Hekkelés

Sosem hittem volna, hogy a magyar haltanba is begyűrűzik a hekk, és ezen most nem a balatoni vendéglőket elárasztó, mélyfagyasztott szürke tőkehalat értem. Hanem azt az ügyeskedést, amivel két éve orosz informatikus-betyárok már elérték, hogy egy komplett idióta lehessen az Egyesült Államok elnöke. Ez mondjuk egy átlag magyar halkutató szemszögéből nézve tök mindegy. Nagyhatalmi konfliktusok ritkán kavarják fel a szakma állóvizét, a hatalom nem rendez ellen-limnológiai konferenciát, vagy a kormányhű tógazdákból békemenetet.

Azonban most valami végleg megtört: a 2019-re készülő társadalmat mondhatni sokként érte, hogy valaki immáron a Magyar Haltani Társaság 2019-es „év hala” szavazását is megpróbálta manipulálni, hogy a sebes pisztráng legyen a győztes a vörösszárnyú keszeg és a szivárványos ökle előtt. Az elkövető(k) motivációi nem ismertek. Az egyetlen úgy-ahogy logikus magyarázat egyébként az lenne, hogy létezik a Nemzeti Érzelmű Legyezőhorgászok Földalatti Mozgalma, és ők nem nézhették tétlenül, hogy egy vörös (!) szárnyú keszeg vagy egy szivárványos (!!) ökle lehessen a befutó. (Amely ráadásul igazi szodomitaként a tavi kagylóba rakja le az ikráit.) S mivel a valaha volt pisztrángos vizeink kilencven százaléka Trianonnal a határon túlra került, így a pisztráng sikere valójában a magyar revizionizmusnak adott volna új töltetet: az „adjátok vissza hegyeimet!” jelmondaton túllépve az „adjátok vissza a hegyi patakjaimat!” lehetett volna az új csatakiáltás.

Egyelőre a lehetőség elúszott, mivel végül a szavazáson (nász)kiütéssel így is a vörösszárnyú keszeg győzött. A kérdés most már csak az, hogy mikor vagy hol robban ki a feszültség. Elvégre nem elég, hogy ez a jószág vörös, de közismerten a vízinövénnyel sűrűn benőtt élőhelyet szereti. Más szóval fertőben él, és ez tényleg tűrhetetlen.