Ernő Ágost hannoveri herceg úgy szabadulna a családi rezidenciától, mint rab a börtönből; a Marienburg-kastély eladását a karácsonyi ünnepeket megelőzően maga jelentette be az északnyugat-német sajtónak. Az alsó-szászországi Pattensen közelében álló (Hannovertől sem távol lévő) épületet jelképes vételárért, mindössze egy euróért ajánlotta fel megvételre a tartomány tudományos és kulturális tárcájának, amely elfogadta az ajánlatot. Mint az előző hónapban, a kastély lovagtermében tartott rövid, lényegre összpontosító beszédében a harmincöt éves nemes megfogalmazta, az állami kézbe adással olyan megoldásra lelt, amely továbbra is látogathatóvá tenné a kastélyt és annak páratlan gyűjteményét, hiszen ez a Hannover-ház szívügye évek óta. De ami a családi állapotokat és a nemes múltat illeti, voltak szebb napok is a família történetében.
Ahány ház, annyi szokás, tartja a közmondás, és ez különösen igaz a Hannover család tagjaira. A dinasztia – a német-római királyokat és császárokat is adó Welf-ház kadétága – alapítója György Braunschweig-Lüneburg hercege volt, aki a 16. század második felében látta meg a napvilágot, hogy végül Calenberg hercegség uralkodójaként végezze be. Kezdetben elsőszülött utódai, majd hetedik gyermeke, Ernő Ágost örökölte a hannoveri székhelyű hercegség jelentős részét, őt később I. Lipót német-római császár, az érte tett erőfeszítései méltányolásaként Hannover választófejedelmévé nevezte ki. És ezzel kezdetét vette egy família egészen páratlan felemelkedése. Ugyanis Ernő Ágost herceg azt a pfalzi Zsófiát, született cseh királyi hercegnőt vezette oltár és anyai örömök elé, aki Stuart Jakab angol király leányunokája volt. Ennélfogva kilenc gyermekük közül a legidősebb György, aki az apja után Braunschweig-Lüneburg hercegi és a választófejedelmi címét örökölte, anyai ágon az angol trónra formálhatott igényt. És egy napon mit ád az isten? Nos, azt, hogy a katolikus Stuartok öröklésből való kizárásával az angol 1701-es örökösödési törvénynek (Act of Settlement) köszönhetően előbb a Csatorna másik felén élő, rendkívül korosnak számító Anna anyahercegné, majd később Zsófia révén maga György került a szigetországi trónszék közelébe. És amikor 1714-ben gyermektelenül elhalálozott Anna, a Stuart-ház utolsó uralkodója, Zsófia fia, a protestáns hitű hannoveri választófejedelem fejére került Szent Eduárd koronája.
Hannover-házi György élete hátralévő időszakát Angliában töltötte, bár öt alkalommal huzamosabb időre hazalátogatott Hannoverbe, ahol felvilágosult udvarában értelmiségiekkel és művészekkel vette körül magát. Szinte a közelmúltig élt a mendemonda arról, hogy az angol nyelv alkalmazásában hiányosságokat mutatott, mára azonban bizonyossá vált, hogy nem voltak számottevő nehézségei. Halálát követően hat Hannover-házbeli uralkodó követte az angol trónon, köztük III. György, az „elmebajos”, aki a napóleoni háborúk lezárását követően, 1814-ben létrehozott Hannoveri Királyság első, de már angol anyanyelvű uralkodója lett (Hannoverben egyetlenegyszer sem járt), valamint az utolsó hannoveri, Viktória királynő. Nem sokkal az új állam megalapítását követően kettévált a család: az egyik németes angol herceg IV. Vilmos néven foglalta el az angol trónt, egy másik németes angol herceg, történetesen az előbbi öccse, pedig I. Ernő Ágost néven lett Hannover királya. A brit uralkodócsalád előbb a Szász-Coburg-Gotha, később pedig Windsor néven vészelte át a történelem viharait, Európa másik felén a nevet megőrizve maradt fenn a Hannover család, viszont 1866-ban Poroszország annektálta a kis birodalmat. A királyság egyenes ági örököseinek ez nem jelentett gondot arra nézve, hogy apáról fiúra örökítsék a hercegi címet és jószerivel kizárólag az Ernő Ágost nevet.
