Kordás László: "Még a kritikus ponton innen vagyunk"

Publikálás dátuma
2019.01.12. 09:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Egyelőre nem törte át a gátat, de egyre nagyobb a sztrájkhajlandóság a magyar munkavállalók körében – állítja Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke.
- A miniszterelnök csütörtökön leszögezte: nem vonják vissza a rabszolgatörvényt. Mikor kezdik a sztrájkot?
- Én akár már most elkezdeném. De a sztrájk joga elsősorban a munkavállalót illeti meg. Az MASZSZ elnökeként hiába hirdetnék meg bármit. A sztrájkszervezéssel járó munka 90 százaléka az ágazati és munkahelyi szakszervezeteké. Az ő dolgukat pedig igencsak nehezíti a 2010-ben módosított sztrájktörvény. Ma már nem lehet könnyen, rugalmasan sztrájkot szervezni. Szigorú, bürokratikus feltételei vannak már az elégséges szolgáltatások meghatározásának is. Erre jó példa az: volt, hogy másfél év után határozta meg a bíróság egy tervezett sztrájknál az elégséges szolgáltatást. Ez abszurd helyzet, ennyi ideig szinte lehetetlen fenntartani a sztrájkhajlandóságot a munkavállalókban. Márpedig sztrájkot, de még egy nagyobb demonstrációt is akkor lehet megszervezni, ha a munkavállalók többségében valóban megvan az elhatározás. Az csak mese, hogy ha sztrájk van, nem kell bemenni a munkahelyre. Be kell menni és ott nyilatkoznia kell az érintett munkavállalónak, hogy sztrájkol, nem veszi fel a munkát. Ezután sem mehet haza, el kell vonulnia a kijelölt sztrájkhelyiségbe. Ezzel együtt vállalnia kell, hogy a bére a sztrájkidőszakra kiesik.    - A Miniszterelnökségtől tavaly 100 millió forintot kaptak a most tiltakozó szakszervezetek. Nem emiatt olyan nehéz megszervezni a sztrájkot?
- Nem. Ez a forrás a 2000-es évek elejétől elérhető az országos munkáltatói, szakszervezeti szövetségek számára, a konföderációk szakértői bázisának, szervezettségének támogatására szolgál. Pályázati pénzekről beszélünk, amelyek a költségvetésben is rögzítve vannak. Nem ajándékba adják, cserébe nem szabnak, nem szabhatnak feltételeket. Azzal sem zsarolhatnak, hogy ha nem viselkedünk jól, nem adják oda. Nekünk minden megyében van képviseletünk, jogsegélyszolgálatunk, elsősorban ezeket finanszírozzuk belőle, és az utolsó forintig mindennel el kell számolnunk. Nem igaz, amit egyes hírportálok akkor írtak, vagyis hogy emiatt visszafogjuk magunkat.  - A fizetését sem ebből kapja?
- Nem. A tagdíjakból kapom.  - A követeléseiket kedden úgy adták át a kormánynak, hogy még hivatalos sztrájkbizottság sem alakult. Így viszont a kabinetet semmi nem kötelezi arra, hogy érdemben reagáljon. Ez nem időhúzás?
