Golgota: végül többet fizettek, mint amennyit Pákh Imre kért

Publikálás dátuma
2019.01.09 19:54

Fotó: MTI/ Oláh Tibor
A „zsaroló” és a „tolvaj” megegyezett: a magyar állam több év huzavona után végül megvásárolta a Munkácsy Mihály Golgotáját Pákh Imrétől. A műgyűjtő többet kapott, mint amennyit eredetileg kért. A legdrágább Munkácsy-kép még így is olcsóbb, mit Orbán Viktor miniszterelnök négymilliárdért berendezett dolgozószobája.
A kormány megvásárolta Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten sajtótájékoztatón Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László, Debrecen polgármestere társaságában. A festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől – írta az MTI, nem hozzátéve: a fideszes keménykedésnek ez lett az eredménye – a műgyűjtő végül többet kapott, mint amennyit eredetileg kért a festményért, az einstand-taktika nem jött be. Munkácsy Mihály Golgota című festményét 1884-ben festette Párizsban, és három évvel később került amerikai tulajdonba. Bár a 19. század végén bemutatták Magyarországon is, újabb száz évet kellett várni arra, hogy a magyar nézők láthassák: a külföldi tulajdonosok 1991 novemberében szállíttatták Magyarországra az Egyesült Államokból. A mű letéti szerződés alapján a restaurálását követően a debreceni Déri Múzeumba került.
 
A festményt 2003-ban vásárolta meg Pákh Imre műgyűjtő, aki az Amerikai Egyesült Államok állampolgára. Pákh és a magyar állam képviselői között a festmény megvásárlásáról először 2015 elejétől folytak tárgyalások, amelyek néhány hónappal később eredmény nélkül zárultak. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja hatmillió dollárt (mintegy 1,7 milliárd forintot) kínált a képért, míg Pákh kilencmillió dollárt (mintegy2,5 milliárd forintot) kért, és állította, Lázár Jánossal még a kancelláriaminisztersége előtt, államtitkársága idején ebben az összegben állapodtak meg előzetesen. Később az Értéktár program vezetője, Gerhardt Ferenc állította, Pákh annak idején egymillió dollárért jutott hozzá a festményhez, míg az alkotás korábbi tulajdonosa állította, Pákh hétmillió dollárért vette meg tőle a képet. Pákh pedig arról nyilatkozott: a kilencmillió dollárért a Golgota eladásán túl további 52 Munkácsy-képet helyezett volna letétbe Magyarországon 12 évre, az MNB-t azonban nem érdekelte ez a csomagajánlat.

Mikor az adásvételi tárgyalások megszakadtak, Pákh Imre állította, azzal fenyegették meg, hogy ha nem adja el a képet, akkor kitiltják az országból, védettség alá helyezik a műalkotást, és nagy baja lesz az őssejtügyben. Továbbá bejelentette, a festményt elszállíttatja a debreceni múzeumból. Mindezek után a Miniszterelnökség kezdeményezésére az örökségvédelmi hatóság védetté nyilvánította a festményt – a kép védettsége jelentősen korlátozza a tulajdonos lehetőségeit a műtárgypiacon, amennyiben megválna a képtől: a piaci értékét legalább negyedével csökkentve. Lázár János a kép védetté nyilvánításáról úgy beszélt: ezzel „a barátságos lépéssel” szerették volna meggyőzni Pákhot, hogy minden körülmények között érdemes megállapodni a magyar állammal. Gerhardt Ferenc MNB-alelnök pedig hazugságözönnel vádolta Pákhot, mondván, gusztustalan, amit az asztalra letett. Gerhardt és Lázár további nyilatkozatában Pákhot zsarolóként festette le.
Pákh Imre ezekre az akcióra kevésbé higgadt módon reagált. Rákosista, kriptokommunista módszernek nevezte a kép védetté nyilvánítását, amit ahhoz hasonlított, amikor apja fuvarozási vállalkozását államosították. Emlegette a Keresztapa című filmet is, és állította, az állam ellopta a képet. És mivel lopott műkincset nem illik kiállítani, a Déri Múzeumban vörös leplet rakatott a Golgotára.
A védési határozatot Pákh a bíróságon támadta meg, ám keresetét 2016 őszén a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. A kocka 2017 júliusában fordult: a Kúria a festmény védetté nyilvánításáról szóló per jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot pedig új eljárás lefolytatására kötelezte. A Kúria akkori álláspontja szerint tulajdonosa akár ki is vihette volna az országból a Golgotát. De Pákh Imrének esze ágában nem volt ilyet tennie. Sőt, a Kúria döntésének a műgyűjtő annyira örült: hogy a Múzeumok Éjszakája alkalmából a Golgotáról levetetett lepel már nem került vissza a festményre.
Gulyás Gergely bejelentése kapcsán kerestük Pákh Imrét, de a szakadozó vonal végén csak egy mondatát értettük: „Egy hajón vagyok” – mondta a műgyűjtő.

