- Melegük van!? – döbbent meg egy idős, nyúlszőr sapkás férfi, amikor a kaposvári belvárosban hosszú sorokban elvonultak mellette a tüntetők. – Ilyen hidegben?!
A somogyi megyeszékhely Teleki utcája, majd főtere persze az Elegünk van! skandálástól visszhangzott, s természetesen a többi, az elmúlt hetek demonstrációiról ismert rigmus is elhangzott. Méghozzá elég messzire, a sétálóutcán például értetlenül álltak meg a járókelők, keresve a hangforrást, ugyanis a Mocskos Fidesz! Mocskos Orbán! Mocskos Szita! kiabálás – utóbbi a város polgármesterére vonatkozott – már akkor hallatszott, amikor a vonulók még csak a párhuzamos utcában jártak.
Pedig a kedd délután fél ötre meghirdetett kezdés előtt tíz perccel még csak fél tucat sajtómunkás ácsorgott a gyülekezési helyen, s újabb tíz minutummal később is csak néhány tucatnyian nézegettek leverten maguk elé.
- Szánalmas banda! – bökte nekik oda egy arra járó parkolóőr, fertályóra múlva viszont már vélhetően nem lett volna ilyen bátor, hiszen akkor már úgy kétszáz tüntető indult meg rendőri felvezetéssel az Európa-park felé.
- Annyian vagyunk, mint a spártaiak! – lelkesítette a hallgatóságot a beszédek helyszínén Pintér Attila, az MSZP kaposvári elnöke, s bár a leonidaszi háromszázat nem érte el a demonstrálók létszáma, úgy kétszázötvenen tényleg kifejezték elégedetlenségüket. Ami valamivel kevesebb volt ugyan, mint a karácsony előtti tüntetésen, ám ha azt nézzük, hogy egy havas-esős januári hétköznap délutánjára szervezték a demonstrációt, ráadásul a hivatali munkaidő vége előtti időpontra, nem érhette kritika a kaposváriakat – de arányaiban annyian voltak, mintha Budapesten hétezren vonultak volna az utcára…
A tüntetőket Pintér Attila emlékeztette: 2016 nyarán az ellenzéki pártok a helyiek segítségével megakadályozták a városvezetés gumiégető-létesítési tervét, s hasonló összefogással az idén is nagy dolgokra lehetnek képesek. Az ellenzéki összefogás ugyanis már a somogyi megyeszékhelyen sem hiú ábránd, ahogyan decemberben, úgy ezúttal is minden párt képviseltette magát a megmozduláson.
Melynek első szónoka éppen az előző tüntetésnek köszönhette hírnevét: a kormánypárti és városházi hirdetésekkel kistafírungozott Kaposvár Most egykori újságírója, Bogdán Erik ugyanis éppen azért mondott fel egy nappal a demonstráció után, mert főnökei nem engedték, hogy részt vegyen az eseményen, majd miután mégis elment, városházi utasításra megvonták hozzáférési jogát az admin felülethez.
- Bő két hete választanom kellett a fizetésem és a sajtószabadság között, s utóbbi mellett döntöttem – mondta Bogdán Erik, aki arról is szónokolt, hogy nemcsak a közmédia az újságírás megcsúfolása, de a vidéki sajtó jelentős része is. – Én megtehettem, hogy felállok, ugyanis nincs családom vagy hitelem, csak magamért vagyok felelős. A volt kollégáimat viszont a kaposvári önkormányzat sakkban tartja a szeretteiken keresztül. pedig nem maradhatunk csendben, még egy felcsúti vagy egy kaposvári kiskirályért sem!
Utasi Tamás, a közalkalmazotti szakszervezet helyi vezetője foglalkoztatási és bérezési kérdésekről, a fiatalok elvándorlásáról és a munkaerőhiányról beszélt, s kijelentette, az ilyen témákban csak egységes, nemzeti közakarattal lehet döntéseket hozni, vagyis a kormánynak nemcsak a munkaadók, de a munkavállalók érdekeit is néznie kellene.
- Ez a tüntetés már messze nem csak a rabszolgatörvényről szól – állította Bereczki Dávid, a Momentum helyi aktivistája -, hanem arról, hogy többség nem kér Orbán Viktorból és a korrupt Fidesz-rendszerből.
A tüntetés hivatalos része ezzel a kijelentéssel ért véget, néhányan ugyan még elsétáltak a megyei napilap, a Somogyi hírlap szerkesztőségéhez egy O1G-felirat erejéig, a többiek viszont fogadkoztak, csütörtökön ismét találkoznak: a budapesti Nagy Imre-szobor eltávolítása elleni tiltakozásul a kaposvári születésű mártír miniszterelnök helyi szobránál tartanak megemlékezést.
