Jön a génmódosított emberek kora?

Publikálás dátuma
2019.01.13 08:43

Fotó: / Marabu
He Jiankui, a sencseni egyetem kutatója a napokban jelentette be, hogy egy anyának génmódosított ikrei születtek, s a genetikai beavatkozást ő maga végezte egy manapság kurrens technológiát alkalmazva.
 A bejelentés villámgyorsan bejárta a földgolyót, napokig vezető hírként bolondítva meg a médiát. A laikusok és a tudományos kutatók soha nem látott egységben ítélték el a nemzetközi normákkal ellentétes emberkísérletet.
Nézzük meg, mit hozhat a jövő: engedélyezik-e a majd a genetikailag tervezett babákat, biztonságos és etikus-e egy ilyen beavatkozás?
Mi történt?

A kínai kutató egy Hongkongban tartott konferencián tette a bejelentést, mely szerint asszisztálásával egy genetikailag módosított ikerpár született. A szűk szakmai közönség döbbenten hallgatta a hírt, de a konferenciateremben még nem robbant az információs bomba. A He Jiankui által a YouTube-ra feltett videó által viszont igen. Hatalmas, világméretű felháborodás keletkezett, a tudomány embereivel a frontvonalban. Közben felröppent a hír, hogy útban egy újabb génmódosított baba, aki szintén a Jiankui laborban fogant. A nemzetközi sajtó szerint Kínában nem léteznek az ember genetikai módosítására vonatkozó jogszabályok, ám az ázsiai ország hatóságai szerint törvényeket sértett a kísérlet, és vizsgálat folyik a docens beosztású kutató ellen. Talán ezzel van összefüggésben az a hír, hogy He eltűnt, és senki nem tudja, jelenleg hol tartózkodik. Mindenesetre, a fejlett világ törvénykezése szigorúan szabályozza az emberi sejtekbe géntechnológiával történő beavatkozást, génmódosított ember előállítására pedig még soha nem adtak ki engedélyt, igaz talán nem is igen kértek ilyet mindeddig.
A génterápia két formája

Ha a sejtekbe való génbevitel célja betegségek gyógyítása, génterápiáról beszélünk. E módszernek két fő típusa van. Az ún. szomatikus génterápia során egy felnőtt szervezet valamely szervének sejtjeiben végezzük a genetikai módosítást, ami lehet idegen gének bevitele, vagy a saját DNS módosítása. A csíravonal génterápia esetében az egy- vagy néhány sejtes embrió DNS-ét módosítjuk, melynek eredményeként a test összes sejtje tartalmazza a genetikai változtatást, ideértve az ivarsejtképző sejteket is; tehát az ilyen típusú genetikai módosítás örökíthető is.
Génterápiával az AIDS vírusa ellen

A kínai kutató ez utóbbi módszert alkalmazva, HIV elleni rezisztenciát alakított ki egy ikerpárban. Az AIDS vírusa kétféle sejtfelszíni receptorhoz (CD4+ és CCR5) kapcsolódva jut be az immunsejtekbe (helper T sejtekbe). Létezik olyan természetes CCR5 variáns, amelyben egy mutáció ellenállóvá teszi a hordozót az AIDS-szel szemben. He Jiunkai ugyanebben a génben hozott létre egy hasonló mutációt. Állítólag azért választotta a HIV vírus elleni védettséget, mert az apa AIDS-es, és mert Kínában elterjedőben van e betegség (a népesség 0,1 százaléka HIV pozitív).
Több probléma is van ezzel. Először is a HIV fertőzés megakadályozására már ma is létezik gyógyszeres megoldás, tehát az apától nem kapta volna el sem az anya, sem a gyermekek; másrészt a beavatkozás nem egy betegséget gyógyított meg, hanem csupán megelőzni szándékozott azt. Tegyük, hozzá, hogy ez a mutáció csak a HIV gyakoribb variánsával szemben véd meg, és csakis abban az esetben, ha a CCR5 gén mindkét (anyai és apai) kópiájában jelen van a genetikai módosítás. Azt is megfigyelték viszont, hogy e gén természetes mutáns változata fogékonyabbá tesz a krími-kongói vírus fertőzéssel szemben, ami persze nem olyan jelentős betegség, mint az AIDS. A genetikai beavatkozást az utóbbi évek favorit technológiájával a CRISPR módszerrel végezték (lásd keretes írásunk). A CRISPR-ról azt kell tudni, hogy e rendszer segítségével igen nagy gyakorisággal és pontossággal lehet genetikai változtatásokat véghezvinni a DNS-ben.
Kutatói aggodalmak

