Megdöbbentek a lettek a KGB aktáin

Publikálás dátuma
2019.01.12. 13:40
Janis Rokpelnis lett költő is együttműködött a KGB-vel
Fotó: svp.org
A közzétett adatok hiányossága, hogy arról nem árulnak el semmit: az illető beszervezése után együttműködött-e egyáltalán a szovjet titkosszolgálattal,
Felettébb vegyes fogadtatásban részesült Lettországban, hogy a parlament döntésére a múlt év végén kiadták azon személyek egy részének adatait, akik a balti állam függetlenné válása előtt együttműködtek a szovjet titkosszolgálattal. Maris Kucinskis miniszterelnöknek a napokban a közvélemény előtt meg is kellett védenie a döntést, mert szerinte ezzel „véget ér a mítoszok és spekulációk kora”, s a társadalom „elég érett” az adatok feldolgozásához. Nincs azért mindenki elragadtatva a lépéstől. A titkosszolgálat vezetője tavaly figyelmeztetett arra, hogy a titkos adatok közzététele a társadalom megosztásához vezet abban az országban, ahol a lakosság negyede orosz. A KGB-aktákat „Cseka szatyroknak” is nevezik, mert ruhásszatyrok belső részére rejtették az íveket. Még 1991-ben, a KGB épületében bukkantak rájuk, ami ma már múzeumként látogatható. A decemberben közzétett adatok az ország területén 1953-1991 között működő 25 ezer KGB ügynökből mindössze 4300 nevét tárja fel, a következő nagyobb adagot májusban teszik közzé a különféle engedélyezések után. Elsősorban olyan személyek nevével találkozhatnak az érdeklődők, akik a nyolcvanas években voltak aktívak a balti állam területén. Történészek szerint nyilvánvaló, hogy a teljes lista nincs meg, egy része megsemmisült, de sok dokumentum kerülhetett Moszkvába. Az akták az ügynök nevét, születési helyét és évét, címét, munkahelyét, nemzetiségét, végzettségét és kódnevét foglalják magukban. A KGB-ügynökök feladata hírszerzés és kémelhárítás volt. Elsősorban az értelmiség kommunikációjáról írtak jelentéseket. Ami azonban a közzétett adatok nagy hiányossága, s ez váltott ki bírálatokat: arról nem árulnak el semmit, hogy az illető beszervezése után együttműködött-e egyáltalán a szovjet titkosszolgálattal, s ha igen, milyen mértékben. Beszervezésének körülményeit sem tárja fel. Lettországban korábban már többen is tettek kísérletet arra, hogy nyilvánosságra hozzák az aktákat, végül azonban csak a rigai törvényhozás tavalyi határozata tette ezt lehetővé. A parlament szerint a Lett Nemzeti Archívumnak azért kell nyilvánosságra hozni a neveket, hogy „tájékoztassa a közvéleményt a totalitárius rendszer mechanizmusairól”. Kérdés azonban, mennyire átfogó ez a tájékoztatás, ha rendkívül fontos részletek nem derülnek ki belőle. Az akták az interneten érhetők el, rendkívül könnyen, egy email cím regisztrálásával hozzájuk lehet férni. Andris Pauls-Pavuls parlamenti képviselő, aki a teljes dokumentumcsomagot ismeri, azt közölte, hogy abból a 138 képviselőből, aki 1991-ben a függetlenségre szavazott, 36 volt KGB ügynök. De mindenki tényleg az volt-e közülük? Mennyire megbízhatóak az akták? Janis Rokpelnis lett költő például azt állította, azért működött együtt a KGB-vel, hogy fontos információkhoz jusson hozzá. Ivars Lacis, a Lett Egyetem korábbi rektora szintén elismerte az együttműködést, ám ő is azt közölte, senkiről sem jelentett, s csak karrierje építgetése miatt hagyta magát beszervezni. Lettország nem az egyedüli balti állam, ahol már közzétették a KGB ügynökök neveit. Litvániában a népirtásokkal és ellenállási mozgalmakkal foglalkozó vilniusi kutatóközpont 2012 februárjától 2018-ig adta ki a kommunista múlt legsötétebb fejezetét feltáró aktákat, köztük a KGB-vel együttműködő személyek névsorát. Az érdeklődés eleinte akkora volt, hogy a központ internetes oldala időről időre összeomlott a látogatók magas száma miatt.

