Az idő nem eladó, avagy Clint Eastwood zseniális

Publikálás dátuma
2019.01.10 11:00
Allison Eastwood és édesapja, Clint Eastwood a film egyik jelenetében
Fotó: / Claire Folger
A csempész című alkotásban Clint Eastwood rendezőként és színészként is bizonyítja, hogy ő a legnagyobb.
Foglalkozása: színész-filmrendező. Nem is gondolnánk, hogy milyen sokan jogosultak manapság valami ilyesmit íratni a névjegyükre. Ha megpróbálunk a káoszban rendet rakni, és a rendezői sikerek és kvalitások szerint szeretnénk felállítani egyfajta sorrendet, akkor a lista elejére minden bizonnyal Clint Eastwood kerülne. Noha a nyolcvankilenc éves művész színészként is filmtörténelmet írt, az igazi szenzáció vele kapcsolatban, hogy rendezőként sikerült a saját jelentőségét is túlszárnyalnia, és úgy tudott megöregedni, hogy az ezredfordulóra a tengerentúli mozgóképművészet legnagyobb élő alakjává nőtte ki magát.
A színész Eastwood már azzal beírta magát történelembe, hogy az ő alakjához kötjük az 1960-as évek névtelen pisztolyhősét, aki Sergio Leone klasszikus spagettiwestern-trilógiájában belovagolt a képkompozícióba, igazságot szolgáltatott, majd sorsszerűen továbbállt, ellovagolva az ismeretlenbe. Ugyanígy hozzá fűződik a hetvenes évek amerikai mozijának „bekeményedése” is: Piszkos Harryként, 45-ös Magnumjával, cinikus megjegyzéseivel ő lett az a zsaru, aki, ha szükséges – értsd: ha a törvény nem eléggé hatékony – akkor egyszemélyben rendet tesz. Ugyanekkor kezdett el rendezni is (1971-ben debütált a Játszd le nekem a Mistyt! című drámával), de csak sokkal később kezdték igazán komolyan venni ezt az oldalát. Karrierje szempontjából több mint beszédes, hogy színészként sosem kapott Oscart, de rendezőként kétszer is: 1993-ban a Nincs bocsánatért, 2005-ben pedig a Millió dolláros bébiért. (Két további rendezői jelölést is begyűjtött a Titokzatos folyóért és a Levelek Ivo Dzsimáért.) Aztán jött a bejelentés: a 2008-ad Gran Torinóban áll utoljára a kamerák elé és csak rendezőként és producerként tevékenykedik tovább. Az ígéretet először 2012-ben szegte meg, amikor korábbi asszisztense, Rober Lorenz kedvéért beugrott Az utolsó csavar főszerepére. De ez semmi ahhoz képes, hogy csaknem kilencven évesen vállalta, hogy ismét önmagát dirigálja a kamera mögül: a végeredmény a most mozikba kerülő A csempész, amely csodálatos pillanatokkal, jelenetekkel teli alkotás.
A csempész megtörtént eseményt dolgoz fel: címszereplője a kilencven éves koreai háborús veterán Earl Stone (Eastwood), aki egész életében inkább ismeretlenekkel bulizott, mintsem a családtagjaival törődött volna. Egyetlen állandó hobbija, hogy virágokat termeszt, még akkor is, ha emiatt csődbe megy. Unokája esküvői elővacsoráján aztán robban a bomba: volt felesége beolvas neki, a lánya (akit egyébként Clint egyik valódi lánya, Allison Eastwood alakít) szó nélkül elmenekül előle, az unoka pedig csalódott, hiszen üres kézzel érkezett a nagyapja. Aztán az egyik felszolgálólány pasija ad Earlnek egy telefonszámot, ahol kaphat munkát. Csak néhány táskát kell Mexikóból Chicagóba szállítania. Így lesz végül Earl kokaincsempész, aki a bevételből megoldja az unoka esküvőjét, egyetemi tandíját, felújítja a leégett veteránközpontot – tehát a piszkos pénzt nemes célokra használja.

A nemes szó itt a fontos, mert A csempész különlegessége épp a finomságaiban rejlik. A sötét és drámai témát Eastwood bölcsességgel átitatott humánus humorral teszi egyszerre könnyűvé, szerethetővé és végtelenül méllyé. A tabutémákkal elegáns könnyedséggel bánik, a szemmel láthatóan konzervatív Earl úgy használja a tiltott szavakat, hogy közben nem lehet haragudni rá. Mindemellett Eastwood rendezőként és színészként egyaránt zseniálisan mutatja azt a folyamatot, ahogy egy az életét elfuseráló ember feje lágya öregkorára csak benő, rájön az élet értelmére és azon fakad ki, hogy nem tud több időt vásárolni magának. Elismerem, túl nagy szavak ezek így papíron, a vásznon Clint Eastwood sokkal hitelesebb ebben a műfajban. Jelenleg mindenkinél.