Azzal, hogy a leendő házfő, az előtagként a VI. sorszámnevet viselő Ernő Ágost most megválik a szépapja, V. György utolsó hannoveri uralkodó által a szépanyja, Mária királyné számára a monarchia végnapjaiban építtetett Marienburg kastélykomplexumtól, szimbolikus gesztust tesz. Egyrészt belátja saját anyagi korlátait, másrészről továbbviszi ősei értékteremtő tradícióját; az állami pénzekből átcsoportosított 27 millió euróból - a 2020-ban rajtoló renoválás és állagmegőrzés után - nem csak eredeti fényében fog tündökölni a gótikus épület, hanem múzeum, illetve luxushotel is helyet kap benne.
Ugyanakkor az átruházással akár pont kerülhet a fiatal herceg és édesapja, V. Ernő Ágost, a Hannover-ház jelenlegi vezetője között dúló elmérgesedett viszonyra. A hatvannégy éves német kékvérű, aki papíron Caroline monacói hercegnő házastársa, de valójában évek óta jelennek meg róla őt különböző életkorú és foglalkozású hölgyek társaságában félreérthetetlen szituációkban megörökítő fotók a lapokban, 2004-ben adta át az ősi családi fészket a fiának. Az akkor 22 éves örököst nem merő atyai jóindulatból ajándékozta meg, döntése mögött vélhetően vaskos pénzügyi okokat, leginkább adóelkerülési szándékot kell keresni. Mindenesetre nem sokkal később az idősebb, egyébként botrányhős Ernő Ágost úgy döntött, telekürtöli a médiát azzal, hogy az átíratás nem volt jogszerű, a fiatalabb Ernő Ágost – aki bevallása szerint 44 millió euró értékben adott el a családi kincstár féltve őrzött ritkaságaiból azért, hogy kifizesse a család adósságait, és részben helyreállítsa a kastélyt – viszont jogi iratokkal, földhivatali adatokkal kívánja igazolni, hogy az épület legálisan áll a birtokában. A história sajátos folytatása, hogy 2012-ben az idősebb Ernő Ágostot eltávolították egy prosperáló családi alapítvány elnökségéből, helyére fia került.
És ami a megátalkodott tényeket illeti, az idősebb herceg évek óta nem áll szóba örökösével, aki a közelmúltban anélkül vette feleségül orosz származású, Londonban dolgozó divattervező menyasszonyát, Ekaterina Malisevát, hogy az örömapa jelen lett volna a hatszáz vendéget számláló ceremónián. Ugyanakkor az sem disputa tárgya, hogy az idősebb Ernő Ágostnak, aki vert már paparazzót és vizelt már nyilvánosan világkiállítási pavilonban, komoly alkohol- és dohányproblémái vannak. Tavaly például Keresztély nevű másodszülöttje és Alessandra de Osma perui ügyvéd limai házasságkötésekor állítólag „ételmérgezés” miatt vesztette eszméletét, de brit és német pletykalapok szerint masszív italfüggőségével magyarázható a kómába esése. (Évekkel korábban heveny hasnyálmirigy-gyulladással szállították a monacói kórházba, akkor ugyancsak mély kómában töltött több napot.).
Mindenesetre, a Marienburg kastélynak évi kétszázezer civil látogatója akad, de a százharmincöt szobás egykori főlakban ezentúl is fenn kívánják tartani a Hannover-ház lakosztályát. Arra azonban még várni kell, hogy apa és fia azonos időben tartózkodjon egy fedél alatt.
