Pimasz, elegáns és figyelemfelkeltő bandák - ilyen volt 2018 a könnyűzenében

Publikálás dátuma
2019.01.03 11:00
A Suede brit zenekar The Blue Hour című albumát ketten is kiemelték
Fotó: AFP/Nurphoto/ Alberto Pezzali
Melyek voltak a legfontosabb produkciók, mit néztünk, hallgattunk, olvastunk 2018-ban? Szakmai és személyes élmények az összegzésben. A mai művészeti ág a könnyűzene.
Az év három legjobb albuma Kovács Ákos énekes, dalszerző Thomas Azier: Stray – A ‘80-as évek hangzása ma, egy szemtelenül fiatal sráctól. Karin Park: Blue Roses – Romantikus és erőszakos svéd művészpop. Simple Minds: Walk Between Worlds – A régi, legendás banda izgalmas, idei lemeze. Hauschel Tamás újságíró - player.hu Robyn – Honey Robyn a létező legtökéletesebb popelőadó, aki nem csak simán táncolható dalokat akar összerakni. A Honey egy rettentően ügyes, fájdalomból született poplemez, ami tele van ötletekkel, és úgy hozza a ’80-as és a ’90-es évek hangulatait, hogy végig teljesen mai marad. Anderson .Paak – Oxnard Aki látta Bruno Mars előtt az Arénában, az sejthette, hogy a már akkor is eléggé népszerű Anderson . Paak hamarosan nagyot ugrik előre. Az Oxnarddal megtörtént. Hiphop, jazz, soul, rengeteg sztár és egy hatalmas ívű album tette fel idén a fejére a koronát. Suede – The Blue Hour Ahhoz képest, hogy a Suede nem akart összeállni, már a harmadik tökéletes lemezt hozzák ki a 11 éves szünet után. Talán eladták a lelküket az ördögnek. Talán 11 évig keresték őt. Ki tudja. Az biztos, hogy a The Blue Hour az eddigi legmerészebb, legsötétebb Suede-album. Rossz időhöz tökéletes. Gábor András dalszerző, gitáros - Ozone Mama A 2018-as év kissé alulmúlta a tavalyit, hiszen 2017-ben olyan zenekarok rukkoltak elő átütő albumokkal, mint a Queens Of The Stone Age, Chris Stapleton, Neil Young, Me And That Man (Adam Darski projektje), vagy éppen a Foo Fighters. Ennek ellenére idén is volt miből mazsolázni, ha valaki azt állítja, hogy nincsenek ma jó zenék, téved. Palace Of The King - Get Right With Your Maker A Palace Of The King ausztrál banda zenéjével zenekarom idei spanyol turnéján ismerkedtem meg. Az ausztrál bandáknak van valami megfoghatatlan, különleges bájuk, mindig sikerül nekik visszahozni azt az érzést, amit gyerekkorunkban az első rock koncertünk okozott. Teszik ezt úgy, hogy mégis különböznek a jelenleg már-már futószalagon gyártott retro-rock bandáktól, hiszen van bennük valami plusz, valami figyelemfelkeltő, amitől semennyire sem válnak unalmassá.  
Clutch - Book Of Bad Decisions Aki ott volt a tavalyi Clutch bulin az Akvárium Klubban, az biztosan nagyon várta az új albumot. Egy zenekar, aki 12 albummal a háta mögött megint tudott számomra meglepetést okozni úgy, hogy semennyire sem távolodtak el attól a zenei iránytól, amelyben eddig is mozogtak. Kicsit több a blues, a herfli, a csörgődob, az orgona, megjelent a fúvós-szekció is, de a hangzás, a hamisítatlan riffek talán még súlyosabbak, mint a legutóbbi albumon. Suede - The Blue Hour Ha van olyan zenekar, melyet igazán kellemes hallgatni, és ami minden lemezével megújul, az az angol Suede. A banda a 90-es évek elején indult, majd az egyik leghíresebb és legelőkelőbb brit-pop zenekarrá nőtte ki magát. Hosszas szünet után, a 2013-as visszatérésük óta három fantasztikus lemezzel ajándékozták meg a rajongókat. Idei kiadványuk már nem a régi fiatalos, néhol pimasz, de elegáns hedonista britpop album, hanem egy rendkívül érett, már-már "filmszerű", rettenetesen érzéki alternatív rockzenei alkotás lett. A Suede igazi "art-rock" zenekarrá vált. (A két bónusz album az idei felhozatalból, amelyeket mindenképpen megemlítenék még: Church of the Cosmic Skull - Science Fiction és Alice In Chains - Rainier Fog.) Déri Zsolt zenei újságíró - MusicPress.blog.hu / OpenAirRadio.hu Legjobb szólóprodukció: a színésznőként is befutott Janelle Monáe amerikai funk-soul-pop díva Dirty Computer című coming out lemeze a néhai Prince mentori támogatásával, Grimes, Pharrell, Stevie Wonder és a Beach Boys-legenda Brian Wilson közreműködésével, egy 48 perces fantasy film kíséretében. Legjobb zenekari album: a bristoli Idles politikus posztpunk kvintett Joy As An Act Of Resistance című második nagylemeze, melynek fergeteges és brutális dalait a 2019-es Szigeten élőben is élvezhetjük majd. Legjobb magyar album: Láttalak, Hallottalak, Elkövetlek – a hazai zenei underground Így írtok ti-je a multiinstrumentalista-énekes Darvas Benedek és a gitáros-vokalista Czitrom Ádám perfekt stílusgyakorlataival. A dal, amit idén a legtöbbször hallgattam meg Kovács Ákos Ez minden bizonnyal a Hazatalál, az őszi lemezünk címadó dala. Az első vázlatát Madarász Gábor gitárossal egy turnéállomás felé menet hoztuk össze, aztán a gyerekeimmel töltött, külföldi vakáción írtam meg hozzá a szöveget. Hosszú stúdiómunka során rögzítettük a dalt, a keverés alatt is rengeteget hallgattam, aztán saját rendezésű klipet forgattunk rá három napon át. A vágáskor és a dupla Arénakoncertünk próbái során nagyjából ezerszer volt alkalmam hallani. Hauschel Tamás Manic Street Preachers – International Blue Perfekt popdal, ami bármelyik napot feldobja. A Manics tökéletesen rázta ki a kisujjából.  
Gábor András The Magpie Salute - Omission Rich Robinson és Marc Ford ex-The Black Crowes tagok új formációja pótolni ugyan nem tudja azt a veszteséget, amelyet az eredeti zenekaruk 2015-ös feloszlása okozott számomra, viszont nagyon jó újra színpadon látni őket, és a The Magpie Salute idén megjelent albuma is ott figyel már a polcomon. Barcelonáig utaztunk, hogy hallhassuk őket élőben, és nem bántuk meg. Déri Zsolt Holtverseny lett az év crossover albumát jegyző Kacey Musgraves gitáros-énekesnő futurista country-diszkó slágere (High Horse) és az Empress Of művésznéven alkotó hondurasi-amerikai producer-énekesnő Lorely Rodriguez legfülbemászóbb szintis popdala (I Don’t Even Smoke Weed) között. A lemez, amit nagyon vártam, de csalódtam benne Kovács Ákos Nem tudok ilyen lemezt megjelölni: ma csak nagyon ritkán vár úgy egy lemezt az ember, ahogy korábban. A túlzó várakozások gyakori következménye a csalódás, úgyhogy, ha valami érdekel, meghallgatom, és örülök neki, ha tetszik. Szerencsére ma is sok ilyen van. Hauschel Tamás Arctic Monkeys – Tranquility Base Hotel & Casino Többször is megpróbáltam megszeretni, „jóra hallgatni”, de nem ment, a legutóbbi Arctic Monkeys-album inkább működne a frontember, Alex Turner szólólemezeként, mint a zenekar sorlemezekén. Így egy kicsit kevés. Gábor András Graveyard - Peace A Graveyard az egyik kedvenc svéd zenekarom az utóbbi évekből. Sajnálom, de az előző album is okozott már számomra némi fejvakargatást, hiszen nagyon a blues irányába tolták a srácok a dalaikat. Az idei album némileg ugyan visszahozta azt a klasszikus retro-rockot, amit vártunk tőlük, de a végeredmény kissé összecsapottnak tűnik. Ennek ellenére a Graveyard még mindig