Előfizetés

Élesen vág a nyugdíjolló

A jelenlegi nyugdíjrendszer ezer sebből vérzik. Az aktuális költségvetési törvényben a nyugdíjra és egyéb ellátásokra meghatározott éves keretösszeg gazdasági, adórendszeri és intézményi környezete folyamatosan változik. A szerkezetben keverednek a biztosítási és a szolidaritási elv szerint finanszírozott ellátások, valamint nőtt a rendszer mindenkori politikai kurzusnak való kitettsége. 
Az ellátásra jogosultak köre és a folyósítás mértéke - alapvetően politikai megfontolások miatt - évről-évre alakul. A rendszer leírására használt fogalmak kiüresednek, tartamuk az új környezetben megváltozott (pl. nyugdíjkassza, járulékfizetés, nyugdíjjogosultság, szolgálati idő stb.). A régi alkotóelemek leírására alkalmazott fogalmak ma már nem alkalmasak a megváltozott struktúra elemeinek megnevezésére. A pontos megnevezések hiánya az érintettek körében növeli a bizonytalanságot, csökkenti a kiszámíthatóságot, és eszközteleníti az érdekvédőket. A tiszta beszéd elmaradásának egyik következménye, hogy az idősek körében a jövőjükkel kapcsolatban fokozódtak az aggodalmak és a félelmek. 
A közbeszédben uralkodóvá váltak a tartalmatlan frázisok, dogmák, sémák, közhelyek és a sablonok, ezek használata miatt szinte lehetetlenné váltak a szakmai megfontolások. Az érintettek érdekképviseleti szervei, szakmai műhelyeik és a döntéshozók között ma már lényegében semmilyen konzultáció nincs. 
Mindezek következtében egyrészt egyre növekvő mértékben szétszakad a ma nyugellátásban részesülők és a ma aktív keresők jövedelmi szintje. Másrészt a ma már nyugellátásban lévők ellátásai között is indokolatlan különbségek keletkeznek. Az azonos biztosítási háttér megléte mellett - akár a területi elhelyezkedés okán, akár a nemek alapján, akár a nyugdíjba vonulás időpontjának eltérése miatt - igazságtalanul nagy eltérések alakultak ki. 
A sok-sok igazságtalanság egyik jellemző torzulása az, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb állami nyugdíjak nagysága között több mint százszoros különbség tapasztalható. A százszoros differencia joggal sérti a jóérzésű ember igazságérzetét. A sokakat irritáló különbség azért is aggasztó, mert az ellátottak társadalmi státusza ma már azonos, azaz nyugállományban vannak, és az ellátás folyósítása is ugyanazon közösség erőforrásából, azaz a költségvetésből történik. 
Az történelmi adottság, hogy a mai nyugdíjasok jövedelmének folyósítása jóformán csak állami forrásból történik. Az OECD kimutatása szerint Magyarország az első a nyugdíjasok állami függőségének kirívóan magas arányát tekintve: a jövedelmük 89 százalékban az állami újraelosztásból ered. A fennmaradó részt munkajövedelemből és megtakarításból biztosítják a magyar nyugdíjasok. (Az állami szerepvállalás aránya például: Lengyelországban 73 százalék, Észtországban 66 százalék és Dániában 52 százalék). Többen úgy vélekednek, hogy azon időszakban, amikor a ma már nyugdíjas aktív munkavállaló volt, keresetében tükröződött tevékenységének társadalmi hasznossága. Az aktív időszakban az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkezőknek – ellentétben az átlag alatti jövedelemmel rendelkezőkkel - biztosítva volt a megtakarítás, az egészségesebb életmód és a széleskörű társadalmi kapcsolatok kialakításának lehetősége. A magasabb keresetűeknek – értelemszerűen – idős korukban magasabb a nyugdíjuk. 
Persze az már nem természetes, hogy a nyugdíjrendszer tompítás nélkül átveszi az aktív korukban meglévő különbségeket. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta, hogy nem közvetlen a járulék címén befizetett összeg és az ellátások mértéke közötti kapcsolat. Éppen ezért amikor az aktív időszak után már mindannyian nyugállományba vannak, visszás a százszoros nyugdíj különbség. 
