- A szabadság ára – Így vált üldözötté a CEU

A még Budapesten működő Central European University (Közép-európai Egyetem, CEU) története egészen a rendszerváltásig nyúlik vissza. Ekkor született meg ugyanis egy diktatúraellenes értelmiségiekből álló csoport fejében először egy olyan nemzetközi egyetem létrehozásának gondolata, ami nemcsak a demokratikus átmenetet segíti elő Közép- és Kelet-Európában, de a szabad gondolkodás és az alapvető demokratikus társadalmi értékek közvetítésének is központjává válhat. A CEU Prágából indult, majd néhány évvel később Budapesten is megkezdte működését, ahol a közép-európai régió egyik legmagasabban kvalifikált, nagy nemzetközi elismertséget szerző felsőoktatási intézményévé vált.

A szabad „Európa Egyetem” megalapításának terve az 1989 áprilisi dubrovniki nyári szabadegyetem programsorozat idején fogalmazódott meg, amelyen a jugoszlávok mellett magyar, csehszlovák, német, olasz és amerikai előadók is részt vettek. Felismerték: a nacionalizmus és az etnikai intolerancia továbbra is a jövő kihívásai közé tartozik. A különböző társadalmi feszültségek enyhítésére jó megoldásnak tartották, hogy középkori egyetemek mintájára – mint például a Bolognai Egyetem vagy a Heidelbergi Egyetem, ahol a diákok egy közös nyelven tanulhatnak és alkothatnak közösséget – egy olyan oktatási központot hozzanak létre, amelyben a nemzetek közötti különbségek háttérbe szorulnak és a közös pontokra, az együttműködésre terelődik a hangsúly.

A dubrovniki szabadegyetem résztvevői között volt a magyar-amerikai üzletember, a majdani egyetemalapító Soros György is, aki később vállalta, anyagilag segíti a tervek megvalósítását. Soros a CEU létrejöttének 20. évfordulója alkalmából, a Magyar Tudományos Akadémián tartott 2011-es konferencián úgy nyilatkozott: a berlini fal 1989. novemberi leomlását követően erősödött meg benne az elhatározás, hogy támogassa a posztkommunista országok demokratizálódását, felzárkózását is segítő intézményt – s kezdetét vehette a CEU megalapítása. Közép-Európa az egyetlen olyan része a világnak, amely a XX. század folyamán egyaránt megtapasztalta a fasiszta és a kommunista elnyomást, így nem is volt kérdés, Európa mely részében van a legnagyobb szükség a bezárkózottság helyett a nyitottságot erősítő, az emberi jogokat és a jogállamiságot tiszteletben tartó intézményre.

Mint az a Közép-Európai Egyetem Alapítvány által kiadott, a CEU első tíz évét összefoglaló kötetből is kiderül, az egyetem alapító okiratát 1990 júniusában írta alá Soros György és Josef Hromádka csehszlovák miniszterelnök-helyettes. Abban állapodtak meg, hogy Prágában és Pozsonyban jön létre campus, előbbi a humántudományokra, utóbbi a természettudományokra fókuszálva, a működési költségek 15 százalékát a csehszlovák kormány, 85 százalékát pedig Soros György alapítványa, a Nyílt Társadalom Alapítvány állja. Az intézményt Václav Havel csehszlovák elnök mellett Bronislaw Geremek, a lengyel Szabadság Unió volt elnöke és Göncz Árpád magyar köztársasági elnök is patronálta. A prágai campus 1991. április 19-én nyílt meg, az ünnepi ceremónián Havel elnök és Petr Pithart csehszlovák miniszterelnök is beszédet tartott, az esemény fontosságát hangsúlyozva. Néhány hónappal később, 1991 őszén Budapesten is létrejött a CEU Történelem Tanszéke.

Noha Soros eredetileg (elsősorban a nacionalista félelmek és a Monarchia rossz emléke miatt) nem akarta, hogy a CEU magyarországi központtal rendelkezzen, a politikai események végül mégis úgy hozták, hogy az egyetemnek el kellett költöznie Prágából, Pozsonyban pedig meg sem kezdődhetett az oktatás. Csehszlovákia 1993-ban bekövetkezett kettéválása új politikai légkört hozott magával, az új cseh és a szlovák politikai vezetés nem nézte jó szemmel, hogy egy magyar származású milliárdos ilyen nagy horderejű befektetéssel legyen jelen országaikban. A nacionalista érzelmektől sem mentes szlovák kormányzat lépten-nyomon akadályozta a campus létrehozását. A Václav Claus vezette cseh kormány pedig bejelentette: nem hajlandóak tovább fizetni az egyetem prágai épületeinek bérleti díját. Soros nem akarta megvásárolni az épületeket, ezért 1993 januárjában bejelentette: a CEU számára Prágában az 1993-1994-es tanév lesz az utolsó.

