Nem lenne semmi probléma, ha minden civil szervezet olyan lenne, mint a CÖF. Ők bevallottan kormánypártiak, ha kell, Békemenetet szerveznek, ha arra van szükség, levelet írnak a hazánkat bíráló uniós politikusoknak. Mindig lehet rájuk számítani. Ellentétben a hatalommal szembenálló, nyilvánvalóan bevándoláspárti és még nyilvánvalóbban Soros György akaratát megtestesítő csoportosulásokkal. Amelyek ugyan gyakran tagadják, hogy a milliárdos pénzeli őket, vagy hogy az ő utasításai szerint járnak el, de ezt persze senki sem hiszi el nekik.
Miattuk kénytelen fokozott éberséget tanúsítani a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára is. Nagy szerencse, hogy Szalay-Bobrovniczky Vince a külügyminisztériumban és bécsi nagykövetként is jól megtanulta, miképpen ne engedje megvezetni magát. Az már meglepőbb, hogy őszintén beszél is róla. Midőn az ugyancsak nem a kormánnyal szembenálló Echo TV-ben a nonprofit szervezeteknek meghirdetett pályázatról (alá)kérdezték, egy pillanatig nem kertelt. Közölte: igyekeznek kiszűrni minden olyan szervezetet, amely „alapvetően olyan politikai célokat akar megvalósítani, amikkel nem értünk egyet”.
Ez világos beszéd. Aki támogatást szeretne – bármihez –, az álljon be a sorba. Tevékenységével bizonyítsa, hogy nem ellensége édes hazánknak – jelesül az azt megtestesítő pártnak és kormánynak -, ne is próbálkozzon olyasmivel, ami nem tetszik a hatalomnak. Vegyen példát a Civil Összefogás Fórumról, vagyis a CÖF-ről, ami annál is könnyebb, mivel a támogatásról a Nemzeti Együttműködési Alap erre illetékes tanácsa dönt, annak élén pedig – minő véletlen – Csizmadia László áll. Aki egyébként a CÖF egyik alapítója, szóvivője, arca. Így kerek a történet, a szálak összeérnek. Ha a helyettes államtitkár véletlenül nem venne valamit észre, akkor még őrt áll a Békemenetek harcos szervezője.
A civilek meg jobban teszik, ha elgondolkodnak mindezen. Kaphatnak pénzt, ha – politikailag - a jó oldalon állnak. Nem nagy ügy.