2019. január elsejétől 2,7 százalékkal emelték a nyugdíjakat és a nyugdíjszerű ellátásokat. Az intézkedés sajnos változatlanul hagyta a több mint tíz éve stagnáló legkisebb öregségi nyugdíj összegét (28500 forint). A nyilvánosságra került kormányzati szándékot mind az idősek, mind a szervezetik, mind a szakértők értetlenséggel, elégedetlenséggel és felháborodással fogadták. Nem találnak magyarázatot arra, hogy miként határozhatta meg a kormány a nyugdíj emelést ennyire alacsonyan, miközben a szakértők számításai szerint idén a várható infláció 3,1 százalékos, a gazdaság teljesítménye 4,1 százalékos, a bruttó bér növekedése pedig 10,3 százalékos lehet.
A nyugdíjemelés mértékének és az elosztás módjának az igazságtalansága azt fogja eredményezni, hogy a legalacsonyabb öregségi nyugdíjasok esetében havi 770 forinttal, míg a legmagasabb öregségi nyugdíjjal rendelkező esetében havi 77 ezer forinttal emelkedik az állami nyugdíj.
A nyugállományban lévők ellátásában tapasztalható óriási különbségek megítéléséhez célszerű néhány közpénzből történő juttatást megnéznünk. Az "ország első állampolgárának" tiszteletdíját a törvény úgy határozza meg, hogy az a köztisztviselői illetményalap 39 szerese lehet. Könnyen kiszámítható, hogy így a köztársasági elnök havi járandósága alig több mint másfél millió forint. Az "ország első számú" szolgájának a díjazását is törvény rögzíti, melyek szerint az a tárgyévet megelőző év bruttó havi átlagkereset tízszerese lehet. A szabályok alapján a miniszterelnök keresete valamivel több mint kétmillió forint. 
Több szakértő értetlenül áll az előtt a jelenség előtt, hogy ha a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök jövedelmét jogszabállyal felülről lehetett korlátozni, akkor miért nem lehet meghatározni az állami nyugdíj folyósításának felső összegét is. Az ősszel lebonyolított megyei nyugdíjas parlamentek résztvevői az egyik legfontosabb megoldandó feladatnak azt tartják, hogy nyugdíjak alsó és felső értékét jogszabály által korlátozzák. A megfogalmazott javaslatban - a mai jövedelmi viszonyokat figyelembe véve - a 60 és a 600 ezer forint közötti nyugellátást tartanák igazságosnak.

A családban marad?

Felkaptam a fejem a hírre: hét hónap tisztségviselés után, december elején lemondott a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke, Csoltó Gábor. Ez önmagában talán nem mindenki számára érdekes, de úgy már izgalmasabb a sztori, hogy Szatmáry Kristóf (államtitkár, miniszteri biztos, képviselő, pártelnök, klubelnök, parlamenti bizottsági alelnök stb.) korábbi BKIK elnök 2016-os bukása után Csoltó Gábor már a harmadik a budapesti kamarai vezetők sorában, aki nem tudta konszolidálni a fővárosi köztestület helyzetét. Lemondó leveléből egy mondatot idézek: „Mindeközben érzékelhetővé vált a kamarán belüli hatalmi harc erősödése. A közelmúltban lezajlott választások körülményeinek lebonyolításával sem tudok a magam részéről azonosulni.” 
Két és fél év alatt tehát három elnököt „zabált fel” a jól kistafírozott szervezet. Hozzávetőlegesen 300 ezer budapesti vállalkozás tartozik a BKIK-hoz, elvileg ennyien fizetik a kötelező kamarai hozzájárulást (5000 forint évente), ami cca. 1,5 milliárd forint. Ehhez jön az önkéntesen fizetett tagdíj és az egyéb források. A BKIK 2019-re vonatkozó teljes bevételi terve megközelíti a 2 milliárd forintot, amit a költségvetési előirányzat szerint csaknem maradéktalanul el fognak költeni. A kérdés csak az, hogy mire, kire.