A genetikai módosítással szembeni aggályok először a tudomány világából érkeztek még a ’70-es évek elején. Az ún. rekombináns géntechnológiát kifejlesztő kutatók aggodalmaskodni kezdtek azt illetően, hogy valamilyen veszélyes génmódosított kórokozót szabadítanak a világra, ezért egy rövid időre moratóriumot hirdettek a technika gyakorlását illetően. A nevezetes Asilomar-konferencián (1975) döntöttek arról, hogy a maximális biztonság betartásával folytatják a munkát. A félelem alaptalan volt, az eltelt évtizedek során sem maga a technológia, sem a genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) nem okoztak semmilyen említésre méltó galibát.
GMO-hiszti

A DNS-be való belepiszkálással szemben igen nagy lett a bizalmatlanság a közvéleményben és ebből kifolyólag a törvényeket alkotó politikai elitben is. Érdekes módon, a laikus aggodalmak nem a génmódosított mikrobákat illetően keletkeztek, hanem a növényi táplálékok „génszennyezettsége” miatt. GMO-kon ma a közbeszéd a génmódosított haszonnövényeket ért. A GMO-kkal szembeni hisztéria több forrásból származik. Vannak, akik úgy vélik, hogy nem ildomos az Anyatermészet bölcsességét kétségbe vonni a fajok génkészletének kialakulását illetően. Mások mérgezőknek vélik őket, vagy attól tartanak, hogy kiszorítják a természetes fajokat, illetve, hogy az idegen gének elszaporodhatnak. Extrém álláspontot képvisel az a nézet, mely szerint a probléma az, hogy a GMO-kban gének vannak. A lényeg, hogy a fejlett világ közvéleménye irracionálisan viszonyul a géntechnológiához és az általa előállított termékekhez, az államok pedig szigorú törvényekkel szabályozzák e területet. Hazánk az alaptörvénybe foglalt korlátozással világelső lett a szigorúság terén. Sajnos, ez a hozzáállás az EU mezőgazdaságát versenyképtelenné teszi a problémához ésszerűbben viszonyuló harmadik világbeli országokkal szemben.
Génkorrekcióval a betegségek ellen

Állatmodelleken már évtizedek óta gyakorolják a gének kiütését (KO állatok) és az idegen gének bevitelét (transzgenikus állatok), az utóbbi években elsősorban a CRISPR technológia alkalmazásával. Az emberi alkalmazásokra jóval szigorúbbak az előírások, még a szomatikus génterápiát illetően is. Néhány szerencsétlen esetet követően felfüggesztették a klinikai kipróbálásokat. Ilyen volt például a világhírnévre szert tett Jesse Gelsinger esete, aki az ammónia lebontásában szerepet játszó gén (OTC) mutációját hordozta. Egy adenovírus vektorral próbálták bevinni az OTC gén működő változatát a fiú szervezetébe, de a vírussal szemben keletkezett erős immunválasz következtében a fiatal páciens meghalt.
Néhány éve újra lehet humán kísérletekre engedélyeket kapni. Egyelőre egyetlen mutáns gén által okozott betegségeket próbálnak gyógyítani. A csontvelőben képződő vérsejtek a legjobb célpontok erre, mivel viszonylag könnyen hozzáférhetőek, de gyógyítottak már májbetegséget (Hunter-szindróma) is, éppen a CRISPR technológiával. Noha a vírusok igen hatékony génbeviteli rendszerek, az ellenük képződő immunválasz és az esetleges toxikus hatásuk miatt nem a legideálisabbak erre a célra A nemrégiben kifejlesztett nanorészecskéken alapuló technika lehet a vírusok mellékhatás nélküli alternatívája. Az egygénes betegségek esetében a fő problémát az jelenti, hogy ezek az összes genetikai háttérrel rendelkező betegségnek mindössze két százalékát teszik ki. A várakozások szerint azonban a sok gén által meghatározott komplex betegségek (szív-és érrendszeri betegségek, rák, depresszió, stb.) egy része is gyógyítható lesz egyszerű módszerekkel, talán egyetlen gén bevitelével is.
Génkozmetika

