Még a legjobb férfia dráma alakítás díját elnyerő Rami Malek is kihagyta Bryan Singert abból a hosszú névsorból, akiknek megköszönte a lehetőséget. Ez pedig példátlan a filmes díjátadók történetében. Persze, most kezdhetnénk azzal is, hogy a Bohém rapszódia jelölése a dráma kategóriában már önmagában bizarr volt (miközben van egy musical/vígjáték szekció is), és bármelyik másik jelölt jobb választás lett volna az elismerésre, ám az efféle anomáliák nem meglepők a díjakról döntő Hollywood Foreign Press Association háza tájáról – szűk kilencven álomgyárban élő és dolgozó újságíró történetesen abszolút szubjektív döntést hoz. De az, hogy a legfontosabb szobrot kapó film rendezője névtelen, az még nekünk is új. Ugye, csak hogy érthető legyen: Bryan Singer egy idő után nem jelent meg a forgatáson és a munkálatokat Dexter Fletcher fejezte be. Igaz, neki sem köszöntek meg semmit, olyannyira, hogy még a stáblistára sem tették rá. A köszönőbeszédet Graham King producer mondta. Nomen est omen.
Ha a további díjakat nézzük, kijelenthető, hogy az este legnagyobb vesztese Bradley Cooper és a Csillag születik, mert elúsztak az előre prognosztizált nagy elismerések, csak Lady Gaga kapott egy szobrocskát a legjobb betétdal kategóriában. Na, azzal nincs baj, hogy az élete egyik csúcsalakítását nyújtó Glenn Close lett a legjobb drámai színésznő (The Wife – A feleség), de ha már zenés mozi lett a legjobb dráma, akkor a Csillag születik tényleg nagyobb esélyesnek számított, lévén, hogy legalább van benne dráma, továbbá van megnevezhető rendezője és nem osztotta meg a zenekar ősrajongóit és a kritikusokat. (Jelesül, hogy a Bohém rapszódia egy felszínes ujjgyakorlat, mely hatásvadász módon kihasználja a Queen zenéjében rejlő lehetőségeket és Freddie Mercury homoszexualitását egyfajta átokként ábrázolja.)
De visszatérve Glenn Close-hoz, akinek az elismerése szintén felrúgta a papírformát, egyébként hozta az este hangulatához illő szöveget: kiállt a nők mellett. Ahogy fogalmazott, ki kell mondani, hogy mire képesek, és muszáj, hogy ezt megtehessék. Nem ő volt az egyetlen, akik az egyenjogúság mellett érvelt, a legjobb női mellékszereplőként jutalmazott Regina King (If Beale Street Could Talk) kijelentette: következő két évben csak olyan filmnek lesz a producere, melyben a stáb fele nő. Nála sokkal lazább volt A kedvenc című Jorgosz Lanthimosz komédia főszereplőjeként elismert Olivia Colman, aki fegyelmezetlen angol lévén még egy káromkodásba is belecsúszott. A legviccesebb köszönőbeszédet azonban az Alelnök című filmjéért bearanyozódott Christian Bale mondta, aki állította: ahhoz, hogy eljátssza Dick Chaney-t, a Sátántól merített ihletet. Végre valaki, aki tovább értelmezte a köszönőbeszéd műfaját. A Peter Farelly rendezte, toleracia erejét hangsúlyozó, szerethető Zöld könyv bearanyozódása a legjobb komédia/musical kategóriában és a legjobb férfi mellékszereplő (Mahershala Ali) és a legjobb forgatókönyv perfekt papírforma volt, mint ahogy Alfonso Cuarón duplázása a Rómával: legjobb idegennyelvű film, illetve legjobb rendező.
A Golden Globe gála egyébként tradicionálisan sokkal lazább szokott lenni az unalmasan hosszú Oscar-ceremóniához képes, ennek egyik oka, hogy a szakma képviselői kellemesen eliszogatnak az asztaloknál (az egyik méregdrága pezsgőmárka palackjait rendszeresen képe kerültek), de egyedül Bill Murray volt, aki ezt idén szóvá is tette és pohárral a kezében ment fel konferálni. De legalább ő mondott valami vicceset. Nem úgy, mint Andy Samberg és Sandra Oh, a két műsorvezető, akik már most örök klasszikusok az érdektelen és unalmas műsorvezetők csoportjában. Most először értem azokat a hangokat, akik szerint jobb lenne Kevin Hart visszalépése után ha az Oscaron idén inkább nem lenne semmilyen „házigazda”, aki előre megírt papírízű poénokkal untatja a jelenlévőket.
A díjazottak
Legjobb film (dráma)
Bohemian Rhapsody
Legjobb női főszereplő (dráma)
Glenn Close (The Wife)
Legjobb férfi főszereplő (dráma)
Rami Malek (Bohemian Rhapsody)
Legjobb film (musical/vígjáték)
Zöld könyv (Green Book)
Legjobb női főszereplő (musical/vígjáték)
Olivia Colman (A kedvenc)
Legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték)
Christian Bale (Vice)
Legjobb női mellékszereplő
Regina King (Ha a Beale utca mesélni tudna)
Legjobb férfi mellékszereplő
Mahershala Ali (Zöld könyv)
Legjobb rendező
Alfonso Cuaron (Roma)
Legjobb forgatókönyv
Brian Hayes Currie, Peter Farrelly & Nick Vallelonga (Zöld könyv)
Legjobb animációs film
Pókember: Irány a Pókverzum
Legjobb idegen nyelvű film
Roma
Életműdíj
Jeff Bridges
TV
Legjobb sorozat (dráma)
The Americans
Legjobb férfi főszereplő (sorozat, dráma)
Richard Madden (Bodyguard)
Legjobb női főszereplő (sorozat, dráma)
Sandra Oh (Killing Eve)
Legjobb sorozat (vígjáték)
The Kominsky Method
Legjobb férfi főszereplő (sorozat, vígjáték)
Michael Douglas (The Kominsky Method)
Legjobb női főszereplő (sorozat, vígjáték)
Rachel Brosnahan (The Marvelous Mrs. Maisel)
Legjobb tévéfilm vagy minisorozat
Assassination of Gianni Versace: American Crime Story
Legjobb férfi főszereplő (tévéfilm vagy minisorozat)
Darren Criss (The Assassination of Gianni Versace: American Crime Story)
Legjobb női főszereplő (tévéfilm vagy minisorozat)
Patricia Arquette (Escape at Dannemora)