egy nagyon jó banda. Déri Zsolt Jake Shears: Jake Shears Az amerikai Scissor Sisters az előző évtized egyik legbriliánsabb queer pop együttese volt, de a frontember régóta várt első szólóalbuma nyomába sem tudott érni a hajdani zenekari teljesítménynek. Az év vesztesége Kovács Ákos Kányádi Sándor költő. Sokan sokat kaptak a verseitől, én is. “Vannak vidékek legbelül.” És elment Bőzsöny Feri bácsi is, a nagyszerű bemondó. Nagyon hiányzik. Hauschel Tamás Pont, mikor rájöttem, hogy a kelleténél kevesebb Buzzcocks-t hallgatok, a frontember, Pete Shelley eltávozott közülünk. Együtt bulizik már odafent a szintén idén elhunyt Aretha Franklinnel, Vinnie Paullal és Dolores O’Riordannel. Gábor András A legfájdalmasabb számomra az idén Aretha Franklin halála volt. Nagyon szerettem az R&B királynőt, már 15 éves koromban is hallgattam a lemezeit. Személyes kötődésként megemlíteném, hogy az egyik legismertebb, "The Weight" című dalában a kedvenc gitárosom, Duane Allman játszott (1969). (A dal eredetileg a kanadai Band zenekar szerzeménye.) Déri Zsolt A 48 évesen kokain-túladagolásban elhunyt izlandi kortárs klasszikus (film)zeneszerző Jóhann Jóhannsson (A mindenség elmélete, Sicario, Érkezés stb.), akinek kompozícióit Szász János rendezéseiben is hallhattuk (Ópium: Egy elmebeteg nő naplója, A nagy füzet, A hentes, a kurva és a félszemű). Az év koncertje Kovács Ákos Sting a Hősök terén: elképesztő elegancia, finom muzikalitás, érzelmes profizmus. Idegesítően jól tartja magát, és 67 évesen is az eredeti hangnemben énekli a zseniális dalait, mellé elmondhatatlanul basszusgitározik. Csak Shaggy “közreműködését” nem értem – de nem is kell nekem mindent érteni. Hauschel Tamás Magyarországon számomra semmi sem tudta felülmúlni azt a szeretetet és profizmust, amivel az Arcade Fire játszott az Arénában. Ráadásul még az is kiderült, hogy a frontember, Win Butler a világ egyik legközvetlenebb világsztár zenésze. Az év másik koncertjéért Prágáig kellett utazni, a Pearl Jam ugyanis nem jött közelebb hozzánk. Ami ott történt, az konkrétan leírhatatlan. Gábor András Számomra minden bizonnyal az atlantai származású Blackberry Smoke manchesteri fellépése jelentette az év legjobb koncertélményét. Jó ideje követem a zenekart, és jelenleg talán ők Amerika leghíresebb southern rock bandája, akik nem kisebb nevekkel turnéztak már együtt, mint pl. a Lynyrd Skynyrd. A több hónapos turné utolsó állomásán csíptük el őket, de még fáradtan is olyan show-t adtak, hogy le a kalappal. Minden perce megérte, nem beszélve arról az élményről, hogy a buli után találkozhattunk és beszélgethettünk is a zenekar tagjaival. (A másik legjobb idei koncertélményem az angol Uncle Acid and the Deadbeats novemberi bécsi fellépése volt.) Déri Zsolt A Sziget Fesztivál kiemelkedő minőséget és mennyiséget kínált első magyarországi fellépésekből (Wolf Alice, Shame, La Femme, Nick Murphy, King Gizzard & The Lizard Wizard stb.), de az önálló koncertek közül a Sun Kil Moon-főnök Mark Kozelek két és fél órányi tudatfolyamos kamaraműsora volt a csúcs a Müpában, a magyarok közül pedig a speed metal/punk Sex Riders huszonvalahány perces produkciója a Gólyában.  
Témák
pop
2019.01.03 11:00
Frissítve: 2019.01.03 11:11

Hősök a diliházban - Szuperhősfilm, közhelyes megoldásokkal

Publikálás dátuma
2019.01.17 10:00

Fotó: /
Zavarba ejtő szuperhősfilm az Üveg: számos pontján innovatív, máskor unalmas, olykor fájdalmasan ostoba, közhelyes.