Sokan a betegségek gyógyítását illetően elfogadnák a csíravonal génterápiát, de az ember testi és szellemi sajátságainak genetikai módosítását már nem. Elrettentő példaként hozzák fel a szemszín megváltoztatását, vagy az izomzat, illetve a mentális képességek javítását. A genetikailag tervezett babák elleni legfontosabb érv itt is az, hogy a DNS-ünkbe való beavatkozás szentségtörés, hiszen úgy vannak jól a dolgok, ahogyan azt a Teremtő vagy a Természet megalkotta. Vajon a nők mit tesznek, amikor kifestik magukat és csábosan öltözködnek, vagy a férfiak, amikor gyúrják a testüket? Az elménk tanulással való csiszolása is javítás az öröklött állapoton. A modern orvoslás, sőt maga a tudományos-technológiai progresszió éppen arról szól, hogy nem hagyjuk a természetre a dolgokat. Vannak, akik azzal az abszurd állítással állnak elő, hogy a genetikai módosítás a gyermekek jogainak csorbítása. Ez az érv ott sántít, hogy a partnerünk kiválasztásával mi magunk is alapvetően meghatározzuk a gyermekeink testi és észbeli sajátságait, de senkinek nem jutna eszébe ezt a még meg sem született gyermekek jogaival összefüggésbe hozni. Túlreagáljuk a genetikával kapcsolatos dolgokat.
A beavatkozások kockázata

A CRISPR technika eléggé biztonságos, de az állatokon végzett kísérletek azt mutatják, hogy esetenként nem kívánt genetikai változások is bekövetkeznek a DNS-ben. Az emberi genomról tudni kell, hogy a mutációk nagy többsége semmilyen negatív következményekkel nem jár. A DNS-ünk mindössze egyetlen százaléka kódol fehérjéket és még ebben a kis régióban is sok mutáció következmények nélkül marad. A maradék 99 százalék ugyan nem teljesen funkció nélküli, de a bázisok sorrendje javarészt lényegtelen. Állítólag megvizsgálták a génmódosított ikreket, és nem történt semmilyen nem-kívánt genetikai változás. A modern technológiákkal szemben igen gyakran a teljes kockázatnélküliséget követelik meg az ellenzők. A helyzet az, hogy lényegében mindennek van bizonyos szintű rizikója. Például, jelenleg a hagyományos orvoslásnak igen magas szintű a kockázata, hiszen sokan halnak meg, vagy betegszenek meg pl. gyógyszermellékhatások, kórházi fertőzések vagy gyógyítási hibák miatt.
Tehát a kérdés nem az, hogy van-e kockázat, hanem, hogy az mekkora. Azt kell elérni, hogy minimálisra csökkentsük a modern genetikai technikák kockázatát. Jelenleg még ott tartunk, hogy próbáljuk megbecsülni, mekkora ez a kockázat. A helyes nézőpont kialakítása szempontjából ismét megemlítem a partnerválasztást, amely valóban nagy rizikótényezőt jelent. Minden emberben számos káros mutáció fordul elő, s nem megfelelő partnerválasztással igen kockázatos kombinációkat képezhetünk a gyermekeink DNS-ében. Ez a veszély jóval nagyobbnak tűnik, mint a kínai kutató által alkalmazott módszer, mégsem háborgunk a felelőtlen emberi magatartásokon. Természetesen, nem lehet bármit megtenni egy emberrel, ezért szükségesek a törvények. Ezeket viszont úgy kellene alakítanunk, hogy a modern genetikai technológiákkal az emberiség javát szolgálhassuk. A modern orvoslás jótékony az egyén számára, de hosszú távon káros az emberi populációra nézve, hiszen kikapcsolja a természetes szelekciót, ezért az előnytelen mutációk feldúsulnak a genetikai állományunkban. A csíravonal génterápiával azonban a modern gyógyítás orvosolhatná a maga által kreált problémát. Ne parázzuk túl a genetikát; a jövő orvoslásának legfőbb eszközével állunk szemben.

Mi a CRISPR-Cas9?

Ez a rendszer eredetileg egyes baktériumok „immunrendszereként” szolgál az őket támadó vírusokkal (fágok) szemben. A baktérium DNS-ben van egy régió, ahová a sejtbe bejutó fágokból egy DNS-darab beépül, majd a szomszédos szekvenciákkal együtt RNS molekulaként leíródik. A leíródó RNS-nek a vírusból származó szakasza az újonnan fertőző fág DNS-ét ismeri fel, a baktériumból származó része pedig egy másik RNS-t, ami a sejtben jelenlévő Cas9 enzimhez kapcsolódik. Ez az enzim elvágja a fág DNS-t és ezáltal elpusztítja a vírust. A molekuláris biológusok különféle átalakításokat végeztek a rendszerrel, ami által lehetővé vált, hogy precíz genetikai módosításokat hajthassanak végre: mutációkat és idegen szekvenciákat lehet bevinni a gazda DNS bármely pontjára.