- Nem. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy megoldjuk a problémákat. A demonstráció, a sztrájk nem cél, hanem eszköz. Természetesen egyszerűbb lett volna, ha már van egy közös sztrájkbizottságunk, de több szervezet is úgy nyilatkozott, nekik saját sztrájkszabályzatuk is van ilyen helyzetekre, különböző testületi döntéseket kell beszerezniük ahhoz, hogy sztrájkbizottságot alakítsanak. Tehát nem elég a jogszabályokat betartani, vannak szakszervezeti szabályok is. Egyes szervezeteknél hetekbe telhet, hogy egy ilyen döntést előkészítsenek. Van egy másik gát is, aminek át kell törnie: a munkavállalók hajlandósága. A sztrájkhangulatot még fokozni kell ahhoz, hogy ez megtörténjen és sztrájkhelyzet alakuljon ki Magyarországon. A munkahelyekről beérkező visszajelzések alapján van hajlandóság, de még nem elég. Úgy szoktam mondani: emelgeti a gőz a fedőt, de még nem dobta le. Viszont már közel járunk hozzá.  -Tehát már felmérték a sztrájkhajlandóságot?
- Igen, van egy mérésünk, ami most azt mutatja, hogy még nem érte el a kritikus pontot a sztrájkhajlandóság. Ezért is kell egy sztrájk előkészítéséről felelősen, körültekintően dönteni. Szakszervezeti szempontból nincs jobb egy eredményes sztrájknál. És nincs rosszabb annál, mint egy eredménytelen akció. Egy sikertelen sztrájkkal többet tudunk ártani, akár le is nullázhatja a szakszervezeteket. Ha a hajlandóság mondjuk 50 százalék fölötti, akkor bele kell vágni. De ha csak 40 százalék mondja azt, hogy sztrájkolna, 60 százalék pedig nem, az kockázatokkal jár. Mindez persze úgy tűnhet kívülről, hogy halogatunk, húzzuk az időt. De a vezetőknek mérlegelniük kell, hiszen nagy a tét. Azt kijelenthetem, a Magyar Szakszervezeti Szövetség felkészült a sztrájkra. De mint mondtam, ez nem elsősorban a konföderációkon, hanem a munkahelyi szakszervezeteken múlik. Egyébként már sok visszajelzés érkezett a tagszervezeteinktől, hogy a munkáltatók is egyre jobban érdeklődnek, sztrájktól tartva. Ők is érzik, hogy a fedél alatt egyre forróbb a helyzet.  - Kedden öt napot adtak a kormánynak. Ha nincs eredmény, mit lépnek?
- Ha a kormány nem hajlandó tárgyalni, azzal világossá teszi, nem akar a munkavállalóknak segíteni. A következő lépés az lesz, hogy a munkahelyi szakszervezetek megpróbálják nyilatkozatra bírni a munkáltatókat: akarnak-e élni a 400 túlóra lehetőségével, vagy nem? Azokkal, akik úgy nyilatkoznak, hogy nem veszik figyelembe a törvény ezen passzusát, azokkal nem lesz dolgunk. A helyzet ott fordulhat komolyra, ahol tervben van a törvény alkalmazása. Közben további demonstrációkra is sor kerül.  - Több nagyvállalat, például a Tesco, a Spar, az Ikea már jelezte, nem él a rabszolgatörvénnyel. A miniszterelnök szerint annak a jele: a törvény működik, van választási lehetőség. - Szerintem inkább azt mutatja, hogy nem jól működik a törvény, mert nem is volt rá szükség. Létrehoztak egy üres halmazt, ami csak feszültséget gerjeszt, más célja nincs. Itt újból felvetődik a kérdés: egyáltalán ki akarta ezt a törvényt? A munkavállalók nyilván nem kardoskodtak érte. A munkáltatók közül egyre többen jelzik, hogy nincs rá szükség. Sőt, tapasztalataim szerint utóbbiak inkább ellene érvelnek. A dolgozók már most is leterheltek, egyre több a foglalkozás-egészségügyi probléma, a táppénzesek száma. A munkáltatóknak nem érdeke, hogy még több terhet rakjanak