Menekülnek az országból a képzett vidéki fiatalok - és nem jönnek vissza

Nem várható a hazai munkaerőhiány csökkenése, a majdnem 600 ezer külföldön dolgozó magyarból csak az iskolázatlan, korábban munkanélküli idősebbek jönnek haza.

Azt találta mondani a rabszolgatörvény elleni tiltakozási hullám kezdetén a magyar miniszterelnök, hogy a kormány gazdaságpolitikája, a dinamikus fejlődés miatt van az országban munkaerőhiány. Elemzők sora azonban épp az utóbbi hónapokban megjelent tanulmányokban bizonyította be, hogy a hazai munkahelyekről hiányzó dolgozók legnagyobb tömege a Fidesz kormányzása alatt ment el az országból az alacsony bérek miatt és azért, mert nem látta biztosnak hosszú távon a normális élet esélyét.

A Tárki Társadalmi riport című, kétévente megjelenő sorozatának 2018-as őszi kötete és a KSH Demográfiai Kutatóintézetének háromévente kiadott Demográfiai portré című tanulmánygyűjteménye is kiemelt helyen foglalkozik a kivándorlás kérdésével. Abban minden kutató egyetért, hogy 2010 után gyorsult az aktív korú lakosság elvándorlása az országból. Ennek munkaerőpiaci hatásait elemezve Hárs Ágnes a Társadalmi riport egyik tanulmányában kijelenti, hogy az utóbbi nyolc évben 240 ezer fővel nőtt az Egyesült Királyságban, Németországban és Ausztriában dolgozó magyarok száma. A Kopint-Tárki Zrt. vezető kutatója hangsúlyozza, az időszak elején dinamikusabb volt az elvándorlás, aztán kissé visszafogottabb ütemben, de a mai napig tart ez a folyamat. A 2011-2016 közötti időszakban évente 1 százalékkal csökkent a kivándorlás miatt a hazai foglalkoztatotti létszám. Hárs Ágnes összegzése szerint az Egyesült Királyságot főleg a fiatalok és a képzettebbek választják, míg Németországban több szakképzetlen, netán korábban munkanélküli és idősebb magyar próbálkozik, ez megmagyarázza azt is, hogy ők jönnek haza leginkább a kudarcos kísérlet után.

Gödri Irén a nemzetközi vándorlásról írt tanulmányában ennél is durvább számokat közöl. A Demográfiai Kutatóintézet főmunkatársa ismerteti, hogy a fogadó országok adatait is figyelembe vevő „tükörstatisztikák” alapján 2017 elején az európai gazdasági térségben – az EU országokban, továbbá Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában – továbbá Svájcban több mint 461 ezer magyar élt, 2014 óta 130 ezerrel nőtt a számuk. Ha a világ más országait is figyelembe vesszük, a kivándorlók száma felmegy 550-580 ezerre. Ehhez azonban még azokat is hozzá kell számítani, akik olyan régóta élnek külföldön, hogy már megszerezték a befogadó ország állampolgárságát is. A KSH tanulmányában az szerepel, hogy az ENSZ nyilvántartásai szerint a világ 67 országában élnek Magyarországon született, de már ottani állampolgárok, összesen 637 ezren. Ha a nyilvánvalóan korábbi adatokat összeadjuk a friss gazdasági kivándorlók számával, kiderül, hogy 1,2 millió magyar ember él szétszórtan a világban, ami hatalmas szám.

A kivándorlás okozta munkaerőhiányon csak jelentős béremelés javíthatna, de az Orbán-kormány csak késve és keveset növelt egyes ágazatok, például az egészségügyi dolgozók keresetein – derül ki a tanulmányokból. Most a legfejlettebb uniós országok jövedelmi szintjének felét kapják a magyar dolgozók, ezért a társadalomkutatók nem várják, hogy csökken az elvándorlás az országból.

Ráadásul a remélt külföldi munkaerő is elkerüli hazánkat, abból az egyszerű megfontolásból, hogy az az ország vonzó, amelyik képes megtartani a saját dolgozóit –márpedig Magyarország nem ilyen.

Összességében tehát nem várható, hogy csökken az elvándorlás intenzitása, s ez azt vetíti előre, hogy az Orbán-kormány próbálkozása a meglévő munkaerő még nagyobb kizsákmányolására akkor sem ér véget, ha a Kósa Lajos-féle túlórakeret növelésről végül egyetlen munkahelyen, egyetlen dolgozóval sem születik megállapodás. Majd kitalálnak valami mást.