A legdrágább Munkácsyk

A magyar állam 2015 februárjában 5,7 millió dollárért megvásárolta a Krisztus Pilátus előtt című festményt a kanadai Hamilton Galériától. A Poros út I-ért a z MNB Értéktár programja félmilliárd forintot adott 2018 decemberében – ez a festmény tizenöt évvel ezelőtt 220 millió forintért kelt el árverésen.

Az őssejtügy

Pákh Imre és Fásy Ádám anyagi támogatásával Seffer István kaposvári plasztikai sebész magánklinikáján hoztak létre egy őssejt-laboratóriumot, majd környékbeli kórházakból vásárolták alkalmanként 10-15 ezer forintért a terhességmegszakításokból származó szöveteket. Emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése és emberi test tiltott felhasználása bűntette miatt a Fővárosi Ítélőtábla 2018 novemberében jogerősen pénzbüntetéssel sújtotta Pákh Imrét és Fásy Ádámot.

2019.01.09 19:54
Frissítve: 2019.01.09 20:20

MNB-képvásárlás: elég indok, hogy a tulajdonos magyar állampolgár volt

Publikálás dátuma
2019.01.22 18:00
Jan Van Der Heyden: Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal
Fotó: /
Bár Jan Van Der Heyden Városlátképe sosem volt magyarországi gyűjtemény része, az MNB Értéktár programja szerint az egykori tulajdonos, Heinrich Thyssen magyar állampolgársága miatt került „haza” a festmény.
„Magyar érintettség miatt, a Bornemisza-gyűjtemény okán volt fontos a festmény hazakerülése” – válaszolta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kommunikációs osztálya lapunk levelére, amelyben arra szerettünk volna választ kapni: mi indokolta, hogy az MNB Értéktár programja 400 ezer euróért megvásárolta Jan Van Der Heyden holland barokk festő Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal című képét. Az Értéktár program deklarált célja ugyanis, hogy „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincseket szerezzen vissza Magyarországnak, ám ez a kép mindez idáig sosem volt Magyarországon, vagy magyarországi gyűjteményben. Heinrich Thyssen-Bornemisza báró 1920-ban vásárolta meg az alkotást, és az akkor már Ausztriához tartozó rohonci birtokára került mintegy tíz évre. Ezt az MNB nem is kérdőjelezte meg, mégis, a „festmény hazakerülését” most azzal indokolta: a német báró magyar állampolgár (is) volt – miután első felesége, Bornemisza Margit apja adoptálta. A gyűjteményt egyébként 1993 óta önálló múzeumban mutatják be Madridban.
„A festmény a XIX. század első fele óta ismert a művészettörténeti szakirodalomban, ritkaságértékét pedig növeli az a tény, hogy története szinte keletkezéséig visszakövethető. Ebben a történetben fontos, és a magyar gyűjtéstörténet szempontjából is jelentős állomás volt a Thyssen-Bornemisza család gyűjteményében eltöltött idő” – idézte az MNB az igazságügyi szakértő tanulmányát. Az MNB lapunkhoz eljuttatott válaszából kiderül: a festményre a Szépművészeti Múzeum szakemberei hívták fel az MNB Értéktár program Tanácsadó Testületének figyelmét. (A Népszava úgy tudja: a Szépművészetinek letétbe adott festmény már meg is érkezett a budapesti múzeumba, az állandó kiállítás része lesz.) A festmény megvásárlásáról a végső szót az MNB Igazgatósága mondta ki a Tanácsadó Testület ajánlása és értékbecslése alapján. „Fontos hangsúlyozni, hogy az MNB Értéktár programban megvalósult vásárlásokat minden esetben teljes körű értékbecslés előzte meg” – írták, feltehetően korábbi cikkünk azon felvetésére, hogy a londoni Sotheby's 2005 decemberi árverésén 250-350 ezer font közé – akkori árfolyamon számolva ár 276 ezer euróra – becsülték a festmény értékét. Az akkori katalógus szerint egyébként a mű 1660–65 körül készülhetett, míg az MNB Értéktár program honlapja szerint 1684 körül. Nem feltétlenül, de egy-egy festmény értékét befolyásolhatja, hogy készítőjének korai vagy érett alkotói korszakában keletkezett-e. A most Budapestre került festményhez hasonlóan Jan Van Der Heyden több kölni városlátképet festett: azokat a képeket a londoni Nemzeti Galériában és a müncheni Alte Pinakothekban 1665 körülire datálták.

