Barabás Péter: Romló orosz életérzések

Sokan sokféleképpen értékelik mindazt, ami tavaly Oroszországban végbement. A Novaja Gazetában megjelent elemzés két szempontból is figyelemre méltó. Egy magát függetlennek tekintő orgánum osztotta meg egy függetlennek tekintett közvélemény-kutató intézet, a Levada Központ igazgatójának széleskörű felméréseken alapuló véleményét 2018 Oroszországáról. Ez a vélemény sok tekintetben eltér a közvéleménykutató-intézetek korábban közzétett felméréseiből levont következtetésektől.

Lev Gudkov az év egyik fő tendenciájának azt tartja, hogy a hatalom igyekszik fenntartani a lakosság nagyhatalmi érzületét azzal, hogy erősíti a hazafiasság, a Nyugattal való konfrontáció, a militarizmus, a különleges orosz út propagandáját, a nemzeti tradíciók és a konzervatív lelki értékek kultuszát. A másik fő tendencia viszont az, hogy növekszik a szociális ingerültség, az elégedetlenség és a jövőt illetően a bizonytalanság.

Éppen a rendszer népszerűségének két alappillére rendült meg: a jó életszínvonal biztosítása és a nagyhatalmi státusz fenntartása. A családok anyagi helyzete romlott, felük a megélhetési minimum alattinak érzékeli jövedelmét. Az emberek napról napra élnek, takarékoskodásra általában nincsen módjuk. Mindez közrejátszott abban, hogy a márciusi választásokat követően megkezdődött a hatalmi intézmények népszerűségének, a bizalomnak, a támogatásnak a csökkenése. A nyugdíjreform pedig egyenesen a lakosság éles elégedetlenségébe torkollott. Júniusban az oroszok 90 százaléka foglalt állást ellene. Hirtelen mintha az elmúlt esztendők összes baja, gondja tetőzött volna. Különösen a korábban passzív munkások körében a perifériákon. A stabilitásba vetett hit, a hazafias eufória a múlté. A hétköznapi életben az oroszok több mint 60 százaléka depressziót, fáradtságot, szétesettséget, megbántottságot érez.

A legérdekesebbnek azonban azt tartja Gudkov, hogy teljesen váratlanul meggyengült az oroszok fogékonysága a nyugat-ellenes propaganda iránt. Az oroszok 42 százaléka hirtelen pozitívumokat fedezett fel az amerikai kapcsolatok vonatkozásában.

A tüntetések iránti készség is növekedett. Míg 2011-12-ben elsősorban az emberek műveltebb és aktívabb része ment ki az utcára, mára ez a réteg kiszélesült a munkásokkal és alkalmazottakkal.

Mindennek a levét a kormányfő, a kormányzat és a képviselők isszák meg. Putyin személyében a „jó cáratyuska” sem olyan védtelen többé. A júliusi 80 százalékról mostanra 66-ra csökkent a tevékenységét helyeslők aránya. Közben azoké pedig megnőtt, akik személyesen őt teszik felelőssé a negatív tendenciákért. Ezzel együtt csökkent a kül- és a védelmi politikáért felelős minisztériumokba vetett bizalom, Lavrov és Sojgu miniszterek népszerűsége. A gazdaságpolitikán kívül a nagytőkével ápolt kapcsolatot, az erőszakszervekkel és a hadiipari komplexummal kiépített viszonyt, a korrupcióellenes harc kudarcát róják fel Putyinnak.

Míg 2017-ben a nemzetközi elszigeteltség nem nagyon izgatta az oroszokat, ma már jelentősen többen aggódnak emiatt. Korábban azt hitték, hogy Putyin környezetére korlátozódnak a szankciók és azokat értetlenül, felháborodással vagy éppen szkeptikusan fogadták. Akkor változott meg a véleményük, amikor a gazdasági problémákkal nekik is szembesülniük kellett. A szankciók szorításában az Egyesült Államokkal és a NATO-val szembeni konfrontáció is félelmetesebbnek tűnik. A megkérdezettek 57 százaléka tart a világháborútól. Ezért megnőtt az igény arra, hogy normalizálják a nyugati kapcsolatokat.

A Levada Központ felméréséből fény derül arra is, hogy az oroszok szorongása a jövőtől immár elég széleskörű. A háborún kívül leginkább a hozzátartozóikért, a gyerekeikért aggódnak. A bűnözés, a nyilvános megaláztatás, a betegség, a segítőkészség hiánya, az öregség, a hatalom önkénye – mind a listát bővíti. Ebből a szakértők arra következtetnek, hogy az emberekben az az érzés kezd kialakulni, hogy többé nem gazdájuk a saját hazájuknak.

Nagy kérdés, mennyire van igazuk a Levada Központ elemzőinek. A Novaja Gazeta honlapján hozzászólok között például akadt olyan, aki azt állította, vidéken élve ő nem tapasztal változást. Ott továbbra is Oroszország nagyságának, az új nagyszerű fegyverek csodálatának bűvöletében élnek az emberek.