dolgozóikra. Amit megspórolnának a túlóráztatással, az ki kell fizetniük táppénzre. A munkában elhasználódik az emberi szervezet, és ezt a magyar jogszabályok nem veszik figyelembe. Ez teljességgel szembe megy a Miniszterelnök, a kormány által oly sokat hangoztatott „családi élet szentségével”. Pedig az alapelv az kellene, hogy legyen: nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért. Nem azért dolgozunk, hogy belebetegedjünk a munkába, hanem hogy jól éljünk. Magyarországon ez sajnos ma nincs így. Az pedig abszolút hamis érv, hogy a túlmunka önkéntes. Ilyen nincs. Legutóbb a kommunista időkben volt „kommunista szombat”, elvben az is önkéntes alapon működött. Jól tudjuk, mennyire volt az: vagy „önkéntesen” aláírod, hogy túlórázol, vagy mehetsz máshova dolgozni. Mindehhez még hozzátenném: az is egy hamis gazdaságpolitika, amit a kormányfő állít, vagyis hogy a gazdasági növekedést ugyanarra a munkavállalói létszámra kell tervezni, ami most van. A gazdasági növekedést többletmunkával lehet elérni. A jelenlegi munkavállalói létszámot akarja még tovább terhelni? Könyörgöm, ez hatalmas tévút.  - A szakszervezetek fognak közös sztrájkbizottságot alakítani?
- Igen, a következő lépés az lesz, hogy felmérjük a különböző ágazati szakszervezeteknek mennyi időre van szükségük ahhoz, hogy meghozzák azt a döntést, ami a sztrájkbizottságok megalapításához vezet. Ezekből majd össze tud állni egy nagy, közös sztrájkbizottság is. Persze ez még mindig nem jelenti azt, hogy az egész országra kiterjedő sztrájk is lesz. Még nem adnám fel annak lehetőségét, hogy tárgyalóasztal mellé ül a kormány.  - A kormányoldalról egyértelműen fogalmaznak, miben reménykedik mégis?
- Abban, hogy egyre több szakszervezet csatlakozik a kezdeményezésünkhöz, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.  - Most hányan vannak?
- Az előkészítő bizottságban jelenleg három konföderáció és 12 ágazati szakszervezet van. Ez gyakorlatilag a kétharmadát lefedi a szervezett munkavállalóknak. Várjuk a többi konföderáció és a konföderáción kívüli szakszervezetek csatlakozását is. Sok szervezet van, amelyek még súlyt jelentenének ebben a folyamatban. Például a BKV-nál a metrós szakszervezetek, a VDSZSZ-Szolidaritás. Ez az egyik legfontosabb cél. Jelenleg azon dolgozom, hogy minél szélesebb szakszervezeti bázist hozzunk létre.  - Az Európai Szakszervezeti Szövetségtől milyen segítséget kértek?  - Elsősorban szolidaritási akciók szervezésében segíthetnek. Az Európai Szakszervezeti Szövetség központjában figyelemmel kísérik a magyarországi történéseket, mi pedig rendszeresen tájékoztatjuk partnerszervezeteinket, az uniós intézményeket. Az európai bizottságban már elemzik a törvénymódosítást, ez európai munkaidő irányelvvel való megfelelését. Már tervben van egy nagyobb, nemzetközi demonstráció lehetősége is. A Német Szakszervezeti Szövetség is felajánlotta már a segítségét. Épp a napokban érkezett meg a Szlovák Szakszervezeti Szövetség támogató nyilatkozata is.

