamentiekre is. Ha a Lánchidat is lebontják, pláne megszűnik ez a csúnya átjárás a két hatalmi ág között, és rögtön szertefoszlik az a tévhit, hogy nálunk minden döntés egyetlen személy kezében van. Ugyan.
Erre az egészre már csak a miniszterelnök puritán elvei miatt is szükség van. A Parlament túl csicsás, ott az a sok aranyozás meg minden, bezzeg majd a Várban! Az Origó megírta: „Orbán Viktor puritán körülmények között folytatja munkáját az új évben, egy egykori kolostorban”. Lázár János még hatalma teljében leszögezte: „kolostorhoz illően egyszerű, szerény, puritán építészeti kialakítású irodák” lesznek. Azért szerintem ezt egy kicsit túlzásba vitték. Elég rossz asszociációkat kelt, hogy az irodákat a kolostor celláiból alakították ki. Orbánét két cellából. Az itt dolgozók kedélyére kifejezetten nyomasztóan hat majd a cellában ülés gondolata. Ez egészen a depresszióig fokozódhat, ha megtudják, hogy pl. a libanoni karmeliták csak rácsokon át érintkezhettek a külvilággal.
Ennek mégsem tehetjük ki az ország vezetőit. Jobb ötletem van: költözzön a miniszterelnök irodája inkább ide, a mi házunkba. Ez is megvan vagy száz éves. A fölöttem lévő lakást úgyis rendszeresen kiadják. Beprotezsálhatom, persze csak ha megígéri, hogy tőle nem fogok beázni. Eddig már kétszer megtörtént, még jó, hogy fizette a biztosító. Tudom, beleélte már magát a Várba, készült is fotó, ahogy a vadiúj, szép nagy erkélyről néz le a városra, zsebrevágott kézzel és olyan Edward királyos arckifejezéssel („Hadd látom, úgymond, mennyit ér a velszi tartomány”). Erkély éppenséggel nálunk is van, ha a felettem lévő lakásé nem elég, szívesen kipakolom az enyémről is az üres cserepeket, csak vigyázzon, hogy ne zárja ki magát, mert kívülről nem nyílik az erkélyajtó. Puritánságban meg éppen nincs hiány: a lépcsőházat már rég fel kellett volna újítani. Azért a TEK-esek így is jól elférnek majd a lépcsőfordulókban vagy lent a levélszekrényeknél. Az unokáim imádják majd nézni, ahogy feltűnés nélkül a gallérjukba beszélnek: „Bagoly mondja Verébnek. Veréb, Veréb, jelentkezz. Nagyfejű 8.30-kor érkezik.”
Nem lesz gond a kormányülések helyszínével sem. A kolostorban ez az egykori ebédlő, a refektórium lett volna - hát konyha vagy étkező nálunk is minden lakásban van, az enyémben pláne kihúzható az asztal. Ahogy a Várban, nálunk is van belső udvar, igaz, nem szökőkút van benne, hanem a kukák. Ennek az az előnye, hogy nem gond elzárni a látogatóktól, ahogy ott tervezték. A kutya sem akar benne sétálgatni, épp csak a szemetet visszük le.
Bevallom, azért két dolog némi fejtörést okozott, de kis kreativitással azok is megoldhatók. A Várban folytatni akarják a Horthy idején működő Spanyol Lovasiskola hagyományát, ezért 16 ló számára föld alatti istállót építenek. Ez nálunk nem olyan egyszerű, a föld alatti istállóépítésnek nem örülnének a lakók, elég, hogy az utca is folyton fel van túrva. De ha mindenki kipakolja a pincerészéből a lomokat, talán ott is elférnek a lovak. Szép lesz, amikor tollbokrétával a fejükön ügetnek körbe a kukák körül.
Na és itt van még a biztonsági páncélkamra kérdése. A miniszterelnök dolgozószobájából a Várban nyílik egy ilyen kétszer két méteres helyiség, támadások esetére. A méretről jutott eszembe: hát nem épp ekkora nálunk a lichthóf! Ha vész közeleg, abba nyugodtan elbújhat a miniszterelnök úr. Történetesen a mi fürdőszobánkból lehet oda bejutni, de az ajtaján lógnak két szögön a pongyoláim, kizárt, hogy azok mögött keresse valaki. 
Jobb, mint a páncél, és garantáltan puritán. Plusz a törvényhozó hatalomtól is szeparálva van. Tessék tehát ezt a költözést újragondolni!
2018.12.29 09:10
Frissítve: 2018.12.29 09:24

