Amint arról a csütörtöki számunkban megjelenő tudósításban is beszámoltunk, a címvédő Győri Audi ETO KC vendéglátóként 39-33-ra legyőzte a Ferencvárost a női kézilabda-bajnokság szerdai rangadóján. Mivel az idény végén nincs rájátszás, az ETO nagy lépést tett a bajnoki cím felé, amelynek megszerzése mellett kimondott cél az újabb hazai kupagyőzelem és a Bajnokok Ligája megnyerése is. A győriek vezetőedzőjévé tavaly nyáron előlépő korábbi másodedző, a csapat játékstílusát tempósabbra formáló Danyi Gábor lapunknak elmondta: hisz benne, hogy a célok 2019-ben is elérhetők.
Csapata végig vezetve nagyon magabiztosan győzte le legnagyobb riválisát. Maradéktalanul elégedett?
Természetesen nem. A második félidő első 10-12 percében nem úgy játszottunk, ahogy megbeszéltük. Talán nem tűnik elbizakodott kijelentésnek, hogy szerdán – abszolút nem megbántva senkit, hiszen végig jól, szimpatikusan küzdött a Ferencváros – inkább az volt a kérdés, hogy a győzelmünk mekkora arányú lesz, viszont azt megtanultam már, hogy ami helyzet adódik, azzal élni kell, ha hibázunk, az visszafele is elsülhet. Szerdán ez történt, hiszen emlékezhetünk, hogy a nyolcgólos hátrányból visszajött háromra az FTC. Döntő momentum volt, amikor a második félidőben produkáltunk egy olyan 4 percet emberhátrányban, amelyből pozitívan jöttünk ki, de meghatározó volt Crina Pintea játéka is.
No igen – a decemberben szerződtetett román beállós meggyőző játékkal kezdett a Győrben.
Számomra is kicsit váratlan volt Pintea ilyenfajta becsatlakozása, nagyon-nagyon örülök neki. Csak dicsérhető a hozzáállásáért, hasznosan játszik, s remek csapatemberként – ugyanezt mondanám akkor is, ha teszem azt nem nyolc, csak négy gólt dobott volna. Számunkra mindig nagyon fontos, hogy egy játékos ténylegesen a csapat, a közösség tagjává tudjon válni. Nagyon úgy néz ki, hogy Crina Pintea személyében ilyen kézilabdázót szerződtettünk.
Az ETO-t váratlan veszteség is érte az évnyitón Eduarda Amorim sérülésével, a brazil-magyar balátlövő várhatóan hat hétre kidőlt.
Sajnáljuk, hogy így kezdődött az év, ráadásul úgy, hogy egy teljesen ártalmatlan szituáció vezetett sérüléshez. Itt szeretném hozzátenni, hogy semmi szándékosság nem volt a Ferencváros játékosának részéről. Nagyon remélem, hogy jól sikerül majd Amorim rehabilitációja. Jó hír a rossz hírben, hogy sajnos van már tapasztalatunk, hogy ilyenkor hogyan kell pótolni valakit, ezt az elmúlt évek sérülései közepette megtanultuk. Mindenkinek egy picivel többet kell vállalnia, a kieső egészt így tudjuk felosztani egymás közt.
Az előző idényben – még Ambros Martín irányítása alatt – közelebb volt az FTC a Győrhöz. Minek köszönhető, hogy ennyire elléptek az ellenféltől?
A másfajta kézilabdának. Ezzel nem azt mondom, hogy az előző évek csapata rossz volt, badarság lenne ezt állítani, hiszen az előző idényben mindent megnyertünk, nekem viszont nem volt más választásom, nem is szerettem volna mást, minthogy elinduljunk egy másik úton. Nem szerettem volna lemásolni Ambros munkáját. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert én én vagyok. Az új idényben gyorsabb kézilabdát játszunk, szerintem ez meg is látszik, hiszen rendre 38 gól körüli átlagot tudunk produkálni a mérkőzéseinken. Hiszek benne, hogy ezen a másik úton is oda lehet érni a csúcsra. A cél 2019-ben is változatlanul minden sorozat megnyerése.
Mit gondol, a Ferencváros hatgólos legyőzésével eldőlt a bajnoki cím sorsa?
A legnagyobb hiba lenne ha ezt bárki is elhinné – nemhogy elhinné, hanem akár csak erre gondolna. Persze, a győzelem után lehet, kell is egy kicsit örömködni, mindig meg kell ünnepelni a sikereket, de csütörtöktől már a szombati ellenfelünk, az Eger ellen készülünk. Bármilyen furcsán is hangzik, de ha nem sikerülne legyőzni az Egert, akkor ez a mai győzelem mindjárt semmit sem érne. Az a fajta gondolkodás nagyon távol áll tőlünk, hogy bárkit is lebecsüljünk vagy megelégedjünk az elért eredményekkel, csináljuk a dolgunkat és mindig a következő feladatra készülünk.