Infó

A csempész
Forgalmazza az InterCom

2019.01.10 11:00
Frissítve: 2019.01.10 11:00

Hősök a diliházban - Szuperhősfilm, közhelyes megoldásokkal

Publikálás dátuma
2019.01.17 10:00

Fotó: /
Zavarba ejtő szuperhősfilm az Üveg: számos pontján innovatív, máskor unalmas, olykor fájdalmasan ostoba, közhelyes.
Az indiai származású amerikai rendező, M. Night Shyamalan 1999-ben, harmadik filmjével, a Hatodik érzékkel vált világhírűvé. Ezután is készített olyan egyedi hollywoodi mozikat, mint A sebezhetetlen, a Jelek, a Falu, de kínos buktákat is. Az esemény, Az utolsó léghajlító, A Föld után már-már a nézhetetlen kategóriát képviselte. Amikor már ott tartottunk, az egykor új Hitchcocknak tartott szupertehetség közröhej tárgyaként elsüllyed a B-kategóriás alkotók tengerében, érkezett a minimális költségvetésből készült Széttörve. Most pedig Shyamalan meglépte azt, amit másnak Hollywoodban szinte soha nem szokott sikerülni: két korábbi mozijának készített közös folytatást. Ez lett az Üveg.  Egymásnak ellentmondó eredettörténetek láttak napvilágot a 2000-ben készült A sebezhetetlen és a 2016-os Széttörve kapcsolatáról. Például: a Bruce Willis (az Oltalmazó) és Samuel L. Jackson (Mr. Üveg) főszereplésével készült utóbbi szuperhősmozi eleve egy trilógia részeként készült. De mivel A sebezhetetlen annak idején nem túl sok bevételt hozott a Disney-nek, a folytatás lehetőségét elvetették. Aztán: a Széttörve skizofrén főgonosza, a huszonnégy személyiséggel, emberfeletti erővel rendelkező Szörny (aki James McAvoy alakított lélegzetelállító erővel) eredetileg A sebezhetetlen egyik mellékszereplője lett volna, de az erős karakter megbontotta volna a történet egyensúlyát, így a rendező inkább kivette a 2000-es filmjéből. De ne feledjük a Széttörve utolsó jelenetét sem, amelyben az Oltalmazó egy bárban üldögélve bizonyítja, a filmben látható alternatív valóságban vannak emberfeletti képességekkel rendelkező személyek. Mivel a Széttörve Universal-produkció volt, a rendező utólag egy külön alkut kötött a Disney-vel Willis figurájának használatához azzal a kitétellel: ha sikerül a két film közös folytatását létrehozni, akkor a két stúdió osztozkodik a jogokon és az üzleten. Nem mindennapi dolog két kvázi független produkciót közös nevezőre hozni, de egy olyan öntörvényű alkotó esetében, mint Shyamalan, minden lehetséges. Sőt, a formulában benne volt egy zseniális elegy lehetősége. Alapvetően izgalmas felvetés: a Szörnnyel mit kezdhet az Oltalmazó. Utóbbi ugyanis le akarja vadászni a Philadelphia lakosságát rettegésben tartó lánygyilkost. Ha ezzel megelégedett volna a rendező, remek kis mozi kerekedett volna ki belőle. De neki grandiózusabb tervei voltak: miközben a két szuperhős összecsap, egyszer csak megjelennek a rendőrök és a bekasztliznak mindenkit egy privát elmegyógyintézetbe. Van itt egy beteg korábbról: Elijah Price, azaz Mr. Üveg. Az intézmény falai között tevékenykedik bizonyos Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson), aki „szuperhősöket” kezel. Magyarul: mindenkit próbál meggyőzni arról, hogy csak képzelődnek az emberfeletti képességeikről. Shyamalan a karakterekkel többször elmondatja, hogy a képregények miért fontosak – korunk bibliái, a bennük látható szabályrendszerek szerint élünk. Dr. Staple próbál mindenkit meggyőzni: ez csak olyan hazugsághalmaz, amelyeket azért hoznak létre, hogy a szórakoztatás címszava alatt elvegyék a pénzünket. Az idea roppant izgalmas (pláne a két filmes multicég által finanszírozva), a probléma viszont, hogy Shyamalan alulértékelte a nézőket: irtó felszínes mondatokat adott a figuráinak. Szegény Staple doktornő az, akinek a száján a legtöbb baromság kijön. Karaktere akkor sem lenne hitelesebb, ha nem egy irodában ülne, hanem részegen egy kocsmában. Így viszont van sok kínos perc, amikor az ember az óráját (telefonját) nézegetheti. Shyamalan nem volt képes megállni, hogy további mellékszereplőket is visszahozzon a korábbi filmekből, az Oltalmazó fiát, a Szörny első támadását túlélő fiatal lányt és Mr. Üveg anyját, de az írói feladatokat is egyedül vállaló rendező nem volt képes ennyi figurát mozgatni. Így az Üvegben számos kontinuitási, illetve tempóprobléma is zavarba hozhatja a nézőt. Az alkotói egó nem tett semmiféle engedményt a nézők felé. Pedig nem ártott volna egy erős kontroll. Vagy, akár önkontroll. Az Üveg olyanfajta alkotói tévedés, igazából azért fáj, mert minden lehetőség megvolt benne, hogy újabb kultikus műalkotás szülessen. De a termék sajnos gyártási hibás lett. És még csak vissza sem küldhetjük a feladónak. Infó: Üveg Forgalmazza a Fórum Hungary 
2019.01.17 10:00
Frissítve: 2019.01.17 10:00