Reagált a Szépművészeti

A Szépművészeti Múzeum a következő választ adta lapunknak: „A múzeum az alapító okiratában foglalt feladatainak ellátásakor (gyűjtőköréhez tartozó műtárgyak kutatása, gyűjteménygyarapítás stb.) mindig is a történeti Magyarországot vette alapul, nem pedig az ország jelenlegi határait. (Gondoljunk csak a Nemzeti Galéria felvidéki oltáraira.) Ezen túlmenően a Thyssen-Bornemisza gyűjtemény és a család magyar vonatkozásai természetszerűleg nem szűntek meg a trianoni határok után sem. A Heyden-mű ráadásul egy fontos hiányt pótol a Régi Képtár gyűjteményében. Heyden a városlátkép festészeti műfajának megteremtője és legjelesebb művelője volt a XVII. századi Hollandiában, és múzeumunk csupán egy csendéletet őriz tőle. Heyden művészetét éppen városlátképei miatt tartják olyan nagyra, ezek közül azonban egy sem került a Szépművészeti gyűjteményébe, sőt hazai magángyűjteményeinkbe sem. Ami pedig a datálást illeti, a kép előtörténetéből kiderül, hogy volt egy párdarabja is, amellyel képünk egészen 1802-ig együtt mozgott, majd útjaik szétváltak. A párdarab 1870-ben a londoni Wallace Collection-be került, ma is ott őrzik, és ezt jelenleg 1684-re datálják.”
A múzeum válaszához megjegyzendő: Heyden festménye nem Trianon után „került külföldre”. A kép vásárlásának történetét nem a múzeum alapító okiratával, hanem az Értéktár program céljával vetettük össze, amely a „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincsek visszaszerzését irányozta elő.
2019.01.22 18:00
Frissítve: 2019.01.22 20:32

Oscar-jelölések: nincs magyar résztvevő

Publikálás dátuma
2019.01.22 16:04

Fotó: Shutterstock/
Három év után először fordul elő, hogy nem tudunk magyar filmnek szurkolni az Oscar-díjátadón.
Magyar idő szerint kedd kora délután bejelentették a 91. Oscar-díj jelöltjeit. Magyar szempontból rossz hír: a várakozásainkkal ellentétben sem a Tóth Barna rendezte Susotázs című etűd, sem a Milorad Krstic jegyezte Ruben Brant, a gyűjtő című animációs film nem jutott végső jelöltek közé. Ezzel egy páratlan sikersorozat szakad meg, mivel három év után először fordul elő, hogy nem tudunk magyar produkciónak szurkolni. Csak emlékeztetőül: 2016-ban a Saul fia, 2017-ben a Mindenki című rövidfilm kapott Oscar-díjat, 2018-ban pedig a Testről és lélekről című dráma jutott el a jelölésig.
 
De mely filmek lesznek a 2019-is Oscar-gála főszereplői? Igazából nincsenek nagy meglepetések. Amikor a díjakról döntő Akadémia bejelentette a terveit, hogy a jövőben a „szórakoztató” művek nagyobb figyelmet kapnak, egyértelmű volt, hogy A fekete párduc kiemelése volt a cél – ott is van a film a legjobb kategóriában. Az sem túl meglepő ma már, hogy ugyan Cannes-ban nem tartották igazi filmnek, a Netflix nevű streaming szolgáltató által forgalmazott Alfonsó Cuarón rendezte Roma az Oscaron simán a legnagyobb nyertes lehet, hiszen még a teljesen ismeretlen szereplőknek is jutott színész jelölés. (A film összesen tíz kategóriában esélyes a díjra.)
 
A Netflix egyébként ünnepelhet, hiszen a Coen testvérek által jegyzett Buster Scruggs balladája is feltűnt, két kisebb (jelmez, dal), és egy nagyobb (adaptált forgatókönyv) díjnál. Az európai filmművészet is erősen jelenlétet mondhat magáénak, hiszen Pawel Pawlikowski Hidegháborúja kvázi erején felül teljesített: nemcsak a legjobb film és a legjobb idegen nyelvű film kategóriában kapott egyszerre nominációt (ez igen ritka precedens), hanem a rendezői és operatőri mezőnyben is. A görög Jorgosz Lanthimosz is az öreg kontinens statisztikáját erősíti: A kedvenc című abszurd komédiája, a Rómához hasonlóan tíz kategóriában kapott jelölést.
 
Az idegen nyelvű film kategória kakukktojása egyébként a Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című, mintegy háromórás drámája, amelynek senki sem várta a jelölését. Mint ahogy azt sem, hogy a bukmékerek szerint legnagyobb befutónak tartott Zöld könyv rendezője, Peter Farelly bukta a nominációt, csakúgy, mint ahogy a Csillag születik direktora, Bradley Cooper is. Viszont, azt is elmondhatjuk: Lady Gaga Oscar-jelölt színésznő. Ki gondolta volna ezt még néhány hónappal ezelőtt?
2019.01.22 16:04
Frissítve: 2019.01.22 16:11