A 2014-2015-évet érintő széleskörű vizsgálat megállapította – akkor Szatmáry Kristóf és édesanyja, Szatmáry-Jähl Angéla még együtt kamarázott -, hogy a tisztségviselők cégei csaknem 800 millió forint megbízást kaptak a fővárosi szervezettől. Nem kevesen közülük erre alapítottak vállalkozást, más bevételük nem is volt, csak a kamarai kifizetés. A revízió a gazdálkodást átláthatatlannak, a számviteli rendet áttekinthetetlennek minősítette. Külön kiemelte a belföldi és külföldi utak költségeinek magas összegét, vitatta azok egy részének indokoltságát. Nem boncolgatom tovább a múltat, de az mindenképpen szomorú, hogy az elnökök jövés-menésén túl érdemi felelősségre vonás nem történt, holott a Fővárosi Ügyészség hivatalos formában is tudomást szerzett az elfogadhatatlan gyakorlatról, a pazarló gazdálkodásról, a tisztségviselők egy részének immorális üzleteléséről. Beszéljünk inkább a jelenről és a jövőről.
Szatmáry Kristóf távozását követően édesanyját minden kamarai tisztségétől megfosztották, de az ősszel rehabilitálták, és ismét tisztségviselőnek választották, így napjainkban újra ő a BKIK Kereskedelmi Tagozatának elnöke. Úgy tűnik, hogy napjainkban a köztestület nem maradhat a Szatmáry családi felügyelete nélkül. Azt is tudni kell, hogy anya és fia elszánt híve volt a vasárnapi boltzárnak. Jähl Angéla a „nemes” cél elérése érdekében megalapította a kormányhoz mindig hű Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetséget, amelynek elnöke is volt. Eközben fia jelentős megbízatást is betöltött: kinevezték a kereskedelempolitika kormányzati összehangolásáért felelős miniszteri biztosnak. Biztos, ami biztos.
A fiú ma az Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési Bizottságának alelnöke, és ismét miniszteri biztos, csak most más területen: 2018. július 1-től a Budapesti Útépítési Program kapcsolatos feladatokat koordinálja. Az édesanya sem lazít: Szatmáry-Jähl Angéla a Budapesti Nagybani Piac Zrt. Felügyelő Bizottságának elnöke.
Említést érdemel, hogy a „rabszolgatörvénynek” átkeresztelt Munka Törvénykönyve módosítás egyik parlamenti előterjesztője Szatmáry Kristóf. Átnyergelt a munkaügy területére, mit mondjak, itt is felejthetetlent alkotott. A történet szokványos: egy család – a magánvagyona jelentős gyarapodása mellett - vállalkozásba vette a közélet (gazdaság, politika) egy szeletét. A pozíciókat és a személyi kapcsolatokat jól kihasználva mindannyiunk pénzéből folyamatosan etetik és hizlalják a hallgató és engedelmesen szavazó vazallusokat. Köztestületi (kamara), végrehajtói (miniszteri biztos) és törvényhozói (képviselő) jogosítványok egyidejű gyakorlásával uralják a terepet. Mindenki bólogat, de közben sokan dünnyögnek az orruk alatt: ez már tűrhetetlen. Az.
A jövőről. Szükség van egy markáns, a fővárosi vállalkozók számára vonzó, korszerű szolgáltatásokat biztosító, a verseny tisztaságát őrző és új piacokat feltáró gazdasági önkormányzatra. A BKIK-t nem kifosztani, hanem támogatni kell! Jó lenne – de nem lehet - elfelejteni a BKIK 168 éves történetének utolsó évtizedét, jó lenne hinni a megtisztulásban. A politikai és közéleti klíma ehhez most nem kedvező, mégis küzdeni kell a megújulásért. Erkölcs, erő, egyetértés – ez a fradisták ősi jelszava, de a „kamaristák” is élhetnek és alkothatnak ennek jegyében. 