Ezután került át az egyetem központja Budapestre. Soros ezzel kapcsolatban a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: a cseh kormány intézkedését nem tekinti ellene irányuló támadásnak. Bár Budapesten sem állt szándékában épületet vásárolni, mégis belement egy ilyen döntésbe, hiszen „születése kötelezi” erre. Szerinte az egyetem működése is egyszerűbbé válik, ha kezdetben csak egy campussal rendelkezik. A helyzetet úgy összegezte: a cseh döntés számára könnyebbséget jelent, Prága viszont „érzékeny veszteséget” szenved. Az oktatás kifutó rendszerben néhány évig még Prágában is folytatódott, 1996-ban szűnt meg véglegesen, addigra valamennyi tanszéket és a már akkor is gazdag könyvállománnyal rendelkező egyetemi könyvtárat Budapestre költöztették. Képzési programjait a magyar kormány és az Oktatási Hivatal is elismerte.

A bővülő szakkínálat és az elsősorban angol nyelvű képzések egyre több külföldi hallgatót vonzottak Budapestre, így amellett, hogy Magyarország és a magyar felsőoktatás jó hírét is terjesztették a világban, nagyban hozzájárultak a 2014-es felsőoktatási stratégiában megjelölt nemzetköziesítés folyamatához is. Jelenleg a CEU-hallgatók mintegy 80 százaléka külföldi diák. A kutatás területén is egyre nagyobb sikereket értek el, sokszor más egyetemekkel vagy a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve. Csak az előttünk álló 2018 és 2026 közötti időszakra több mint 6 milliárd forintnyi támogatást nyertek el az Európai Unió kutatási versenypályázatain. A magyar gazdasághoz pedig – adók, nyugdíj-, és egészségügyi járulékok, valamint beszállítói kifizetések révén – évi 8 milliárd forinttal járulnak hozzá.

Már csak ezért is érthetetlen, hogy az Orbán-kormány – melynek számos tisztségviselője egykori Soros-ösztöndíjas vagy CEU-diplomás – 2017-ben, a Soros György nevével összemosott, migrációellenes kampány részeként úgy döntött, a 90-es évek nacionalista cseh és szlovák kormányok példáját követve ellehetetleníti az egyetem működését Magyarországon. Ehhez tavaly áprilisban, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül, kivételesen sürgős eljárásban módosították a felsőoktatási törvény külföldi akkreditációval is rendelkező egyetemekre vonatkozó passzusait. Noha a módosítások valamennyi, Magyarországon működő külföldi egyetemre vonatkoznak, az újonnan meghatározott feltételek (mint például a külföldi székhelyállamban végzett oktatási tevékenység) a CEU-nak jelentették a legnagyobb hátrányt. A lex CEU-ként elhíresült törvényt a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság is elítélte, utóbbi kötelezettségszegési eljárást is indított Magyarország ellen, véleményük szerint a módosítások az uniós és a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival is ütköznek. A lex CEU több hazai alkotmányjogász szerint is alaptörvény-ellenes, a magyar Alkotmánybíróság (a megszokottnál is lassabban haladó) vizsgálatot indított.

Az új előírásokkal a CEU vezetése sem értett egyet, ennek ellenére igyekeztek megfelelni azoknak: az egyetem kampuszt létesített New York államban a Bard College-dzsal 2017 nyarán kötött megállapodást követően. Az új oktatási helyszínt New York Állam Oktatási Minisztériuma is jóváhagyta. A magyar kormány mégsem volt hajlandó aláírni azt az államközi megállapodást, amellyel a CEU az utolsó feltételt is teljesíthette volna. Így az egyetem jövő szeptembertől Bécsben indítja el amerikai akkreditációjú képzéseit. A bécsi városvezetés és az osztrák kancellár üdvözölte, hogy Ausztria felsőoktatása egy világszínvonalú egyetemmel gazdagodik.