Pénzplafont húznak a látványsportok fölé

A következő szezontól már csak 50 milliárd forintig támogathatják a cégek a látványsportokat. A közpénzek elköltését ez azonban aligha teszi átláthatóvá a Transparency International szerint.

Orbán Viktor néhány éve még kommunista ihletésű felvetésnek minősítette, amikor a sajtó közpénznek nevezte a futballszövetségekhez is befolyó társaságiadó (TAO)-felajánlásokat. - Meg kellene érteni, hogy pénzt a vállalkozók termelik meg, és ők döntenek arról, hova adják a pénzüket. Ez nem közpénz - szögezte le a miniszterelnök a Hír24 riporterének.

A napokban a kormányfő ugyanakkor úgy határozott, mégis beleszól a cégek pénzköltésébe, sőt, mindjárt kormányrendeletben teszi ezt. Arról döntött, hogy a 2019-2020-as szezonban a cégek már legfeljebb csak 50 milliárd forintig támogathatják a látványsportágakat - a futballt, a jégkorongot, a kézilabdát, a kosárlabdát, a röplabdát és a vízilabdát. Miután a zárszámadási törvény tanúsága szerint tavaly 83 milliárd forinthoz jutottak a látványsportok – ennek durván a fele került a futballcsapatokhoz –, ez elvileg annyit jelent, hogy nagyjából felével csökken a sportági szövetségek támogatása. A kérdés az, melyiknek mennyivel.

Az elkövetkező hetekben egymásnak adhatják a kilincset a fideszes politikusokkal erősített szövetségek: február közepéig kellene ugyanis a Kásler Miklós vezette Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) eldönteni, hogy jövőre melyik látványsportág mennyit kaphat az 50 milliárdos keretből. Ezt követően az adott szakszövetségek - foci esetében az MLSZ - döntik el, hogy mennyi támogatáshoz juthat egy-egy sportklub pályázata.

Szabados Gábor sportközgazdász szerint a nagy kérdés az, hogy a sokkal kisebb keretből mely csapatok milyen arányban fognak részesedni. - Eddig azt láttuk, hogy sok kis egyesület kapott kisebb támogatásokat, amelyekkel élhető, kulturált körülményeket tudtak teremteni maguk körül, míg néhány komoly politikai hátszéllel rendelkező egyesület óriási összegekhez jutott - mondta.

Az idén nyáron, hosszas pereskedés után kiadott adatokból például az derült ki: a legtöbb TAO-pénzt a Felcsút kapta 5,3 milliárdos juttatással, majd jobbára fideszes politikusok által vezetett csapatok következtek 7-800 milliós támogatásokkal. A TAO-mecénások pedig döntően állami közbeszerzésekből élő, kormányközeli vállalkozások voltak.

Szabados Gábor szerint az eddigi TAO-rendszer átláthatatlan volt, lehetőséget nyújtott a visszaélésre, most viszont van remény arra, hogy szakmai döntések születnek. Egyes becslések szerint az eddigi TAO-kifizetések 40-50 százaléka lehetett indokolatlan kifizetés, tehát 2011 óta mintegy 250 milliárd forintnyi közpénz tűnhetett el. Azaz: a TAO-büdzsé lefelezése elvileg a korrupciós „puffert” csapolhatná meg.

Ligeti Miklós, a korábbi pereket indító Transparency International (TI) jogi igazgatója úgy látja: megjósolni sem lehet, hogy mindez javítja-e a rendszer hatékonyságát, és hogy csökkenti-e a súlyos korrupciós kockázatokat. Szerinte semmivel sem lesz átláthatóbb a sporttámogatások rendszere, vagyis továbbra sem lehet majd tudni, mely cégek mekkora összegeket juttatnak egyes sportcsapatoknak. Újdonságot legfeljebb az hoz, hogy a pénzszerzésben érdekelt sportvezetőknek nem lesz elég csak a szövetséggel és a cégekkel jóban lenni, hanem kénytelenek lesznek közvetlenül a szakminisztériumban lobbizni.