Őszödi cvekedli

Mondjuk ha belegondolok, mennyi rossz kínai csirkét, török padlizsánt és rántással dús gyorsbüfé-főzeléket ettem az elmúlt két évben, amióta ebben a príma belvárosi irodában dolgozom, egyszerűen esz a penész a miniszterelnök úr Gundel-menüje láttán. A választék és az árfekvés is irigylésre méltó, még akkor is, ha speciel a káposztás cvekedlire pont ötven éve rá sem tudok nézni, pedig állítólag a nagymamámé volt a legjobb a Nagykörút mentén.

Ámde azon azért még milliomodszor is elcsodálkoztam, hogy miből lesz botrány ebben az országban. Hiszen a helyzet a következő: a kormány mindösszesen harminc-negyven milliárd körüli költségvetési forintból nekiállt építkezni a budai Várban. Mivel előtte megszüntette a műemlékvédelmet, senkinek föl sem tűnt, hogy a Világörökség kellős közepére felhúzott egy teljesen új házat. Ezt meg a "puritánul" helyreállított karmelita kolostort berendezte a múzeumokból összemazsolázott és méregdrágán legyártatott bútorokkal és műtárgyakkal. Mintegy mellékesen újraépített egy lovardát, ahol állítólag lovagolni is fognak (kik? minek?!), meg egy őrségépületet, amelynek funkciójáról ennyit sem tudni. Eztán jön még a Pénzügyminisztérium habos-babos homlokzatának visszaállítása, amely projekt annyiban hasonlít az előzőekre, hogy ennek is szigorúan titkos a költségvetése; a Parlament előtti Kossuth szobrot pedig azzal idézi, hogy ezt is utálták azok, akik újkorában látták.

Végignézve ezt a listát, mégiscsak meglepő, hogy végül épp a 360 forintos káposztás tészta veri ki a biztosítékot. De mit tehetünk: az ellopott-eltérített tízmilliárdok az éteri közpénzből valók, ezt viszont minden állampolgár hozzá tudja mérni a saját ebédjéhez. És ne feledjük, az őszödi beszédből sem a lényeg, hanem a "kurva" meg a "hazudtunk" égett rá arra, aki mondta. De az levakarhatatlanul.