Őszödi cvekedli

Mondjuk ha belegondolok, mennyi rossz kínai csirkét, török padlizsánt és rántással dús gyorsbüfé-főzeléket ettem az elmúlt két évben, amióta ebben a príma belvárosi irodában dolgozom, egyszerűen esz a penész a miniszterelnök úr Gundel-menüje láttán. A választék és az árfekvés is irigylésre méltó, még akkor is, ha speciel a káposztás cvekedlire pont ötven éve rá sem tudok nézni, pedig állítólag a nagymamámé volt a legjobb a Nagykörút mentén. 
Ámde azon azért még milliomodszor is elcsodálkoztam, hogy miből lesz botrány ebben az országban. Hiszen a helyzet a következő: a kormány mindösszesen harminc-negyven milliárd körüli költségvetési forintból nekiállt építkezni a budai Várban. Mivel előtte megszüntette a műemlékvédelmet, senkinek föl sem tűnt, hogy a Világörökség kellős közepére felhúzott egy teljesen új házat. Ezt meg a "puritánul" helyreállított karmelita kolostort berendezte a múzeumokból összemazsolázott és méregdrágán legyártatott bútorokkal és műtárgyakkal. Mintegy mellékesen újraépített egy lovardát, ahol állítólag lovagolni is fognak (kik? minek?!), meg egy őrségépületet, amelynek funkciójáról ennyit sem tudni. Eztán jön még a Pénzügyminisztérium habos-babos homlokzatának visszaállítása, amely projekt annyiban hasonlít az előzőekre, hogy ennek is szigorúan titkos a költségvetése; a Parlament előtti Kossuth szobrot pedig azzal idézi, hogy ezt is utálták azok, akik újkorában látták. 
Végignézve ezt a listát, mégiscsak meglepő, hogy végül épp a 360 forintos káposztás tészta veri ki a biztosítékot. De mit tehetünk: az ellopott-eltérített tízmilliárdok az éteri közpénzből valók, ezt viszont minden állampolgár hozzá tudja mérni a saját ebédjéhez. És ne feledjük, az őszödi beszédből sem a lényeg, hanem a "kurva" meg a "hazudtunk" égett rá arra, aki mondta. De az levakarhatatlanul.
2019.01.08 13:19
Frissítve: 2019.01.08 13:22

Európai törésvonalak

A magyar kormányfő tőle szokatlanul nyugodt beszédet mondott szombaton a budapesti nemzetközi migrációs konferencián. Nem tudni, higgadt érvelésében szerepet játszott-e a Fidesz néppárti  felfüggesztése, s hogy győzelmét ünneplendő szervezték-e meg előre a konferenciát, de visszafogott logikával kritizálta az Uniót, nem ócsárolta Brüsszelt. (A rádióban vasárnap aztán gyorsan "korrigált".) Talán, ha így kezdi, talán, ha nem veszik el saját propaganda-plakáterdejében, talán, ha előbb jut arra, hogy nem veti alá a „hosszú távon fenyegető demográfiai mutatókat” a „hirtelen teendőknek”, annak, hogy saját autoriter hatalmának megerősítésére használja fel a migrációt, akkor másképp alakul Brüsszel és a Fidesz viszonya is. 
Úgy tűnik, Orbán ráébredt, a menekültügy Unió-ellenes propagandája nem húzza ki az EP-választásokig, ami meghozná a jobboldal európai győzelmét, ő pedig elkerülhetné, hogy Európa a menekültkérdéssel palástolni kívánt valódi gonddal, a magyar demokrácia romjaival kezdjen foglalkozni. Az Európai Néppártnak – a Sargentini-jelentést megszavazó EP nyomában - kezdettől ezt kellett volna számon kérnie. Az európai értékeket, a parlamentarizmus lebontását. Mert Európát nem a menekültkérdés kezelése osztja meg, hanem az: akarunk-e nemzetállami polgárok mellett európai polgárok is lenni, vagy elhisszük az autoriter vezetők nemzetállami szuverenitást abszolutizáló meséit, s bezárkózunk a nemzetállami zárványokba, ahol magányos büszkeséggel nemcsak a jövendölt menekültáradattal szemben leszünk kiszolgáltatottak, de mély integráció nélkül életképtelennek is bizonyulnánk. 
Igaz: az Európai Néppárt a Fidesz tagságának felfüggesztésével érdek- és nem értékalapú döntést hozott, amit a közelgő EP-választások diktáltak. Az, hogy a Néppártnak minden szavazatra szüksége lehet, s az, hogy Manfred Weber a szocialisták, liberálisok, zöldek szavazatai nélkül nem lehet Európa következő bizottsági elnöke. 
Ha pedig így van, s a Néppárt nem merte kimondani, hogy a Fidesz politikájának nincs helye Európában, hanem az európai pártpolitika miatt továbbra is modus vivendit keres Budapesttel, akkor megismétli a konzervatívok XX. századi végzetes tévedését. Hogy jobban fél a baloldaltól, mint a jobboldali autoriterektől, akik viszont nem félnek látensen a szélsőjobb felé nyitni, miközben szidják azt. 
Frans Timmermans, az EP szociáldemokrata frakciójának elnöke és csúcsjelöltje a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak azt mondta: jelenleg nem hajlandó tárgyalni a Néppárttal az EU Bizottságának jövendő vezetéséről, mert azt látja, hogy az EPP-ben jobboldali alternatívát keresnek. „Mindaddig, amíg Weber nem mondja ki világosan, hogy nem működik együtt a szélsőjobbal, addig nincs miről beszélnem vele” – mondta.
Az Unió jövőjét meghatározó legfőbb törésvonal, amit a magyar kormányfő a menekültkérdéssel igyekezett elfedni: vagy győznek az európai demokratikus erők májusban, vagy úrrá lesz a kontinensen az autoriter jobboldal, és akkor Orbán minden most kikényszerített higgadt szavát elnyeli az archívumok sötétje.
2019.03.25 09:00
Frissítve: 2019.03.25 09:04

