Összefogni a Jobbikkal?

Nagy ám a hörgés, és nem csak a kormánypárti sajtóban, mert az utóbbi hetek ellenzéki tüntetésein egymás mellett tűntek fel az ellenzéki politikai pártok, a szakszervezetek és a civilek. (Igen, azok is, amelyek eddig nem láttak szívesen pártzászlókat a soraik között.) A múlt szombaton aztán Tóth Bertalan, az MSZP elnöke kimondta, amit eddig senki: egységbe kell tömörülni a májusi európai választásra. Ami józan ésszel annyit tesz: az ellenzék egy Gyurcsány-Jobbik-Momentum-LMP-MSZP-Párbeszéd listával fut neki a pár hónap múlva esedékes megméretésnek.
A lista nagyjából rendben is volna, csak hát rajta lenne a Jobbik is. Még nagyobb lett a riadalom, amikor Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese, frakcióvezetője az Azonnalinak nyilatkozva azt mondta: ha úgy hozza a helyzet, nemcsak Gyurcsány Ferenccel, hanem az ördög öreganyjával is összefognak. Amire válaszul a Jobbikból kiszakadt Mi Hazánk Mozgalom azonnal sajtótájékoztatót fújt: se Gyurcsány, se Orbán!
Ami a Mi Hazánkat illeti, nem csodálkozunk, markáns marcona arcot kell mutatniuk. A baloldalon hörgőkön már fennakad a tekintet: még ha volt is alapjuk a Heller Ágnest kritizálóknak, amikor április előtt az összefogást szorgalmazta a Jobbikkal, ma már más helyzet van. Nem a Jobbik előélete változott, hanem a világ. Ma egyetlen kérdésre kell felelnie minden összefogásra ítéltetett pártnak: elfogadja-e a parlamentarizmus szabályait, a hatalom megosztásának elvét és gyakorlatát, a független bíróságot, ügyészséget, médiát, a tájékozódás szabadságát – vagy sem. Részese akar-e lenni annak az ellenzéki kerekasztalnak, amelynek – a Parlament lépcsőin elhangzott közös „labdaházi eskü” nyomán - törvényszerűen meg kell alakulnia, s amelynek feladata kellene legyen az alkotmányozás, a szabad választások megszervezése, a IV. Köztársaság megalapozása, az autoriter berendezkedés elutasítása. Sajnálatos vagy sem: ezt, azaz az Orbán-kormány, a NER rendszerének megdöntését jelenleg egyetlen politikai párt sem tudja egyedül elérni, mert kritikus méretű társadalmi támogatása csak az egész ellenzéknek van.
Nem ringatjuk magunkat ábrándokba: a küzdelem a pártok, a baloldal és a Jobbik között nem fog eltűnni, de kellő önuralom és annak belátása kell, hogy a Fidesz csak az ellenzék megosztásával, a rájuk jutó szavazatok szétforgácsolásával, a magára írt választási törvényekkel tudja hatalmát fenntartani. A parlamenti demokráciának már a kulisszái is megkoptak. Az ellenzéknek egyetlen útja maradt, hogy ezt a hatalmat megdöntse: olyan egység, amely belátható ideig fenntartható, és fenn is kell tartani. A céldátum a következő szabad választás, amelyen egyenlő esélyekkel indulhat és szerezhet mandátumokat valamennyi párt. A Fidesz és a Jobbik is. A magyar választók dolga, kit juttatnak be a parlamentbe, az pedig a baloldal nem kis feladata, hogy a jobboldalt – és két pártját – politikai harcban, aztán a szabad parlamenti vitákban legyőzze. 
Ha az ellenzék ezt a felelősséget nem meri vállalni, egy országot, egy nemzetet veszít el évtizedekre.
2019.01.09 09:23
Frissítve: 2019.01.09 16:13

