Janka néni férje államvasúti állomásfőnök volt. Viszonylag fiatalon halt meg. Janka néni három lányt nevelt fel: kettőt hamar férjhez adott, a harmadik nem akart férjhez menni. Diplomás vegyész lett, az anyjánál maradva a lakásban laboratóriumot működtetett. Kozmetikusok számára krémeket és egyéb szépészeti szereket állított elő, amiből jól megélt. Évente az Alpokba utazott síelni. Lévén nagyon csinos és roppant szórakoztató, partnerekben nem szűkölködött. Budapest ostroma után megismerkedett egy francia férfival, aki hosszabb időt töltött Magyarországon. Tagja volt annak a bizottságnak, amely a háború alatt németek által megszállt Franciaországból elszállított vasúti felszerelések visszaszerzésén munkálkodott.
Az ismeretségből életre szóló nagy szerelem lett, Irma azaz Mulin – így nevezte magát - azonban nem volt hajlandó igent mondani. A kiküldetés véget ért, a francia elutazott hazájába és onnan biztosította Mulint házasodási tervének változatlan fennállásáról. Amit már csak azért is komolyan kellett venni, mert Irma jóval idősebb volt imádójánál. Időközben változott a helyzet - a világpolitikában. Magyarországból népi demokrácia lett, alig maradt önálló maszek kozmetikus. A vasfüggönyt leeresztették, Mulin már szívesen elutazott volna Párizsba, de nem kapott útlevelet, a francia pedig nem kapott vízumot. Csak egy lehetőség maradt: a névházasság. Akadt egy osztrák – korántsem önzetlen - bácsi, aki vállalkozott rá (az egyik tanú én voltam), és Mulin két koffert víve magával elutazott és rövidesen Párizsban csatlakozott élettársához.
Távozása után Janka néni, aki a lányával történt sokéves együttélése alatt alaposan kitanulta a kozmetikumok előállításának mikéntjét, szerény özvegyi nyugdíját azok további készítésével egészítette ki. Feketén persze. Egy este beállított hozzá és vele lakó unokájához az ÁVO. Házkutatás. Janka nénit beültették egy fekete autóba. Unokája egész éjjel dobálta szemétbe, vagy húzta le a vécén a különböző kozmetikai alapanyagokat. Egy évig semmi hír Janka néniről. A háziorvos szerint valószínű, hogy nem is lesz. A pár hét előtti EKG-lelet is kétségbeejtő volt.
Egy év elteltével Janka néni megjelent otthonában. Az ÁVÓ-t nem érdekelte a fekete iparűzés. Amikor az első kihallgatásnál megkérdezték tőle: tudja-e miért van náluk, azt felelte, hogy a krémek miatt. „Le vannak szarva a krémek” - mondták neki. Kiderült, hogy Bécsbe utazott lánya, akinek hiányoztak Pesten hagyott ruhái, megbízott egy, a zöld határon át közlekedő embert (csempészt), hogy vigyen neki párat. Ez az ember megjelent Janka néninél és Mulin meg is kapta a ruhákat. De egy másik alkalommal a csempész a határon lebukott. Noteszában megtalálták Janka néni nevét és címét. Kémgyanússá vált. Végül feljelentési kötelezettségének elmulasztása miatt annyira ítélték, amennyit bent töltött. Amint hazakerült, bement a MÁV kórházba. Orvosa megállapította, hogy az EKG-ja sokkal jobb, mint az előző. Kiderült, hogy Janka néninek - korára és állapotára való tekintettel - szabad volt nappal is feküdni a priccsen (nehogy véletlenül ott haljon meg). Janka néni azt tette, amit életében még soha: pihent. Élt még tíz évig és a végén egy utat is tett Párizsba.
Hogy mi lett Mulinnal? Párizsban összeköltözött szerelmével. Nem ment hozzá. Azzal indokolta, hogy ha egy nőnek sokkal fiatalabb a férje, az okot adhat találgatásokra, sértő véleményekre. De ha a nőnek a szeretője tíz évvel fiatalabb: „Ejha! Ez már valami!” Mulin és mindhalálig szeretője ma egy bretagne-i családi kriptában egymás mellett alusszák örökös álmukat.
Béke porukra!