Képmutatók

Tort ül a képmutatás. Most éppen a nemzeti ünnep díj- és kitüntetés-cunamija kapcsán. Mintha nem szokhattunk volna még hozzá, hogy minden rendszer jutalmazza a hozzá hű alattvalókat. De persze okosan, olyanokkal együtt, akik a művészi, tudományos, vagy éppen közéleti teljesítményükkel valóban rászolgálnak az elismerésre. 
Föl lehet ugyan háborodni azon, hogy némely díjaknál átnyúltak a névsort összeállító bizottság feje fölött, és olyanok is a listára lekerültek, akiknek a neve eredetileg fel sem merült – de fölösleges. Ebből csak az a tanulság szűrhető le, hogy a hatalom egy ideig kész betartani a demokratikus játékszabályokat, ám van egy pont, amikor már fontosabbnak véli saját akarata érvényesítését. És megteheti, gond nélkül.
Lehet aztán sajnálni azokat, akik megérdemlik a kitüntetést, csak éppen a díjazásra kijelölt kegyencek közé keveredtek. Az ilyen emberek, művészek nem attól nagyok, hogy kapnak valamilyen elismerést – ők enélkül is kiemelkedőek. És nem őket minősíti, ha az átadók az ő dicsfényükben akarnak egy kicsit sütkérezni. Még szép emberi gesztusnak is tarthatnánk, hogy a miniszterelnök személyesen vitte el a Kossuth nagydíjat a beteg Törőcsik Marinak, ha a külsőségek nem lennének árulkodóak. A buta propaganda - az ablakon bekukucskálással - hitelteleníti még az esetleges jó szándékot is. 
Ettől a pillanattól pedig lehull a lepel a valódi célokról. Hogy már a szakmai elismerések többsége is csak a rendszer erősítéséről szól. Ha plakátokkal, sorosozással, az unió elleni kampánnyal nem sikerült meggyőzni mindenkit, akkor próbálkoznak mással. Népszerű és elismerésre méltó embereket is maguk mellé állítanak, hogy ezzel igyekezzenek igazolni saját létjogosultságukat. És itt sem számít nekik semmi. Nincsenek korlátaik. 
Közben magukról mutatnak igaz képet.
2019.03.19 08:58
Frissítve: 2019.03.19 09:08

Helyreigazításaink

Egyesek szerint létezik valamiféle fejlődés a világegyetemben, amely nem engedi, hogy bizonyos események újra és újra ugyanúgy történjenek meg. Filozófusok és történettudósok ezen elvitatkozgatnak még egy darabig, én mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy ha létezik is valamiféle dialektika, az emberi hülyeség legyőzhetetlen. 
Valamikor a 90-es évek legelején a Kurír című bulvárlap hétvégi vicc mellékletében, a boldogult emlékezetű Elefántban közöltünk egy tréfásnak szánt fotómontázst. Ezen G. Nagyné Maczó Ágnes volt látható fürdőruhában, virtigli szexbombaként. Fiatalabb olvasóink kedvéért: G. Nagyné a nemzeti jobboldal ikonja, a Független Kisgazdapárt és az Országgyűlés alelnöke volt, aki már sokkal korábban utálta a liberális sajtót, mint Bayer Zsolt, aki viszont történetünk idején éppen a Kurír című liberális bulvárlap publicistájának keserű kenyerét ette. Szóval ott volt a szexbombának korántsem nevezhető, ám fiatal és tettre kész Maczóné mint szexszimbólum, aki ezt a dolgot mélyen sérelmezte. A bíróságon azt állította, hogy a fürdőruhás képpel „félrevezettük az olvasót, különösen pedig az ő boldogkőváraljai választóit”, akik ezután majd azt fogják gondolni, hogy az ő képviselőjük fürdőruhában flangál a székesfővárosban. A pert első- és másodfokon a lap nyerte, ám a Legfelsőbb Bíróság végül Boldogkőváralja ellen ítélt. Már azzal, hogy feltételezte, a nógrádi faluban tényleg csupa elmebeteg lakik. A Kurírt helyreigazításra kötelezték, amelyben elnézést kértünk a képviselő asszonytól és választóitól, egyben biztosítottuk őket, hogy a képviselő asszony sokkal jobban kedveli a matyómintás pruszlikot, mint a bikinit. Különös tekintettel a fővárosra. 
Egészen a múlt hétig nálam Maczóné volt a befutó helyreigazításban, ám akkor jött a TV2 és Varju László. A valósághoz ma már csak laza szállal kötődő hírműsort, a Tényeket a Gundel-ügy után eresztették rá a DK politikusára, mondván: a filléres miniszterelnöki menza semmi ahhoz képest, ahogy a luxusbaloldal dőzsöl nap mint nap. Az említett tévés produkció munkatársai már évek óta úgy viselkednek, mintha a Monty Python vette volna át a Völkischer Beobachter szerkesztését, szóval az említett tudósítás fel sem tűnt. A bíróság azonban megvizsgálta a tényeket, és arra a következtetésre jutott, hogy a Tények hazudott, tehát kérjen bocsánatot. A következő szöveget kellene felolvasnia a műsorvezetőnek: „Valótlanul híreszteltük, hogy Varju László DK-s képviselő ételhordóval jár a törvényhozásba, és úgy viszi haza a kedvezményes bablevest és somlói galuskát.” „Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy Varju László DK-s képviselő rendszeresen sorban áll a parlamenti menza mindennél olcsóbb ételeiért.”
Emlékeim szerint annak idején mi elég jól szórakoztunk a saját helyreigazításunkon, mert meg voltunk győződve arról, hogy mi vagyunk a normálisak, és a rendszer a hülye. Igaz, mi egy bulvárlap viccmellékletét szerkesztettük és nem egy országos hírműsort.
2019.03.19 08:57
Frissítve: 2019.03.19 09:07