Menekülés Davosból

Az elemzők idegesek: növekszik a félelem, a 2008-as válság mélyen belénk égette, mennyire törékeny a világgazdaság. És persze Kína. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint aggasztó, ami ott zajlik, és ha egyszer megreccsen a kínai rendszer, az az egész világgazdaságot magával ránthatja. Tényleg: meddig húzhatja magával a világot a kínai modell, ha a szabadpiaci gazdaság, a liberális demokrácia is sántikál? Ha a saját vezetői rúgják ráadásul bokán?
Kedden a svájci Davosban összeül az 1971-ben alapított világgazdasági fórum, ahová az idén nem megy el az amerikai, a francia és a kínai elnök, s a brit kormányfő sem. Európából a németek – Merkel kancellárral - ott lesznek, a magyarok megint távol maradnak. A világ politikai elitjének tagjai el vannak foglalva a saját bajaikkal, nem látva, hogy azok valamennyiük bajai. Persze, Davos soha nem hozott közvetlen hasznot, közvetve is „csak” annyit, hogy a planéta vezérei, ha nem is mindig néztek egymás szembe, legalább láthatták mindazt, amivel vesződniük kellene. 
Bajban van az Egyesült Államok, ha a baj oka ma – szemben a 2008-as válsággal – kevésbé a rendszerben, inkább az elnökben van. Mert nélkülözi a globális látást, így tolja a szakadékba a liberális demokráciát Nyugat-Európában is, amelynek politikai berendezkedése sokkal sérülékenyebb, mint Amerika intézményes rendjéé. Az America first nem ismeri el az Államok totális és globális felelősségét a liberális parlamenti demokráciákért, amelyeket a második világháború után Európában a jóléti államok formájában megteremtett.  Nem véletlen a washingtoni feledékenység, hiszen Trump amerikai „forradalma” is a jóléti állam azon fogyatékosságaiból nőtt ki, amelyeken az európai jobboldali populizmus is nevelkedett. Davosban is azzal kellene szembenézni, hogy a liberális demokrácia a múlt század húszas-harmincas évei óta legnagyobb válságában van. Hogy – talán a skandináv modellt kivéve – nem sikerült olyan posztkapitalista gazdasági-társadalmi konstrukciót felkínálniuk a tömegtársadalmaknak, amely az egyre növekvő egyenlőtlenségeket csökkentené. (Tavaly a 26 leggazdagabb ember vagyona egyenlő volt az emberiség legszegényebb felének összvagyonával.) 
Nincs olyan modell, amely folytatója lehetne annak a tőke-munka-közösség közti kiegyezésnek, amely a háború után a jólét békéjét megteremtette Európában. Hátrál a liberális demokrácia, s nem segít sem a bázisdemokrácia, amely a politikai hatalom ellenőrzése helyett uralkodni akar, de az antiglobalizmus sem.  Mert ha Krugman a világgazdaságot a kínai összeomlástól félti, akkor mit gondoljunk a görög példáról vagy a Brexitről, amely azt bizonyította, hogy még ebből a lehetőségeitől jóval elmaradó uniós gazdasági-politikai közösségből sincs mód kilépni. Ha pedig az Unióból nincs kiszállás, hát a globalizálódó világból végképp nincs. 
Meglehet, persze, a világ csak a XX. század rendjétől vesz éppen búcsút, s káoszba tart, amelyben új rend terem. De menekülés helyett jobb volna rajta tartani a szemünket ezen az új renden.
2019.01.22 09:00
Frissítve: 2019.01.22 09:09

Mit nem tud?

Nehéz hétvégéje volt több mint hetvenezer általános iskolásnak: szombaton tartották a központi középiskolai felvételit magyarból és matematikából. Az írásbeli vizsgák után minden évben borítékolható a kollektív csalódás, a tesztek ugyanis sosem azt nézik, hogy mit tud a gyerek, hanem azt, hogy mit nem. A közösségi oldalak tele vannak értetlenkedő beszámolókkal: a feladatsorok nehézsége mellett a legtöbben azt kifogásolják, hogy a 10, 12, 14 éves gyerekeknek olyan időnyomás alatt kell dolgozniuk, ami még egy felnőtt idegrendszerét is megterhelné. 
Az utóbbi évek tanúsága szerint a tesztek összesített országos átlaga 50-70 százalék között mozog, ami azt jelenti, hogy a feladatsorok nehézsége jócskán a gyerekek tudásszintje fölé van belőve. Ráadásul a szakértők szerint a középiskolai felvételi nehézsége évről-évre változik – sokkal kiszámíthatatlanabbul, mint például az érettségié –, és sokszor semmi köze ahhoz, amit a gyerekek az iskolában tanulnak. (Igaz, kicsit közelebb van ahhoz, amit egy jó oktatási rendszerben tanulniuk kellene.)
Az Orbán-kormányok oktatáspolitikai döntései jó ideje abba az irányba mutatnak, hogy minél több gyereket tereljenek a szakképzésbe, a gimnáziumok kapui pedig csak az elit számára maradjanak nyitva. A szülőket viszont szerencsére nem egyszerű erről meggyőzni, pontosan tudják, hogy még egy gyenge gimnázium is sokkal biztosabb jövővel kecsegtet, mint egy erős szakgimnázium (korábban szakközépiskola). Éppen ezért elképesztő energiákat mozgósítanak: különóráról különórára vonszolják a gyerekeket, a gimnáziumok pedig szemezgethetnek közülük. 
Nem nehéz belátni, hogy ebben a rendszerben jelentős előnnyel indulnak azok, akiknek a szülei jobb anyagi helyzetben vannak, a „többiek” pedig szép lassan kiszorulnak a gimnáziumokból. Remény sincs arra, hogy a döntéshozók olyan felvételi rendszert vezessenek be, amely figyelembe veszi a gyerekek érdekeit, életkori sajátosságait és nem utolsósorban a lelküket. Ezek mostanában egyébként sem szempontok a magyar oktatási rendszerben.
2019.01.22 09:00
Frissítve: 2019.01.22 09:12