A sztrájk bejelentésére várt a tömeg

A tegnapi tüntetés legfontosabb eleme a szakszervezetek ultimátuma a kormánynak: a rövid határidő és a sztrájkkészültség bejelentése.

– A szombati tüntetés legfontosabb eleme a szakszervezetek ultimátuma a kormánynak: a rövid határidő és a sztrájkkészültség bejelentése pontosan az volt, amire a tömeg várt – értékelte a szombati demonstrációt lapunknak Reiner Roland, az Integrity Lab alapítója.

Virág Andrea, a Republikon Intézet elemzője arra is rámutatott, hogy az elvárásokhoz képest a szakszervezetek talán nem reagáltak elég gyorsan, a választók ugyanis már a rabszolgatörvény elfogadása óta várták a sztrájk meghirdetését. Mindenesetre ez és a szakszervezetek négy pontja az elemző szerint arra elég, hogy nem fullad ki a tiltakozási hullám és van konkrét terv is.

Reiner Roland szerint a tömeg mérete Budapesten talán elmaradt az előzetes várakozásoktól és nem volt éjszakába nyúló folytatás sem, de ennél sokkal fontosabb, hogy pénteken és szombaton az ország számos pontján zajlottak helyi demonstrációk 500-1000-2000 fővel. – Ezen a szinten ez komoly eredmény: valójában az, hogy a tüntetések a fővároson kívül is ennyi embert megmozgatnak, fontosabb, mint ha a budapesti tüntetésen 4-5 ezer fővel többen lettek volna – vélekedett a politológus.

– Pozitív tapasztalata volt a tüntetőknek, hogy nem tört meg a tavaly év végi lendület – folytatta Virág Andrea. A Republikon Intézet elemzője szerint ugyanis nagy kérdés volt, hogy tud-e folytatódni az a tömegeket vonzó tüntetéssorozat, amely decemberben kezdődött. A szombati demonstráció viszont legalább akkora volt, mint bármelyik tavaly év végi akció. Az viszont a szakértőt meglepte, hogy nem volt folytatása a tüntetésnek, amikor hivatalosan vége lett a demonstrációnak. – A Fidesznek emiatt talán nehezebb lesz rásütni a tiltakozásra, hogy a Soros György által irányított agresszív emberek szétverik a fővárost – legalábbis Virág Andrea szerint.

Reiner Roland szerint nem egyértelmű, hogy a politikus felszólalók üzenetei mennyire találtak célt, szemben a szakszervezeti konkrét és egy irányba mutató követelésekkel. – A pártok képviselői, miközben jelenlétükkel egységet mutattak, tartalmilag kevésbé voltak egységesek. Jellemzően mindenkinél a saját politikai agenda került előtérbe, ezzel viszont a köztük lévő stratégiai különbségek jobban láthatóvá váltak – fogalmazott a szakértő. Az ugyanakkor fontos, hogy az összegyűlt tömeg minden megoldási javaslatot éljenezve fogadott, a Hadházy Ákos-féle bojkott elképzeléstől egészen a Tóth Bertalan-féle teljes közös ellenzéki EP-listáig. A jövőre nézve ugyanakkor – folytatta Reiner – szerencsésebb lenne, ha nem csak a célok, de az eszközök tekintetében is egységet mutatnának az ellenzéki politikusok.