Az indiai származású amerikai rendező, M. Night Shyamalan 1999-ben, harmadik filmjével, a Hatodik érzékkel vált világhírűvé. Ezután is készített olyan egyedi hollywoodi mozikat, mint A sebezhetetlen, a Jelek, a Falu, de kínos buktákat is. Az esemény, Az utolsó léghajlító, A Föld után már-már a nézhetetlen kategóriát képviselte. Amikor már ott tartottunk, az egykor új Hitchcocknak tartott szupertehetség közröhej tárgyaként elsüllyed a B-kategóriás alkotók tengerében, érkezett a minimális költségvetésből készült Széttörve. Most pedig Shyamalan meglépte azt, amit másnak Hollywoodban szinte soha nem szokott sikerülni: két korábbi mozijának készített közös folytatást. Ez lett az Üveg.  Egymásnak ellentmondó eredettörténetek láttak napvilágot a 2000-ben készült A sebezhetetlen és a 2016-os Széttörve kapcsolatáról. Például: a Bruce Willis (az Oltalmazó) és Samuel L. Jackson (Mr. Üveg) főszereplésével készült utóbbi szuperhősmozi eleve egy trilógia részeként készült. De mivel A sebezhetetlen annak idején nem túl sok bevételt hozott a Disney-nek, a folytatás lehetőségét elvetették. Aztán: a Széttörve skizofrén főgonosza, a huszonnégy személyiséggel, emberfeletti erővel rendelkező Szörny (aki James McAvoy alakított lélegzetelállító erővel) eredetileg A sebezhetetlen egyik mellékszereplője lett volna, de az erős karakter megbontotta volna a történet egyensúlyát, így a rendező inkább kivette a 2000-es filmjéből. De ne feledjük a Széttörve utolsó jelenetét sem, amelyben az Oltalmazó egy bárban üldögélve bizonyítja, a filmben látható alternatív valóságban vannak emberfeletti képességekkel rendelkező személyek. Mivel a Széttörve Universal-produkció volt, a rendező utólag egy külön alkut kötött a Disney-vel Willis figurájának használatához azzal a kitétellel: ha sikerül a két film közös folytatását létrehozni, akkor a két stúdió osztozkodik a jogokon és az üzleten. Nem mindennapi dolog két kvázi független produkciót közös nevezőre hozni, de egy olyan öntörvényű alkotó esetében, mint Shyamalan, minden lehetséges. Sőt, a formulában benne volt egy zseniális elegy lehetősége. Alapvetően izgalmas felvetés: a Szörnnyel mit kezdhet az Oltalmazó. Utóbbi ugyanis le akarja vadászni a Philadelphia lakosságát rettegésben tartó lánygyilkost. Ha ezzel megelégedett volna a rendező, remek kis mozi kerekedett volna ki belőle. De neki grandiózusabb tervei voltak: miközben a két szuperhős összecsap, egyszer csak megjelennek a rendőrök és a bekasztliznak mindenkit egy privát elmegyógyintézetbe. Van itt egy beteg korábbról: Elijah Price, azaz Mr. Üveg. Az intézmény falai között tevékenykedik bizonyos Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson), aki „szuperhősöket” kezel. Magyarul: mindenkit próbál meggyőzni arról, hogy csak képzelődnek az emberfeletti képességeikről. Shyamalan a karakterekkel többször elmondatja, hogy a képregények miért fontosak – korunk bibliái, a bennük látható szabályrendszerek szerint élünk. Dr. Staple próbál mindenkit meggyőzni: ez csak olyan hazugsághalmaz, amelyeket azért hoznak létre, hogy a szórakoztatás címszava alatt elvegyék a pénzünket. Az idea roppant izgalmas (pláne a két filmes multicég által finanszírozva), a probléma viszont, hogy Shyamalan alulértékelte a nézőket: irtó felszínes mondatokat adott a figuráinak. Szegény Staple doktornő az, akinek a száján a legtöbb baromság kijön. Karaktere akkor sem lenne hitelesebb, ha nem egy irodában ülne, hanem részegen egy kocsmában. Így viszont van sok kínos perc, amikor az ember az óráját (telefonját) nézegetheti. Shyamalan nem volt képes megállni, hogy további mellékszereplőket is visszahozzon a korábbi filmekből, az Oltalmazó fiát, a Szörny első támadását túlélő fiatal lányt és Mr. Üveg anyját, de az írói feladatokat is egyedül vállaló rendező nem volt képes ennyi figurát mozgatni. Így az Üvegben számos kontinuitási, illetve tempóprobléma is zavarba hozhatja a nézőt. Az alkotói egó nem tett semmiféle engedményt a nézők felé. Pedig nem ártott volna egy erős kontroll. Vagy, akár önkontroll. Az Üveg olyanfajta alkotói tévedés, igazából azért fáj, mert minden lehetőség megvolt benne, hogy újabb kultikus műalkotás szülessen. De a termék sajnos gyártási hibás lett. És még csak vissza sem küldhetjük a feladónak. Infó: Üveg Forgalmazza a Fórum Hungary 
2019.01.17 10:00
Frissítve: 2019.01.17 10:00

A nagy démon, a régi barát, a furcsa idegen - megjelent A magyar nyelv nagyszótára újabb kötete

Publikálás dátuma
2019.01.17 09:32

Fotó: /
Bár a mindennapok során ritkán jut eszünkbe a szavak és a nyelv összetettsége, s szépsége, A magyar nyelv nagyszótárának most megjelent kötete ezt is felidézi.