Kordás László

A Széchenyi István Főiskolán szerzett humán menedzser diplomát az 1969-ben született érdekvédő. 1994-ben kezdett dolgozni a szakszervezeti ifjúsági mozgalomban, majd az Autóbuszgyártók Vasas Szakszervezetének elnöke lett. 2004-ben a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára volt. 2015-ben választották a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökévé.

Frissítve: 2019.01.12. 09:43

Vészforgatókönyv: egy zacskó tészta egész hétvégére

Publikálás dátuma
2019.01.12. 08:30
Bajzáth Mária nem tud vásárolni a hétvégén, mert nem jött meg a nyugdíja
Fotó: Bernáth Dániel / Népszava
Ezt okozta a késedelmes nyugdíjutalás: van olyan idős ember, aki "vészforgatókönyvet" készített, ha nem kapja meg időben a pénzét.
Péntek kora délután még úgy tűnt, egy zacskó főtt tésztával fogja átvészelni a hétvégét Egerben, a felnémeti városrészben élő hatvanhét éves Bajzáth Mária, akinek nyugtatót kellett bevennie, miután kiderült: nem jön meg időben a nyugdíj. – Próbáltam elérni a nyugdíjfolyósítót, de telefonon nem sikerült, aztán e-mailben az ügyfélkapura irányítottak, de nekem olyan nincs – mondja a korábban kollégiumi nevelőtanárként, szociális segítőként és biztosítási ügynökként is dolgozó asszony. Később mégis kapott visszajelzést, hogy délután talán megérkezik a pénz a számlájára, ám végül csak péntek kora este kapta meg járandóságát. Egyedül él, se férje, se gyerekei, akik segíthetnének. – Csak egy macskám van, az jelenti számomra a mindennapi örömöt, de szegénykém most épp ő is beteg – mondja. Hozzáteszi: ő maga szívbeteg, a saját gyógyszereit sem tudta már kiváltani péntekig, arra számított, hogy az esedékes nyugdíjból rendezi ezt is. Százötezer forintot kap havonta, ennyit kell beosztania. Karácsony előtt kiköltekezett, mert noha saját gyerekei, unokái nincsenek, a tágabb családban lévőknek ilyenkor mindig vesz ezt-azt. Emiatt még az ötvenezer forintos folyószámla-hitelkeretét is lemerítette, vagyis ennyi mínusszal kezdte az idei évet. Évekig ápolta édesanyját és nagybeteg húgát, mostanra egyedül maradt a családi házban, amely nincs szigetelve, s huzatos szobáit télen lehetetlen meleggé varázsolni: havonta harmincezer forintot csak a fűtésre elkölt, de ugyanennyit visznek el a gyógyszerek is. A ház nem az övé, csak haszonélvezete van rajta, de az ingatlant jelzáloghitel terheli, így esélyük sincs eladni, s egy  kisebbet, komfortosabbat vásárolni. A főiskolai és egyetemi diplomával is rendelkező asszony megpróbált a nyugdíjas évei mellett is dolgozni, de a családtagok ápolása minden erejét elvette: most, ha egészsége engedi, a Szegényeket Támogató Alap egri szervezeténél önkénteskedik. Szociális érzékenységét az sem vette el, hogy ő maga egyre nehezebb helyzetbe került. Azt mondja, pénteken vésztervet készített: átvészeli majd a hétvégét, ha hús és gyümölcs nincs is a hűtőben, egy csomag száraztészta még akad a kamrában, majd azt főzi meg pépesre. Darabosat most amúgy sem ehet, egy betegség miatt szétvésték a fogínyét, további kezelésekre vár. Kölcsön is kérhetne, no de kitől: barátai, barátnői zöme hozzá hasonlóan nyugdíjas, s ezt a hétvégét nekik is túl kell élniük valahogy.
Szerző
Frissítve: 2019.01.12. 09:07