A nagy démon, a régi barát, a furcsa idegen - megjelent A magyar nyelv nagyszótára újabb kötete

Publikálás dátuma
2019.01.17 09:32

Fotó: /
Bár a mindennapok során ritkán jut eszünkbe a szavak és a nyelv összetettsége, s szépsége, A magyar nyelv nagyszótárának most megjelent kötete ezt is felidézi.
Az Akadémiának és a magyar kultúrának ezt az évszázados jelentőségű alkotását jogászok és tanárok, újságírók és más hivatásos kommunikátorok, bölcsészek és természettudósok, könyvtárosok és könyvolvasók mind haszonnal forgathatják – áll a most megjelent A magyar nyelv nagyszótára című sorozat hetedik kötetében, amely az elmúlt kétszáznegyven év szókincséből merít. "Egy ilyen nagyszótárnak az elkészítése igazi sziszifuszi, heroikus, hatalmas munka" – méltatta a kötetet Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, kiemelve a háttéranyagok és az adatok feldolgozására irányuló munka jelentőségét. A Nagy Magyar Szótár elkészítéséről 1830-ban döntött a Magyar Tudós Társaság, de a modern nagyszótár adatgyűjtése csak 1985-ben indult el. A kiadvány általános értelmező szótár, amely egyaránt figyelmet fordít a köznyelvre, a szépirodalomra, a szaknyelvre, a rétegnyelvre, a nyelvjárásokra, a szleng és a sajtónyelvre – hangsúlyozta Ittzés Nóra, a szótár főszerkesztője. Hozzáfűzte, a kötetek az egyes szócikkek jelentéseit árnyaltan mutatják be, s számos példamondatot adnak az egyes szavak értelmezéséhez. A sorozat mintegy száztízezer címszót dolgoz fel, s a források széles választéka a stílustörténeti kutatásokat vagy a nyelvhasználat-történeti vizsgálatokat is elősegíti. Bár Ittzés Nóra kiemelte, a nagyszótár kifejezés nem a terjedelemre, hanem a műfajra utal, nem elhanyagolható azonban annak súlya, hogy a most megjelent kötet több mint ezerhétszáz szócikket tartalmaz az el szótól az elzüllik szóig, s az egyes szavak használatát, jelentéseit harmincötezer példamondat támasztja alá. Ugyanakkor a szakember elmondta, míg más, külföldi szótárak készítésénél több száz ember is dolgozhat, addig ők körülbelül húszan vesznek részt a munkálatokban. A folyamatot lassítja továbbá, hogy többnyire pályakezdőkkel, konkrét gyakorlati tapasztalat nélkül rendelkezőkkel dolgoznak, s a szerkesztési szabályzat egységes, pontos elsajátítása időt vesz igénybe. Mindezek ellenére viszont a több mint húsz kötetesre tervezett sorozat következő része előreláthatólag két év múlva jelenhet meg. S valószínűleg a K betű lesz a leghosszabb (két vagy három kötetes). A szótár nemzetközi szintű, a források feltüntetésére is kiemelt figyelmet fordító online keresőrendszerrel rendelkezik, amely bárki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhető a nagyszotar.nytud.hu weboldalon. A nagyszótár létjogosultságát – ami az egyre növekvő internethasználat korában megkérdőjelezhető lehetne – pedig mi sem mutatja jobban, mint az, ahogy Tompa Andrea író  a szótárakhoz és lexikonokhoz fűződő erős érzelmi kapcsolatáról beszélt. A szerző hangsúlyozta, a szótár fülszövegének felsorolásából számára különösen hiányoztak az írók, költők, drámaírók, művészek, akik szerinte szintén hivatásos kommunikátorok, s úgy hiszi, hozzá hasonlóan szótárolvasók, gyakran gyűjtők, olykor készítők is. „Kimaradtak tehát az írók, akik szenvedélyes küzdelmet folytatnak a nyelvvel; önérzékelésük szerint – megint csak magamra gondolok – ebben a küzdelemben sorozatosan a földre küldi őket a nagy démon, a szeretett anya, a régi barát, a furcsa idegen, a nyelv. Vagyis alul maradunk, úgy mint a szerelmesek. A nyelvvel való küzdelem az alul maradás győzelme, vagy az alul maradás tudománya. És kimaradtak azok az alulmaradók is, például a szerelmesek, akik úgy érzik, a nyelv végtelenül szegény és elégtelen az ő érzéseik kifejezéséhez, ezért a szerelmes titkon már szenvedélyesen várja a nagyszótár sze-szi kötetét, hogy kapaszkodókat találjon, és immár tudományos érveket, idézeteket, váratlan kontextusokat szerelem szavának körbeírásához, a szerelem érzésének kifejezéséhez, vagyis a biztos alulmaradáshoz.” 
2019.01.17 09:32