Golgota: végül többet fizettek, mint amennyit Pákh Imre kért

Publikálás dátuma
2019.01.09. 19:54

Fotó: Oláh Tibor / MTI
A „zsaroló” és a „tolvaj” megegyezett: a magyar állam több év huzavona után végül megvásárolta a Munkácsy Mihály Golgotáját Pákh Imrétől. A műgyűjtő többet kapott, mint amennyit eredetileg kért. A legdrágább Munkácsy-kép még így is olcsóbb, mit Orbán Viktor miniszterelnök négymilliárdért berendezett dolgozószobája.
A kormány megvásárolta Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten sajtótájékoztatón Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László, Debrecen polgármestere társaságában. A festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől – írta az MTI, nem hozzátéve: a fideszes keménykedésnek ez lett az eredménye – a műgyűjtő végül többet kapott, mint amennyit eredetileg kért a festményért, az einstand-taktika nem jött be. Munkácsy Mihály Golgota című festményét 1884-ben festette Párizsban, és három évvel később került amerikai tulajdonba. Bár a 19. század végén bemutatták Magyarországon is, újabb száz évet kellett várni arra, hogy a magyar nézők láthassák: a külföldi tulajdonosok 1991 novemberében szállíttatták Magyarországra az Egyesült Államokból. A mű letéti szerződés alapján a restaurálását követően a debreceni Déri Múzeumba került.
 
A festményt 2003-ban vásárolta meg Pákh Imre műgyűjtő, aki az Amerikai Egyesült Államok állampolgára. Pákh és a magyar állam képviselői között a festmény megvásárlásáról először 2015 elejétől folytak tárgyalások, amelyek néhány hónappal később eredmény nélkül zárultak. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja hatmillió dollárt (mintegy 1,7 milliárd forintot) kínált a képért, míg Pákh kilencmillió dollárt (mintegy2,5 milliárd forintot) kért, és állította, Lázár Jánossal még a kancelláriaminisztersége előtt, államtitkársága idején ebben az összegben állapodtak meg előzetesen. Később az Értéktár program vezetője, Gerhardt Ferenc állította, Pákh annak idején egymillió dollárért jutott hozzá a festményhez, míg az alkotás korábbi tulajdonosa állította, Pákh hétmillió dollárért vette meg tőle a képet. Pákh pedig arról nyilatkozott: a kilencmillió dollárért a Golgota eladásán túl további 52 Munkácsy-képet helyezett volna letétbe Magyarországon 12 évre, az MNB-t azonban nem érdekelte ez a csomagajánlat.

Mikor az adásvételi tárgyalások megszakadtak, Pákh Imre állította, azzal fenyegették meg, hogy ha nem adja el a képet, akkor kitiltják az országból, védettség alá helyezik a műalkotást, és nagy baja lesz az őssejtügyben. Továbbá bejelentette, a festményt elszállíttatja a debreceni múzeumból. Mindezek után a Miniszterelnökség kezdeményezésére az örökségvédelmi hatóság védetté nyilvánította a festményt – a kép védettsége jelentősen korlátozza a tulajdonos lehetőségeit a műtárgypiacon, amennyiben megválna a képtől: a piaci értékét legalább negyedével csökkentve. Lázár János a kép védetté nyilvánításáról úgy beszélt: ezzel „a barátságos lépéssel” szerették volna meggyőzni Pákhot, hogy minden körülmények között érdemes megállapodni a magyar állammal. Gerhardt Ferenc MNB-alelnök pedig hazugságözönnel vádolta Pákhot, mondván, gusztustalan, amit az asztalra letett. Gerhardt és Lázár további nyilatkozatában Pákhot zsarolóként festette le.
Pákh Imre ezekre az akcióra kevésbé higgadt módon reagált. Rákosista, kriptokommunista módszernek nevezte a kép védetté nyilvánítását, amit ahhoz hasonlított, amikor apja fuvarozási vállalkozását államosították. Emlegette a Keresztapa című filmet is, és állította, az állam ellopta a képet. És mivel lopott műkincset nem illik kiállítani, a Déri Múzeumban vörös leplet rakatott a Golgotára.
A védési határozatot Pákh a bíróságon támadta meg, ám keresetét 2016 őszén a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. A kocka 2017 júliusában fordult: a Kúria a festmény védetté nyilvánításáról szóló per jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot pedig új eljárás lefolytatására kötelezte. A Kúria akkori álláspontja szerint tulajdonosa akár ki is vihette volna az országból a Golgotát. De Pákh Imrének esze ágában nem volt ilyet tennie. Sőt, a Kúria döntésének a műgyűjtő annyira örült: hogy a Múzeumok Éjszakája alkalmából a Golgotáról levetetett lepel már nem került vissza a festményre.
Gulyás Gergely bejelentése kapcsán kerestük Pákh Imrét, de a szakadozó vonal végén csak egy mondatát értettük: „Egy hajón vagyok” – mondta a műgyűjtő.