Nagy Imre-szobor lecserélése: nem a pénz számít

Publikálás dátuma
2019.01.12. 07:30
Sokan biztosra veszik, hogy politikai okok miatt szállították el a szobrot
Fotó: SZIGETVÁRY ZSOLT / MTI
Nagy Imre emlékművének újbóli felállítása közel 50 millió forintba kerül. Az alkotó, Varga Tamás is tiltakozott a szobor eltávolítása ellen.
Terveink szerint a mártír miniszterelnök emlékműve legkésőbb 2019. június 16-án a Jászai Mari téren áll majd – nyilatkozta lapunknak Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője. Nagy Imre 1996-ban felavatott szobrát múlt év végén, előzetes bejelentés nélkül, kora reggel szállították el a Parlament szomszédságában lévő Vértanúk teréről. Helyére a „vörösterror áldozatainak” emlékműve kerül. Bár a hivatalos indoklás szerint a szobor eltávolítását a Kossuth tér rekonstrukciója indokolja, a tiltakozók – a kivégzett miniszterelnök unokája, civil szervezetek, ellenzéki pártok – biztosra veszik, hogy politikai döntés született. Arról, hogy konkrétan hol található most Nagy Imre emlékműve, Wachsler csak annyit árult el, amit eddig is tudni lehetett: a szobor jelenleg a restaurálást végző cég műhelyében van. Megkérdeztük, hogy – a korábbi ígéreteknek megfelelően – történt-e egyeztetés az alkotóval, Varga Tamással. Egyáltalán volt-e beleszólása a szobrásznak abba, hogy mi legyen művének sorsa? „A vonatkozó jogszabály szerint egy szobor elbontásának nem, csak új helyszínen történő felállításának feltétele az alkotó hozzájárulása. Varga Tamás nem csinált titkot abból, hogy nem ért egyet a szobor elmozdításával, de bízunk abban, hogy a Jászai Mari téri új helyszínt jóváhagyja” – válaszolta Wachsler Tamás. Szempont volt-e, hogy a rendszerváltás előtt ezen a helyen állt Marx és Engels szobra? Wachsler szerint a helyszín kiválasztásakor arra törekedtek, hogy Nagy Imre emlékéhez méltó, központi fekvésű, jól látható pontot találjanak. Rákérdeztünk arra is, hogy mennyibe kerül a Nagy Imre-szobor áthelyezése, beleértve az elszállítás, a restaurálás és az újbóli felállítás költségeit. „A teljes költség – ide nem értve a Jászai Mari térnek a szoborhoz méltó rekonstrukcióját – becslésünk szerint nem fogja elérni az 50 millió forintot” – közölte Wachsler Tamás. Kerestük Varga Tamást, a Nagy Imre szobor alkotóját is. Varga Tamás nem vállalkozott személyes interjúra (és arra sem, hogy most fénykép készüljön róla), azt kérte, hogy írásban küldjük el kérdéseinket. Válaszából kiderült, hogy a maga eszközeivel – ahogyan Wachsler is utalt rá – próbált tiltakozni a szobor áthelyezése ellen. Érvelt annak érdekében, hogy az alkotás maradjon eredeti helyén. Szavaiból úgy érződött, erősen megviselte, hogy az emlékművet mégis eltávolították a Vértanúk teréről. Ezzel együtt hajlik rá, hogy az új helyszín, a Jászai Mari tér alkalmas lehet. A szobrász ugyanakkor határozottan tiltakozott az ellen is, hogy a sajtóban csak elvétve említik az alkotók nevét, amikor alkotásaikról esik szó. Varga Tamás szó szerint válaszát teljes terjedelmében ebben a cikkünkben közöltük.   Károlyi Mihály emlékművét, amelynek Varga Tamás édesapja, Varga Imre az alkotója, szintén eltávolították a Parlament környékéről, és még Budapestről is száműzték.

„Sorsomat a nemzet kezébe teszem”

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a konszenzusképtelen, erőből levezényelt áthelyezés és az elmozdítás módszere mélyen megsértette a forradalom miniszterelnökének és valamennyi 1956-os mártírunknak az emlékét – áll a Nagy Imre Emlékház honlapján közzétett tiltakozásban. Koncepciós pere után, kivégzése előtt, az utolsó szó jogán mondotta Nagy Imre: „Sorsomat a nemzet kezébe teszem.” Ennek megfelelően a mártír miniszterelnök (és 1956-os vértanúink) emlékezetének ápolása mellett ezentúl az 1996-ban közmegegyezéssel emelt szobor emlékezetét is főhajtással őrizzük, reményeink szerint hazai és külhoni honfitársaink döntő többségével együtt – zárul a közlemény.

Szerző
Frissítve: 2019.01.12. 08:19