Hídépítő

Manfred Weber, az Európai Néppárt listavezetője rendre elmondja: ha megválasztják a májusi európai parlamenti választás után az Európai Bizottság elnökének, hidakat kíván építeni. Ezekre szükség is van, mert egyre feszültebb a helyzet az Unióban. Nagy a félelem amiatt, hogy az EP mandátumainak harmadát az euroszkeptikus pártok szerezhetik majd meg.
Weber a napokban a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában kijelentette, nem fog együttműködni olyan – óvatos fordításban – „baromarcúakkal”, mint az olasz Liga vagy a lengyel kormánypárt. Ez esetben azonban csak akkor van esélye a megválasztásra, ha a szociáldemokrata és a liberális honatyák is rá szavaznak. Minden mostani fellépése azt a célt szolgálja, hogy meggyőzze a többi pártcsaládot: igenis alkalmas arra, hogy Jean-Claude Juncker örökébe lépjen. Weberrel szemben ugyanis eleve nagy a bizalmatlanság, már csak amiatt is, mert annak a Keresztényszociális Uniónak (CSU) a politikusa, amelyet a liberálisok például egy ókonzervatív, a múltba néző politikai erőnek tartanak.
Az EPP listavezetője azonban a Fidesz néppárti működésének felfüggesztésével, illetve azzal, hogy azon dolgozik: a CEU tovább oktathasson Budapesten, lényegében e két pártcsaládot győzködi arról, hogy a CSU már nem ugyanaz a párt, mint Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter elnökségének idején, amikor a magyar kormányfő szívesen látott vendég volt a bajor fővárosban. Weber azt akarja sugallni: a CSU-nál már egyáltalán nem osztják a magyar kormányfő radikális nézeteit.
A terv az, hogy a CEU együttműködne a müncheni egyetemmel, amelynek néhány budapesti karát de facto a bajor kormány tartaná fenn, így már nem vonatkozna rá a lex CEU. Szokatlan felállás bajor szemmel nézve is, mert a müncheni gazdasági minisztérium eddig egyetlen külföldi kart sem finanszírozott. Vagyis a bajor adófizetők pénzén érnék el azt, hogy a Fideszt ne kelljen kizárni az EPP-ből, s hogy Webert megválasszák majd bizottsági elnöknek. 
Hogy ez hídépítés-e, vagy valami más, azt mindenki maga döntse el.
2019.03.25 08:59
Frissítve: 2019.03.25 09:07