Irány Európa

A tavaly áprilisi választás, illetve az újabb kétharmadot követő kormányzati mozgások (a média teljes bekebelezése, Mészáros Lőrinc triplázása, nyílt támadás a független igazságszolgáltatás utolsó végvárai ellen) nyomán kialakult, reménytelennek tűnő belpolitikai helyzetben Orbán Viktor villantott föl új perspektívákat az elégedetlen többség előtt. A rabszolgatörvény szinte egységes társadalmi elutasítására adott, Grósz Károly legemlékezetesebb pillanatait idéző állampárti reakció milliók számára tette kézzelfoghatóvá, milyen rendszer készül itt bebetonozódni. 
Hirtelen tétje lett a politikának: az, hogy aki európai életet (bért, életszínvonalat, közszolgáltatásokat, élettartamot) akar, annak tényleg el kell-e költöznie ebből az országból. A kormány világosan megüzente, hogy ha rajta múlik, akkor nem a legkeletibb nyugati, hanem a legnyugatibb keleti ország leszünk. A különbség földrajzi értelemben még milliméterekben sem mérhető, a valóságban kontinensnyi léptékű: kevesebb jog, nagyobb fokú kiszolgáltatottság és kizsákmányolás, rövidebb élet, az embereken uralkodó állam és egy mindinkább monarchikus allűröket mutató uralkodócsalád - a személyes szabadság, a joguralom, illetve az állampolgárok és a sajtó folyamatos kontrollja által kikényszerített jó kormányzás, felzárkózás és jólét helyett.
A szavakkal űzött játéknál sokkal többről van szó: arról, hogy volt-e bármi értelme az elmúlt harminc évünknek, és hogy egy szűk, talán csak egyetlen főből álló politikai kör megváltoztathatja-e egy országnyi ember egyértelmű elhatározását a Nyugathoz tartozásról. Az elmúlt években 600 ezren mentek el – talán csak időlegesen - innen azért, mert ragaszkodtak a nyugati típusú elvárásaikhoz, és még vagy másfél-kétmillióan fontolgatják, hogy utánuk mennek, ha az Orbán-rezsim továbbra is keletre tart. Sokkoló számok: azt mutatják, hogy van egy másik, a Fidesz-törzsszavazókkal összemérhető, ám a Fidesz rendszerét elfogadni nem hajlandó politikai tömb az országban, amelyik dönthet akár úgy is, hogy az álmaiért nem hazát, hanem inkább kormányt fog váltani.
Az elmúlt években 600 ezren mentek el – talán csak időlegesen - innen azért, mert ragaszkodtak a nyugati típusú elvárásaikhoz
2019.01.02 09:01
Frissítve: 2019.01.02 09:08

Felhőben

Közeledik az önkormányzati választás, az állam is szelídebb arcát próbálja mutatni a települési hivatalokkal szemben. Már azt üzente lapunkon keresztül a Kincstár, hogy nem is kap büntetést minden önkormányzat, amelyik nem tudta feltölteni határidőre a zárszámadását a híres-hírhedt ASP rendszerbe, pedig eddig nem volt kegyelem a mulasztóknak. 
Csendben lapozhatnánk is, ha az engedmény nem a folyamatos hibákat akarná elfedni, és a hangos tiltakozásoknak elejét venni. Mert ez a felhő alapú központi adatbázis, amihez idén januártól minden magyar településnek csatlakozni kellett, talán még soha, egyetlen napig sem működött zökkenőmentesen az egész országban: azok a közszolgák, akiknek 2008 óta egy fillér béremelést nem adott a mi adóforintjainkból a kormány, csakis éjszaka és hétvégén tudják normális sebességgel feltölteni az elvárt anyagokat.
Szakszervezeti nyomásra szerencsére azt megengedi az állam, hogy saját iparűzési adóbevételeikből a helyhatóságok valamennyit emeljenek a hivatali dolgozók fizetésén, de ki tudja meddig. Az ASP rálát minden fillér befizetésre és kiadásra, már nincs a települések életének olyan szelete, ahol nem azt mondja a kormány: fizesd saját zsebből, ha tudod. Megnézem a könyvelésed, és azt látom, a költségvetésed 13. során még lehetne kicsit faragni. Oldd meg valahogy, és mindjárt kisebb kiegészítést kell adnom a központi keretből. Senki nem tudja, mikor jön el a pillanat, amikor egy tollvonással harmadolja, megfelezi az állami pénzből fizetett hivatalnoki létszámot a belügyi tárca, s ha nem tetszik, le lehet húzni a rolót. 
Minden polgármester agyában kitörölhetetlen nyomot hagyott a 2016 februári, „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, szerző nélküli háttértanulmány, amely a kétezer fő alatti kistelepülések hivatalait egyszerűen meg akarta szüntetni. Az ASP rendszer körüli mostani botrány és minden késlekedés alapot is szolgáltathat a döntéshozóknak a lépéshez. S akkor megnyugodva hátradőlhet a Főfőfő Hivatalnok: a csórók nem mehetnek majd panaszra sehová.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:23

Hűlt testvériség

Nincs kényelmesebb megoldás, mint közhellyel kezdeni egy írást – a start ugyan lapos, cserébe viszont nem terheli sem az olvasó asszociációs képességeit, sem a szerző szürkeállományát. Csábító lenne azzal nyitni – lengyel témáról lévén szó – miszerint: „Lengyel, magyar, két testvér, együtt iszik, együtt harcol”. (Eredetiben: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.) Mondom, csábító lenne, de nem lehet. A közhely kimúlt. Legfeljebb protokoll-eseményeken recitálják, vagy vodka-túlnyomás esetén – elismerésképp, ha egy magyar lengyelül szólal meg, a nyelven, amelyben több mint 60 százalék a rendhagyó formulák aránya.
A korábban rongyosra citált mondás sírját Putyin (orosz elnök) ásta meg, és Orbán (magyar miniszterelnök) temette el. A pacalleveses ember a Novy Sviaton, a tar taxis úton a reptér felé, és a galambősz teremőr-néni a zsidó múzeumban elszánt arccal magyarázza, hogy az oroszokkal nem, nem, soha. Mert azok még a második világháború poklában is a legrosszabbak voltak. A felhúzott szemöldökre, illetve az „És a németek?” közbevetésre csak legyintés a válasz, meg a megfoghatatlan mondás, hogy „azok legalább úriemberek voltak”.
A megjegyzésre, hogy azért az orosz-ellenességet felülírja a két jobboldali rezsim közös érdeke, egyaránt kerekedik a pacalos és a taxis szeme (előbbi a lengyel kormánypárt, a PIS szavazója, az utóbbi a „polák Jobbik”, a KORWIN szimpatiánsa). „Jobb-ol-da-li?” – tagolja a személyfuvarozó kisiparos. „Posztkommunista! Állampárti!” – vágja oda dühösen.
„Akkor miért szekundált Orbán Viktornak március 15-én Budapesten a lengyel kormányfő?”. „Az politika, nem barátság” – mosolyognak. És kétségtelen: esti hírműsoraikban a lengyel tévék szót sem vesztegettek arra, hogy Mateusz Morawiecki Orbánnal parolázott a magyarok nemzeti ünnepén.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:24