Az Akadémiának és a magyar kultúrának ezt az évszázados jelentőségű alkotását jogászok és tanárok, újságírók és más hivatásos kommunikátorok, bölcsészek és természettudósok, könyvtárosok és könyvolvasók mind haszonnal forgathatják – áll a most megjelent A magyar nyelv nagyszótára című sorozat hetedik kötetében, amely az elmúlt kétszáznegyven év szókincséből merít. "Egy ilyen nagyszótárnak az elkészítése igazi sziszifuszi, heroikus, hatalmas munka" – méltatta a kötetet Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, kiemelve a háttéranyagok és az adatok feldolgozására irányuló munka jelentőségét. A Nagy Magyar Szótár elkészítéséről 1830-ban döntött a Magyar Tudós Társaság, de a modern nagyszótár adatgyűjtése csak 1985-ben indult el. A kiadvány általános értelmező szótár, amely egyaránt figyelmet fordít a köznyelvre, a szépirodalomra, a szaknyelvre, a rétegnyelvre, a nyelvjárásokra, a szleng és a sajtónyelvre – hangsúlyozta Ittzés Nóra, a szótár főszerkesztője. Hozzáfűzte, a kötetek az egyes szócikkek jelentéseit árnyaltan mutatják be, s számos példamondatot adnak az egyes szavak értelmezéséhez. A sorozat mintegy száztízezer címszót dolgoz fel, s a források széles választéka a stílustörténeti kutatásokat vagy a nyelvhasználat-történeti vizsgálatokat is elősegíti. Bár Ittzés Nóra kiemelte, a nagyszótár kifejezés nem a terjedelemre, hanem a műfajra utal, nem elhanyagolható azonban annak súlya, hogy a most megjelent kötet több mint ezerhétszáz szócikket tartalmaz az el szótól az elzüllik szóig, s az egyes szavak használatát, jelentéseit harmincötezer példamondat támasztja alá. Ugyanakkor a szakember elmondta, míg más, külföldi szótárak készítésénél több száz ember is dolgozhat, addig ők körülbelül húszan vesznek részt a munkálatokban. A folyamatot lassítja továbbá, hogy többnyire pályakezdőkkel, konkrét gyakorlati tapasztalat nélkül rendelkezőkkel dolgoznak, s a szerkesztési szabályzat egységes, pontos elsajátítása időt vesz igénybe. Mindezek ellenére viszont a több mint húsz kötetesre tervezett sorozat következő része előreláthatólag két év múlva jelenhet meg. S valószínűleg a K betű lesz a leghosszabb (két vagy három kötetes). A szótár nemzetközi szintű, a források feltüntetésére is kiemelt figyelmet fordító online keresőrendszerrel rendelkezik, amely bárki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhető a nagyszotar.nytud.hu weboldalon. A nagyszótár létjogosultságát – ami az egyre növekvő internethasználat korában megkérdőjelezhető lehetne – pedig mi sem mutatja jobban, mint az, ahogy Tompa Andrea író  a szótárakhoz és lexikonokhoz fűződő erős érzelmi kapcsolatáról beszélt. A szerző hangsúlyozta, a szótár fülszövegének felsorolásából számára különösen hiányoztak az írók, költők, drámaírók, művészek, akik szerinte szintén hivatásos kommunikátorok, s úgy hiszi, hozzá hasonlóan szótárolvasók, gyakran gyűjtők, olykor készítők is. „Kimaradtak tehát az írók, akik szenvedélyes küzdelmet folytatnak a nyelvvel; önérzékelésük szerint – megint csak magamra gondolok – ebben a küzdelemben sorozatosan a földre küldi őket a nagy démon, a szeretett anya, a régi barát, a furcsa idegen, a nyelv. Vagyis alul maradunk, úgy mint a szerelmesek. A nyelvvel való küzdelem az alul maradás győzelme, vagy az alul maradás tudománya. És kimaradtak azok az alulmaradók is, például a szerelmesek, akik úgy érzik, a nyelv végtelenül szegény és elégtelen az ő érzéseik kifejezéséhez, ezért a szerelmes titkon már szenvedélyesen várja a nagyszótár sze-szi kötetét, hogy kapaszkodókat találjon, és immár tudományos érveket, idézeteket, váratlan kontextusokat szerelem szavának körbeírásához, a szerelem érzésének kifejezéséhez, vagyis a biztos alulmaradáshoz.” 
2019.01.17 09:32