A legdrágább Munkácsyk

A magyar állam 2015 februárjában 5,7 millió dollárért megvásárolta a Krisztus Pilátus előtt című festményt a kanadai Hamilton Galériától. A Poros út I-ért a z MNB Értéktár programja félmilliárd forintot adott 2018 decemberében – ez a festmény tizenöt évvel ezelőtt 220 millió forintért kelt el árverésen.

Az őssejtügy

Pákh Imre és Fásy Ádám anyagi támogatásával Seffer István kaposvári plasztikai sebész magánklinikáján hoztak létre egy őssejt-laboratóriumot, majd környékbeli kórházakból vásárolták alkalmanként 10-15 ezer forintért a terhességmegszakításokból származó szöveteket. Emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése és emberi test tiltott felhasználása bűntette miatt a Fővárosi Ítélőtábla 2018 novemberében jogerősen pénzbüntetéssel sújtotta Pákh Imrét és Fásy Ádámot.

Frissítve: 2019.01.09. 20:20

A nyelv és az azon túl

Publikálás dátuma
2019.01.09. 13:33

Fotó: Kállai Márton
“A nyelv az a nyelv az a nyelv az a nyelv” - áll Szabó T. Anna Ár című kötetének első, A nyelv a című verse mottójában. E mondat azonban nem csak az első írást határozza meg, az egész köteten végigvonul egy határozott vonással, amely a kimondható és kimondhatatlan között feszül.
Hasonlóan a versekhez, amelyek rejtett igazságokat sugallnak és különös történeteket mesélnek az olvasónak. Az emberi kapcsolatokban rejlő zsákutcák, a szenvedély és a szenvedés pillanatnyi változásainak megfogalmazhatatlansága, a tiszta, önmagáért való hit, és a halál - annak minden aspektusával - jelenik meg a kötet lapjain. A tíz ciklus tematikusan vezet végig az érzéki szépséggel, mindennapi nehézségekkel, politikai és társadalmi csatákkal, hittel és hitetlenséggel, és az elmúlással kikövezett sorsok kanyargós útjain, amelyeket valamiképp mindig a nyelviség szorítókötelei szegélyeznek. A hangvétel olykor tűpontos rímekbe faragott és játékos, máskor nagyon is komoly, már-már ünnepi, de szárnyalón szabad. Egyszerre találunk súlyos, majd rendkívül légies sorokat, s gyakran váratlan pofonként ér a következő oldalon található strófa. A versek helyenként a magyar irodalom legszebb hagyományait és lírai alkotásait idézik meg, olykor azzal a játszi könnyedséggel, mintha nem tudnának az eredetiről, míg másutt annak folytatását adják. Szabó T. Anna prózájában gyakran mintha verset írna, s verseiben mintha betűnként összeszőtt prózai történeteket. E játék és mozgalmasság teszi azonban szerteágazóvá és egyszerre összetartóvá köteteit. Az Ár a nemrég megjelent Határ című novelláskötethez lágyan kapcsolódik, mégis teljesen új és más irányt szab. Azaz, sokkal inkább csak kínál az olvasónak: nézőpontokat és gondolati íveket, amelyek épp oly idegenek, mint amennyire ismerősek is. A versek minden élethelyzetben utat nyitnak - legyen szó párkapcsolati kérdésekről, őszinte és tiszta megemlékezésekről, vagy az identitás határainak feszegetéséről -, a szavakon, a mondatokon, és a nyelven túlról érkeznek, és oda is tartanak. Infó: Szabó T. Anna: Ár, Magvető, 2019.
Szerző
Frissítve: 2019.01.09. 16:55