Hatalmas robbanás rázta meg Párizs belvárosát: négy ember meghalt, többnek kritikus az állapota (Fotók)

Publikálás dátuma
2019.01.12. 10:24

Fotó: THOMAS SAMSON / AFP
A detonációban négy ember meghalt, 37-en megsérültek, tíznek kritikus az állapota - közölte a belügyminiszter.
Négy ember - köztük két tűzoltó - halt meg a szombat reggeli párizsi gázrobbanásban - közölte Christophe Castaner, francia belügyminiszter. A robbanás francia főváros 9. kerületében történt 9 órakor a Rue de Treviso utca egy pékségében. Mint kiderült egy tűzoltócsapat már a helyszínen volt a detonáció előtt, mert a lakók gázszivárgást jelentettek. A balesetben 37-en megsérültek, tíz embernek kritikus az állapota. (BBC) A hatóságok is elsősorban gázrobbanásra gyanakodnak, de még vizsgálják, mi történt. A pékség zárva volt, de szombat lévén sokan voltak otthon, őket a tűzoltók menekítették ki az épületből. A helyszínen készült fotókon látszik az óriási pusztítás: betört ablakok, felborult autók, épülettörmelék, üvegszilánk mindenhol.
Szerző
Témák
robbanás Párizs
Frissítve: 2019.01.12. 14:43

Véget ért a Fico-korszak Szlovákiában

Publikálás dátuma
2019.01.12. 09:45
Robert Fico 2014-es legyőzőjével, a jelenlegi államfővel, Andrej Kiskával
Fotó: Vladimir Simicek / AFP
Március 16-án választ köztársasági elnököt Szlovákia. Az ország politikáját hosszú ideig meghatározó Robert Fico nemcsak, hogy nem indul, politikai parkolópályára is kerül.
Robert Fico nélkül indult el a szlovák elnökválasztási kampány. A legutóbbi választás nagy vesztese, a Jan Kuciak újságíró tavalyi meggyilkolása utáni tüntetéshullám nyomán lemondani kényszerült volt miniszterelnök ugyanis alkotmánybírónak készül. Hogy mi vagy ki késztette erre az önkéntes félreállásra Szlovákia erős emberét, az egyelőre nem derült ki. Az ugyan kétségtelen, hogy a tavalyi újságírógyilkosságot követő politikai válság igencsak megtépázta minden kormánypárt, így a Fico vezette szociáldemokrata Smer népszerűségét is, ám ez a jelek szerint nem mindenkit egyformán érint. Ha például az ugyancsak Smer politikus Miroslav Lajcák külügyminiszter indulna a megmérettetésen - legalábbis a közvélemény-kutatások szerint - jó eséllyel meg is nyerhetné azt. De Lajcák néhány napja hivatalosan is visszautasította a jelöltséget, Fico pedig a párt másik nagy, nemzetközi tekintélynek örvendő politikusának, Maros Sefcovicnak ajánlotta fel a Smer államfő-jelöltségét. Az Európai Bizottság szlovák alelnöke, aki az ősszel még az európai szocialisták Spitzenkandidatjaként minden régióbeli testvérpárt támogatását megnyerte, majd visszalépett a holland Frans Timmermans javára, egyelőre néhány nap gondolkozási időt kért. Sok ideje valóban nincs, hiszen Andrej Danko házelnök csütörtökön hivatalosan bejelentette a választás időpontját. A megmérettetés március 16-án lesz, a második fordulót, amennyiben szükség lesz rá, két héttel később, március 30-án rendezik meg. A jelölések január 30-án éjfélkor zárulnak, a kampány viszont, amely valójában tavaly nyár óta zajlik, már hivatalosan is megkezdődött. A Smernek így nincs vesztegetni való ideje, amennyiben Sefcovic mégsem mond le brüsszeli tisztségéről, valakit igen gyorsan elő kell húznia a cilinderből. Ez viszont a három nagyágyú – Fico, Lajcák és Sefcovic – hiányában nem lesz egyszerű feladat. Államfőnek bármely szlovák állampolgár jelöltetheti magát, aki állandó lakhellyel rendelkezik az országban, és a választás napjáig betölti legalább a 40. életévét. Feltétel még, hogy összegyűjtse az induláshoz szükséges 15 parlamenti képviselő vagy 15 000 állampolgár támogató aláírását. Ezt már tizenhatan megtették, köztük két magyar jelölt, a Smerrel és az SNS-el kormányzó Híd-Most elnöke, Bugár Béla, illetve a 2010 óta parlamenten kívülre szorult etnikai alapú Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke, Menyhárt József. Az esélyek egyelőre nem mérhetők reálisan mindaddig, míg a Smernek nincs jelöltje és a házelnök Andrej Danko nem dönt. A mára konzervatív jobbközép párttá szelídült, egykoron Jan Slota vezérletével szélsőségesen nacionalista, magyarellenes SNS elnöke saját közlése szerint január végéig határoz arról, indul-e. Danko ugyanis népszerű politikus Szlovákiában, és ha a Smernek sikerül jelöltségre bírnia Sefcovicot, ő is második fordulós esélyes. (Danko esélyeit rontja, hogy tegnap a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem akadémiai szenátusának bizottsága plágiumnak minősítette a politikus kisdoktori dolgozatát. A plágiumgyanú hónapok óta borzolja a szlovák közvéleményt, Dankó mindeddig tagadott.) Ha egyikük sem indul, Bugár Béla bejuthat a második fordulóba, ám a jelöltlista lezárása nélkül nem lehet esélyeket latolgatni. Az egyre erősödő szélsőjobb és populista tábor több sztárjelölttel állt elő, mint például a volt főbíró, egykoron zsidózó smeres kulturális miniszter, ma függetlenként induló Stefan Harabin és a neonáci Marián Kotleba. Ha egyikük visszalépne a másik javára, akkor igen tekintélyes, akár 15-20 százalékot is összeszedhet a szélsőjobboldali jelölt. Bárki legyen is végül a Smer választottja, úgy tűnik, komoly változást hoz az eddig Robert Fico által fémjelzett szlovák szocialista politikába. Fico sohasem lépett át teljességgel az Orbán Viktor-féle az EU mélyebb integrációját ellenző, illiberális, szélsőségesen migrációellenes táborba, de mindig a határon egyensúlyozott. Az eddig szóba került Smeres politikusok - így Lajcák és Sefkovic is - viszont elkötelezett demokraták és EU-pártiak.