2019.01.13 08:43

Papp Sándor Zsigmond: Apám gyűrűje

Publikálás dátuma
2019.01.13 17:05

Fotó: / Népszava-illusztráció
Szeretném, de nem tudom elfelejteni.
Nálunk az apám kezdett intézkedni, ha meghalt valaki a családban. Amíg mi a fájdalmunkkal, döbbenetünkkel vagy önsajnálatunkkal küzdöttünk vérmérséklet szerint, ő nekifogott a feladatoknak. A kórháznál kezdett, aztán a hivatalokat járta, bement a helyi újsághoz, hogy feladja a gyászjelentést, majd a paphoz, hogy megbeszélje a szertartás részleteit, kifizesse az egyházadót, ha kell, megrendelte a koszorúkat az egész család nevében, kihajtott a temetőhöz, hogy készítsék elő a sírt. Délre már minden kész volt, ő pedig fáradtan fújta ki magát otthon. Azt hiszem, ez volt az ő gyásza, az ügyintézés apró láncszemeinek gondos egymáshoz illesztése. Úgy tűnt, hogy őt szinte nem is érintette meg a halál, hiszen csak azzal törődött, hogy minél olajozottabb szertartással búcsúzhassunk el, hogy ne legyen semmi fennakadás. Így temettük el az apját, a nagynénjét, az anyósát és az édesanyját is. Csak egyszer láttam sírni, már kint a ravatalozóban, ahová mi érkeztünk elsőként, amikor már nem maradt több feladata, már nem volt mit intézni, minden ment a maga útján. Már csak nézői voltunk az előadásnak, és nem alakítói. Megérintette az édesanyja koporsóját, és hevesen rázkódni kezdett a válla. Talán azt hitte, egyedül van, s amikor észrevett, hátat fordított, és még gyorsan elrendezett néhány koszorút.
Aztán ő jött a sorban. Némileg váratlanul, ijesztő végérvényességgel.
Nem volt mit tenni, nekem kellett hirtelen a helyére lépni. Anyám használhatatlanná vált, senkire nem lehetett rábízni az adminisztrációt. Apám barátai, amit tudtak, megszerveztek, alig tértem magamhoz, máris egy halottszállító kocsiban száguldottunk Szatmárról Debrecenbe. Péntek volt, minden ügyintézés rémálma. Csakhamar ki is derült, hogy hiába jöttünk, Magyarországon nem úgy van, mint nálunk, hogy már aznap ki is adják a holttestet, ahhoz itt idő kell és rengeteg papír, míg a hivatal szemében is halott lesz a halott. Végül némi könyörgéssel hétfőn sikerült elintézni, hogy hazavigyük. Igyekeztem mindenre odafigyelni, ahogy ő is figyelt annak idején. Összeszedtem a holmiját a kórteremben, megkaptam a pénzét az apró kis széfből, eurót és forintot is vitt magával, pontosan tudta, kinek mennyit ad majd, ha sikerül a műtét. Átvettem a zárójelentést vagy mit, hivatalba rohantam, megkaptam a kétnyelvű (magyar és angol) EU-kompatibilis halotti bizonyítványt, s dél körül már a határnál voltunk, ahol gond nélkül engedtek át.
Fellélegeztem.
Szinte még büszke is voltam magamra, hogy csak egyszer sírtam el magam a kórház várótermében, teljesen egyedül, a többi fájdalmat elsöpörte az adminisztráció, az egyeztetés. A fene se tudta, hogy ilyenkor koporsót is kell választani, mintha csak tapétát néznénk a leendő lakásunkba. (Némi abszurdot vitt az ügybe, hogy már a temetés után, amikor anyámmal el akartuk intézni a román nyelvű halotti bizonyítványt, mert a román hivatalok csak azt fogadták el a hagyatéki eljárásban meg mindenhol, az önkormányzatnál szinte dühösen kérdezték, hogy mégis hogyan temettük el apámat megfelelő irat nélkül? Még azt is kilátásba helyezték, hogy megbüntetik a református parókiát, mert érvényes bizonyítvány nélkül végezték el a szertartást. Hát hol élünk, forgatta a szemét az ügyintéző. Hiába mutattam a kétnyelvű, szépen díszített EU-kompatibilis papírt. Azóta tudom, hogy az EU igazából smafu. Szemfényvesztés. Még egy kis abszurd: a hivatali ügyintézés miatt apám néhány napig még „élt” Romániában.)
Igazából már csak egy feladatom maradt. Meg kellett győződnöm róla, hogy valóban őt hoztuk haza. Kinyitották nekem a halottaskocsi fémkoporsóját. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy tévedés történt, ez a kissé már deformálódott anyag semmiképpen nem az apám, ő vidám volt, és szeretett csipkelődni azzal, akit kedvelt, ez a valami még távolról sem hasonlít rá. Ez a romlás maga. Igen, bólintottam végül, minden rendben: szépen feladták rá a zakót és a nadrágot, a keze is egymásra téve, békésen.
Pár nap múlva kérdezte meg tőlem az anyám, hogy hol van apám jegygyűrűje. Majdnem ötven évig hordta, csak a legritkább esetben húzta le az ujjáról.
Néztem rá pislogva. A holmija között nem volt, és a kezén se, erre tisztán emlékeztem. Nem volt mit mondanom. Ott és akkor megbuktam adminisztrációból. Bár senki sem hibáztatott, tudtam, hogy ezt nem felejthettem volna el. Még soha nem csinált ilyet, mantrázta mindenki feloldozásképpen, és én ott álltam negyvenhárom évesen megint gyerekként. Talán már átvételkor reklamálnom kellett volna a debreceni klinikán, vagy külön elkérni valakitől, fogalmam sincs. Csak azt tudtam, hogy két hét után képtelen vagyok visszamenni, felbolygatni mindent, asztalra ütni, smúzolni vagy fenyegetőzni. Apám gyűrűjét elnyelte a saját tehetetlenségem, a hivatali útvesztő. Ellopták vagy elkallódott, szinte mindegy. Azoknak csak arany volt, nekem korrigálhatatlan hiba. Ma is úgy érzem, hogy igazából én loptam meg az apámat. És még feladni sem tudtam magam (nem volt hol, nem volt kinek), így a büntetés is egyre késik.
Maradok örökre ártatlanul.
2019.01.13 17:05
Frissítve: 2019.01.13 17:05