A múltról. A tőzsde- és bankalapító báró Kochmeister Frigyes harminckét évig vezette a pesti, illetve a fővárosi kamarát. Nagyvonalú, komoly társadalmi szerepet vállaló és rendkívül sikeres üzletember volt, a Budapesti Értéktőzsde 2004-ben díjat is alapított a tiszteletére. Példakép tehát van. Tisztújítás közeleg. Reménykedjünk.

Most már aztán elég!

Levitézlett sorosisták rendeztek fesztivált minap az MTV székháza előtt. Szánalmas hisztéria-realityvel fűszerezett, képmutató színjáték volt. Pár Skoda Octaviát fölgyújtottak, díszkövekkel és Molotov koktéllal dobálóztak, a félmeztelenül őrjöngő, szánalmas neobolsevikok pajszerekkel verték a rendőrök lábát. 113 sérült egyenruhás maradt a színen. 
A HírTV szerint „háború volt”, a helyzet „ugyanolyan, mint '56-ban”. 
A büfét kifosztották, a pénz eltűnt, a pultokról elfogytak az üdítők. Cigiből is csak mentolos maradt. A miniszterelnök másnap kifejtette, szerinte mindig voltak ilyen krakéler, arrogáns alakok, legjobb, ha messzire kerüljük őket. 
A provokátorok csuklyában voltak, sállal takarták el arcukat. „Menjünk nekik, menjünk nekik!”, skandálták, majd benzines palackkal és sörösüveggel indultak a rendőrsorfalnak. Rogán Antal nyilatkozatban kérte a rendőrkapitányt, fejezzék be végre az erőszakot. Az emberek is a brutális intézkedéseket panaszolták. Rendőrautók égtek a Blahánál, a lángok emeletnyi magasan lobogtak, jelzőtáblákat szaggattak ki az aszfaltból, a kiérkező rendfenntartókat a tömeg térburkoló-elemekkel támadta vissza. 
„Ínyencek forgatták fel az irodámat” – mesélte az ATV-nek másnap Rudi Zoltán, az MTV elnöke. Szobáját feldúlták, megittak egy üveg viszkit, valamint két üveg villányit is. Az egyik fosztogató elaludt az ülőgarnitúrán, reggel megtalálták az irodában. Cser-Palkovics András, a Fidesz szóvivője szerint Rudi könnyen megelőzhette volna a tragédiát, ha átveszi a tüntetők petícióját, magatartása kiváltó oka volt a későbbi eseményeknek. 
A Fidesz az Európai Újságírók Szövetséghez fordult a HírTV inzultálása miatt. Senki nem alkalmazhat erőszakot, nem vandálkodhat, a politikai véleménynyilvánítást el kell választani a vandalizmustól, nyilatkozta a Magyar Időknek a miniszterelnök. Egy idős úr „Nép 24” feliratú kukát vonszolt magával. A Kossuth téren kések, csavarkulcsok, vasgolyók, zokniba csomagolt faszén, kövek, üveges és kannás benzin, valamint glicerin került elő, a tüntetők vezetője szerint e tárgyak a téren való tartózkodáshoz voltak szükségesek.
Egy díszlet-tankot is beindítottak. Sorosisták rohantak, szétvertek egy magára hagyott rendőrautót. Megérkeztek a Felvonulási térről a nemzeti érzelmű motorosok is, árpádzászlós fiatalok a Székely himnuszt énekelték, a dobogón Wittner Mária arról mesélt, mennyire unták 56 előtt a KISZ-t (a szervezet 1957-ben alakult).  
A bukott baloldalt kizárólagos felelősség terheli, hogy a fizikai fenyegetés és erőszak a politika eszköztárában megjelent, hangsúlyozta Gulyás Gergely miniszter. A Rákóczi úton mindenütt törmelék hevert, felborogatott vécék, a demonstrálók betörtek egy szaniter-kereskedésbe. Estére vasbeton elemekkel erősítették meg a torlaszt. 
Állítólag sürgős képviselői indítvány készül: a kétharmados többség a kettős mérce azonnali betiltását tervezi. 
Az Úttörő Áruház előtt hajnalban 600 utcaseprő gyülekezett.