Lefelé

A választási győzelmek tekintetében Robert Fico Szlovákia legsikeresebb politikusa. Az 54 éves jogász végzettségű baloldali politikus majdnem három cikluson át látta el a miniszterelnöki teendőket. Először, 2006-2010 között, a szélsőséges Jan Slotával és az SNS-el kormányzott együtt, az Európai Szocialisták Pártja akkor ki is zárta a szociáldemokrata Smert, pontosabban felfüggesztette annak tagságát. Az intés hatott, Fico mindent megtett, hogy a Smert visszafogadja európai pártcsaládja. Politikai pályafutását 1992-ben kezdte a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) soraiban, innen vált ki és hozta létre saját pártját 1999-ben. Kétségtelenül karizmatikus politikus, nyolc év alatt a Smert Szlovákia legnépszerűbb pártjává tette, ő maga pedig a legnépszerűbb politikussá vált. A 2010-es választást is megnyerte, de nem talált koalíciós partnerre, így ellenzékbe  szorult. 2012-ben, az előrehozott választás után újra kormányt alakíthatott, 2016-ban szintén. Tavaly március 15-én, a Kuciak-gyilkosság okozta tüntetéshullám miatt lemondott, helyét Peter Pellegrini vette át. Azt akkor még senki sem gondolta, hogy Fico valóban félreáll vagy félre tudják állítani. Alkotmánybíróként viszont kénytelen lesz kimaradni a látható politikai élvonalból. Politikai pályájának legnagyobb fiaskója a 2014-es elnökválasztás volt, amikor az ország legnépszerűbb és legismertebb embereként első fordulós győzelme után nem kis vereséget szenvedett a független Andrej Kiskatól a véghajrában.   

Szerző
Frissítve: 2019.01.12. 13:14