Erdélyi Eszkimó Péter: Nem a cigányok napja

Publikálás dátuma
2019.01.13 15:10

Fotó: / Szalmás Péter
– Tíz éves voltam, amikor először ülhettem a körhinta kasszájába! Én adtam ki a jegyeket, bántam a pénzzel. Ráadásul az én feladatom volt irányítani a ringlispílt, én szolgáltattam a zenét, nekem kellett beszélnem a hangszóróba, sőt, ha kellett, én végeztem el a kisebb javításokat is. Jó gazdaként figyeltem a családi körhinta forgását, szóval én lettem a főnök! Kimondhatatlanul boldog voltam – mereng el emlékeiben a mutatványos Bukovics Rudi.
A szintó cigány Rudi bácsi arról nevezetes, hogy mindenkinek büszkén mesélt apósa híres körhintájáról, amely a Fábry Zoltán rendezte Körhinta című magyar film „főszereplője volt”.
A szintók a mutatványos fogalmat tágan értelmezve e kategória alá sorolják a körhinta mellett a céllövöldét, a dodzsemet, a célbadobót, a pofozógépet, a bábszínházat, az ugrálóvárat, de a cukorka- és édességárusokat ugyanúgy, mint a szentképeket, a magnó- és videokazettákat a játékokat árulókat, vagy a büféseket. Mondhatnánk, az árusok a mutatványosok előőrsét vagy kísérő népét jelentik.
– Régen nekünk szintó romáknak ez nem csupán a munkánk, vagy a pénzszerzésünk, de maga az életünk volt. A körhinta, vagy a céllövölde szigorú rend szerint nemzedékről nemzedékre öröklődött – jegyzi meg Rudi bácsi.
A szociológia tudománya összefoglalóan ezt a szakmahalmazt etnikus foglalkozásokként értelmezi. A másik oldalról, vagyis a fogyasztókról azt állapítja meg, hogy az emberek kulturális viselkedésébe alapvetően beletartozik, hogy búcsúkor céllövöldéznek, körhintáznak és dodzsemeznek. Vagyis egyszerre szórakoznak, és rituálisan szórják a pénzt.
– Emlékszem, gyermekkoromban még rengeteg csóró cigány foglalkozott hagyományos vásári szédítő, rémítő, bódító szórakoztatással. Sok volt a mutatványos, a medvetáncoltató, a tenyérjós, a bűvész, a szerelmi zálogot, szerencsét és jövendőt áruló üveggömb-jövendőmondó, pénzért mesélő, bábos, szokatlan külsejű embereket mutogató, aztán lassan beszerezték a technikai felszereléseket és minden megváltozott, ma már mindent a műszaki berendezések uralnak – mondja keserűen Rudi bácsi.
A szintók anyanyelvüket tekintve a romani nyelv németes változatát használó cigányok. Régebben ekhós szekerekkel járták megszokott falvaikat, manapság azonban már tehergépjárműveket, lakókocsikat használnak.
– Mi, cirkuszos szintók csak a második világháború után települtünk le Magyarországon, a többség most is a német nyelvterületet járja, de néha ellátogat hazánkba is.
Nehéz a mutatványos cigányok élete, hiszen idénymunkát végeznek, nincs lehetőségük egész évben dolgozni és éppen akkor vannak elfoglalva, amikor mások pihennek, szórakoznak... Összességben tehát a mutatványosság az élet szervező elve mint foglakozás, mint gazdaság és mint életmód egyaránt.
