A békés ünnepek hete

Azt állította Orbán Viktor (az oe24.at nevű osztrák hírportálnak adott interjújában), hogy „az az Európai Unió, amelybe beléptünk, Helmut Kohl Európája volt”. A német kancellár nem akarta engedni, hogy „Brüsszel birodalommá változzon”, az EU viszont azóta „más útra tért” – nyilatkozta a miniszterelnök.

Ezzel szemben a tény az, hogy Kohl a korábbinál sokkal szorosabb integrációt szorgalmazott egyrészt a maastrichti szerződéssel, másrészt a valutaunió, az euró létrehozásával. „Németország a szülőföldünk, Európa a jövőnk” – jelentette ki a német kancellár 1990-ben. Kohl hangja nem Orbáné.

Azt is állította Orbán (ugyanebben az interjúban arra a felvetésre, hogy a Soros-ellenes kampánnyal kapcsolatban fölvetődött az antiszemitizmus vádja), hogy „mi, magyarok senkit nem diszkriminálunk a vallása miatt”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Soros egyrészt köztudomásúan nem vallásos, másrészt az antiszemitizmusnak semmi köze a zsidó valláshoz, annál inkább a származáshoz. Remélem, a magyarok származási alapon sem diszkriminálnak.

Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy „az én szemszögemből nézve nem az Európai Bizottság feladata az Európai Uniót vezetni, ez az állam- és kormányfők feladata az Európai Tanácsban.”

Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán szemszöge rossz. Az Unióban nemcsak a végrehajtási, de a jogalkotási, kezdeményezési jogkör is egyedül a Bizottságé, amely kidolgozza és benyújtja a Tanácsnak, illetve a Parlamentnek a javaslatait, ez a két szerv pedig csak abban dönthet, hogy az indítványokat elfogadja-e vagy sem. Vagyis a vezetés nem az állam- és kormányfők feladata, hanem közös. Ha tetszik ismerni az uniós szerződést, Miniszterelnök Úr.

Azt állította Rétvári Bence, az Emmi politikai államtitkára (az MTI-nek), hogy érezhetően kisebbek a jövedelmi különbségek „a balliberális időszak jövedelmi ollójához képest”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a világválság előtti évben, 2007-ben a jövedelemegyenlőtlenséget jelző úgynevezett GNI-együttható 25 volt, míg 2017-ben 28,7, a legfelső és a legalsó jövedelmi ötöd által birtokolt jövedelem nagyságát mérő S80/S20 mutató pedig szintén nőtt, 3,6-ról 4,4-re, vagyis mindkét esetben romlott. Sőt nemcsak 2007-hez, de még 2010-hez viszonyítva is. A többi néma csönd. Csak Rétvári beszél.

Azt állította Lánczi András, a Corvinus Egyetem rektora (a Magyar Időkben, az internacionalistákat, valamint az integráció híveit elítélve), hogy „a vezetést sose tudja semmilyen technokrata testület elvégezni, mindig ’fejedelmekre’, valódi politikai vezetőkre van szükség, akik képesek vezetni valódi, nem virtuális közösségeket.”

Ezzel szemben a tény az, hogy nem mindig. Gondoljunk csak olyan országokra, mint Hollandia, Belgium vagy Dánia, ahol nem „fejedelmek”, hanem különböző beállítottságú politikusok szokták elvégezni a társadalom által kijelölt feladatokat. Vagy leginkább Svájcra, ahol még azt se nagyon tudják, éppen ki a miniszterelnök, aztán mégis egész jól elvannak. Jobban, mint a fejedelmek országaiban.