Kegyetlen szembesülés - A 12 dühös ember az Átriumban

Publikálás dátuma
2019.01.09. 13:00

Fotó: MÉSZÁROS CSABA
A 12 dühös ember a bűn természetrajzát kutatja az Átriumban, illetve arra keresi a választ, hogy képesek vagyunk-e még ítélkezni önmagunk és mások felett.
Bűn és erény között választani már Madách szerint is ez az igazi, nagy eszme. És valóban. Még akkor is, ha azt gondoljuk, mi aztán tudjuk mi a különbség. Később gyakran kiderül, tévedtünk. Megcsaltak a megérzéseink, manipuláltak bennünket, vagy egyszerűen az előítéleteink vezéreltek. Reginald Rose 12 dühös emberét szívesen veszik elő a színházak, főként akkor, ha akad a társulatban tizenkét karakteres férfiszínész. Az Átrium egy magánszínház, nincs társulata, produkciókra állnak össze a közreműködők. Ez történt most is. A legkülönbözőbb helyekről jöttek a szereplők, persze egy részük más produkciók révén kötődik a teátrumhoz. Mégis sok mindent eldönt a szereposztás. Császi Ádám rendező feladatának ezt a részét jól megoldotta, nem tudni kellett-e kompromisszumot kötnie, mindenesetre talált tizenkét izgalmas "dühös" karaktert. A történet szerint tizenkét esküdtnek kell eldöntenie, hogy bűnös-e az apja meggyilkolásával megvádolt fiú. Az ítélethozók civilek. Ráadásul az élet legkülönbözőbb helyeiről érkeztek. Teljesen más foglalkozásokat űznek. Mégis nekik kellene közös nevezőre jutni. És közben rögtön jönnek az apró dolgok. Már azon összevesznek, hogy kinyissák-e az ablakot. Aztán egy üléscserével megoldják a konfliktust. Van remény tehát. Az ítélet meghozása azonban korántsem ilyen egyszerű. Mindig akad. aki kételkedik. Aki szembemegy a többséggel. A darab és Ugrai István fordító, dramaturg segítségével frissé és élesebbé tett szöveg legizgalmasabb része épp az ingadozás megmutatása. Sokan úgy érezték sima ügy az egész, a fiú bűnös és kész, mehetnek meccset nézni. Aztán egyre több kétely vetődik fel. A bizonyosságból pedig bizonytalanság lesz. Nagyon perdöntő az előadás ritmusa. Hiszen végig mind a tizenketten a színen vannak, és végig egymásra reagálnak. A bemutatón a második részre lelassult az előadás, az összhang is olykor elillant. De összességében elgondolkodtató, sok kérdést felvető estéről beszélhetünk. A szereplők közül nem lenne illendő bárkit kiemelni, álljon itt mind a tizenkettőjük neve: Brasch Bence, Debreczeny Csaba, Fehér Balázs Benő, Gyabronka József, Kovács Máté, Lecső Péter, Lugosi György, Mihályfi Balázs, Mucsi Zoltán, Sütő András, Szatory Dávid és Varga Ádám. Az előadás vége megrázó. Az egyik esküdt (Mucsi Zoltán), aki legutoljára változtatta meg a véleményét egyedül marad a teremben. Ott hagyják a többiek a saját drámájával. Szembesülni kénytelen azzal, hogy a saját fia bizalmát már talán sohasem kapja vissza. Valami örökre elveszett. Infó: Reginald Rose 12 dühös ember A Kultúrbrigád és az Átrium produkciója Rendező: Császi Ádám 
Szerző
Témák
színház Átrium
Frissítve: 2019.01.09. 14:45