– Hát, lényegében csak április elejétől október végéig érdekli az embereket a vurstli-hangulat, ráadásul kizárólag a hétvégi munkaszüneti napokhoz, vagy a nyári szünidőhöz kötődik, illetve ünnepi jellegű, jobbára a települések templomi védőszentjének búcsújához kapcsolódik. Szóval, ezen a néhány napon kell megkeresnünk azt a lóvét, amiből egész évben eltarthatjuk a családunkat, ebből kell megjavíttatnunk mutatványos kellékeinket, megvenni az új cuccokat. Ja, ráadásul az is sokat számít, hogy mindez a szabadban történik, vagyis nagyon függünk az időjárás szeszélyeitől – magyarázza az öreg körhintás.
Amikor ezt Rudi bácsi kimondta, leszakadt az ég. Páratlan nyári vihar kerekedett, amely percek alatt elmosta a búcsút. Az emberek fejvesztve menekültek, hogy biztonságos helyre jussanak. A mutatványosok pedig beszaladtak a lakókocsijukba. Mindössze a körhintások maradtak a ringlispíl hatalmas ernyője alatt és a céllövöldés őrizte tovább a fegyvertárát.
– Drága uraim, legalább néhányat lődözzenek, kérem, lőjenek valami szép plüssállatot a barátnőjüknek, a gyermeküknek – kérlelte a céllövöldés azt a három férfit akik jobb híján a bódéja felnyitott oldala alá húzódtak be az eső elől.
Sokáig tartott a nógatás, míg eredményre jutott a mutatványos, de öröme gyorsan elillant, mert hamar kiderült, hogy három fegyvermesterrel akadt össze, akik éppen precíziós fegyverbelövésről érkeztek és bár a sok hivatalos lődözés után fáradtak voltak, ennek ellenére szitává lőtték az intézményt.
– Uraim, a jó istenre kérem, önöknek ajándékozom a legnagyobb macimat, csak többet ne lőjenek! Teljesen tönkretesznek – kérlelte a sírás határán lévő mutatványos a fegyvermestereket, akik végül megszánták…
Bár a vihar továbbállt, egy árva ember nem maradt a búcsúban, térdig ért a sár, ráadásul sötétedni kezdett, ezért ő is bezárta a bazárját és elvonult. Csak négy szintó cigány tanakodott még a körhinta alatt.
– Te Zsiga, szólt az egyik a társához, mindig a parasztok szórakoznak a körhintánkon, mi soha nem ülünk fel, mert vagy dolgozunk, vagy már fáradtak vagyunk. Használjuk ki az alkalmat, üljünk most mi fel!
Nem kellett kétszer mondania, mind a négy cigány felpattant a körhintára és gyermeki örömmel játszott-pörgött rajta, míg rá nem ébredtek, nincs aki leállítsa a motort.
Hiába kiabáltak a szerencsétlenül járt cigányok, nem volt se közel, se távol egy lélek sem. Ha mégis arrafelé kullogott egy részeg paraszt, azt hitte, örömükben kurjongatnak. Végül az Úr megszánta és égi áldásban részesítette a félig ájult romákat. A vurstli mellett váratlanul feltűnt a tisztelendő úr, aki vendégségből tartott hazafelé és megértette, a körhintások segítségre szorulnak.
2019.01.13 15:10
Frissítve: 2019.01.13 15:10