Tibor Tamás;
labdarúgás;nézőszámok;
2019-01-02 09:06:00
Nem, nem gyermekkori élményem, a Kapuvár-Csorna egykor több ezer szurkoló előtt zajló, rábaközi „örökrangadójának” nézőszáma züllött le a címben jelzett a szintre. A magyar profi labdarúgó bajnokság 17. fordulójában – mondhatni, tökéletes időjárási viszonyok között - a Puskás Akadémia FC-Paksi FC NB I-es találkozó váltott ki ekkora érdeklődést.
Értelmezzük egy kicsit ezt a beszédes mutatót. A napi jegyet vásárlók és a bérletesek összesítéséről van szó? Ha igen, akkor minden bérletes valóban megjelent a stadionban? Netán beszámították mindkét együttes valamennyi játékosát, edzőjét, tisztségviselőjét, technikai vezetőjét, a gyúrókat, az orvosokat, a bírókat, szövetségi ellenőröket, a biztonsági személyzet tagjait, a rendezőket, a büféseket és a számos egyéb közreműködőt is? Továbbá ne hagyjuk ki a tiszteletjegyre jogosultakat se. Végtére, mindannyian nézték a meccset.
Az elemzés tovább finomítható. Hányan foglaltak helyet a vendégszektorban? Ha levonjuk ezt a számot az 527-ből, világossá válik, hogy hány felcsúti és környékbeli futballrajongót hozott lázba a hivatásos labdarúgás magyar válfaját űző két professzionális klub összecsapása, várható produktuma. Azaz, fekete-fehéren kiviláglana az esemény valós társadalmi rangja, jelentősége. Érdekes lenne a Pancho Aréna VIP páholyában megfordulók fluktuációjának analízise is. Milyen összefüggés mutatható ki a miniszterelnök megjelenésének prognózisa, valamint az ott sürgölődők létszáma, társadalmi-politikai-gazdasági státusza között?
A könyvelés számai is sokat mondhatnának. Persze, csak ha nyilvánosak lennének ezek az államtitok kategóriájába tartozó adatok. Ezekből például kiderülhetne, hogy a nézőktől származó bevételek fedezik-e az öltözők takarításának, netán még a melegvíz előállításának költségeit is. Pillantás sem vetődik ezekre a piszlicsáré tételekre. Indokolhatóan, hisz bőségesen bugyognak egyéb források. A költségvetést tízmilliárdokkal megcsapoló tao-rendszer, a semmiféle érdemi gazdasági-piaci hozadékkal nem járó szponzorációk, hirdetések, önkormányzati támogatások. A túláraztatott közvetítési díjakról se feledkezzünk meg.
E „befektetések” azonban a pályán kívül akár kamatozhatnak is. Pályázatok megnyerésében, megrendelésekben, személyes kapcsolatokban. Az állami tulajdonú nagyvállalatok vezetői, a gazdaság tehetős szereplői nagyon is tudják, mi a soha nyíltan ki nem mondott elvárás. Az előbbre látók megelőző felajánlásokkal igyekeznek a lehető legolcsóbban megúszni az elkerülhetetlent. Bíznak az alaptételben, miszerint nincs ingyen ebéd, és tudják, eljöhet az idő, amikor valakik nyomatékkal kérhetnek valamit valakiktől...
Reménytelen óhaj teljes képet kapni arról, hogy mely cégek tételesen mennyit és hány felé taóznak, szponzorálnak, hirdetnek a magyar labdarúgás felvirágoztatása érdekében. A 2010 óta tartó időszakban a magyar foci működtetésére kifolyatott óriási pénzek összességének fényében a felmutatott nemzetközi eredményesség, valamint a hazai fejlődés mértéke finoman szólva is lesújtó. Legyünk tárgyilagosak. Az ezt megelőző húsz esztendőt is ugyanilyen harmatos teljesítmény övezte. De megközelítően sem került ennyibe!
Ha mindehhez hozzáadjuk a stadionépítések és fenntartások sok milliárdos tételeit, brutális összeg kerekedik ki. Nem lehet nem feltenni még egyszer a kérdést: meghozta-e a minimálisan elvárható előrelépést a magyar labdarúgásban a közel évtizede folyamatosan zajló, eszement „beruházás”? Kimondhatjuk, hogy nem, sőt kontraproduktívvá vált. A honi viszonyok közt bicskanyitogatónak minősíthető juttatások, kedvezések eddig nagyon szerény hozadékkal jártak, ha egyáltalán. Továbbra is virul a magyar megélhetési futball langyos vízű beltenyészete, mind nehezebb feladat a teljesítmény hiányának, a szurkolói érdeklődés hanyatlásának verbális elfedése.
A nézőszámmal kezdtem írásomat. Későn vettem észre, hogy a hivatkozott NB I-es fordulóban két újstadionos együttes összecsapásán, az MTK-Haladás mérkőzésen a lelátó még foghíjasabb volt. A hivatalos közlés szerint ötszázan látták a szombathelyiek vesszőfutását. A Felcsút tehát 27-tel jobban teljesített a nézőtéri összevetésben. A kisördög azonban nem hagy nyugodni. Kicsit furcsa ez a Hungária körúti nagyon kerek szám. Nem tudom elkerülni a szóismétlést: nyilván kerekítéssel jött létre. Afelől nincs kétségem, hogy a számtani művelet felfelé irányult. Abban viszont bizonytalan vagyok, hogy tízesre avagy százasra történt-e. Vajon mi került a könyvelésbe?
Az „alulmúlási verseny” újabb fejezettel gazdagodott. A téli szünetet megelőző 18. bajnoki fordulóban volt olyan mérkőzés, amelyre már ingyen jegyeket is osztogattak, csak hogy ne tűnjön úgy, mintha ciánozták volna a lelátókat. Akkor még nem tudhatták, hogy egy intenzív hóesés is összeesküszik nemzeti futballunk ellen. Mindezekre figyelemmel már nem is meghökkentő a Paks - DVTK, valamint a Puskás Akadémia - Mezőkövesd mérkőzésekről jelentett 418 - 418 néző. Ilyen nézőtéri döntetlen is csak a Kárpát-medencében fordulhat elő…