Az O1G és a fifikás népművészet

Publikálás dátuma
2019.01.14 09:30

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az év végi tüntetéshullám újabb alapot szolgáltatott a kreatív elméknek. Kérdés, hogy művészet-e az O1G vizuális megjelenéseinek sora.
- A street art külföldön alapvetően hordoz magában olyan alműfajt, amelyet politikai üzenetekre használnak. Ez a fajta kifejezésmód nem áll távol a műfajtól, hiszen az utca elég jó közeg arra, hogy gyorsan, egyszerűen sok emberrel oszd meg a nézeteidet, gondolataidat, vagy a művészetedet – mondta lapunknak Nádudvari Noémi, a Színes Város kurátora a politikai vélemények utcai megjelenéseivel kapcsolatban. - Itthon a Magyar Kétfarkú Kutyapárt volt az első, amely próbált burkoltabban, vagy kevésbé burkoltan olyan akciókat véghez vinni – kátyúfestés, járdai repedések festése –, ami már abszolút street artnak minősül – részletezte. - De társadalomkritikának is felfoghatjuk, mert a városvezetéshez szól, arról, hogy milyen állapotban vannak a közterületek. Nádudvari Noémi szerint a Kétfarkú Kutyapárt tevékenysége, és akár a Basky-jelenség is előszobája lehet az O1G mozgalomnak. - A kisvasutazó Orbán Viktor nagyon sok év után az első markáns, konkrét politikai üzenettel is ellátott utcai jelenség volt. Valamint egy nagy geg: először megpróbálták megvezetni az embereket, és azt a hatást kelteni, hogy – a szinte mindenki által ismert utcai művész – Banksy járt Budapesten. Holott ő sosem írja alá, és ilyen mértékben belpolitikával nem foglalkozik. Végül azonban felvállalta a Kétfarkú Kutyapárt, tőlük nem is olyan meglepő az akció, és meg is alkották a Basky nevet. Azóta újabb és újabb művek bukkannak fel – mesélte a kurátor. Hasonló céllal készülhetett, mégis teljesen más megközelítést hordoz magában az év végi, rabszolgatörvény ellen kirobbant tüntetéseken feltűnt O1G felirat, amely Simicska Lajos 2015-ös, azóta már-már szállóigévé vált „Orbán egy geci” kijelentésének szókezdő betűiből áll össze. Az elmúlt időszakban számos, akár utcai, akár online megjelenését láthattunk: a skála a hóba vagy tengerparti homokba rajzolt, magyar zászlóra írt, paradicsomlevesben betűtésztából vagy mákos bejgliből kirakott kreatívabbnál kreatívabb változatokig terjed, de pólókra is nyomták a három betűt, és az Instagramon több mint ötezer képet találunk a hashtagre keresve. - Ha visszatekintünk a történelemben, már az egyiptomi piramisokon is találtak firkálást. Az ókori Rómában is hoztak törvényeket, mert összefirkálták a várost obszcén bujálkodással, politikai és vulgáris feliratokkal. Ilyen mindig is volt. Akkor az egy közönséges irkafirka volt, ma pedig esetleg múzeumban őrzik – mondta lapunknak Fekete Valér, művésznevén Sior street art művész. A két éve Edinburghban élő történelem-francia szakos tanár inkább a kétkezi munkát választotta, hogy családjának más életet tudjon nyújtani. Jelenleg tetőkön dolgozik, nagynyomású vízsugárral, és gyakran ő maga is felfest egy-egy O1G feliratot. Bár úgy tapasztalta, hogy politikai graffitiket sok esetben szélsőséges (skinhead, náci, rasszista) csoportok készítenek – amelyek gyakran végtelenül primitívek is –, az általa ismert művészek nem, „rosszarcú vagy kellemetlen alakok”, hanem becsületes, törekvő emberek. Ugyanezt gondolja az O1G felfestésében, vagy bármilyen megjelenítésében részt vállalókról: értelmes, gondolkodó emberekről van szó. Azt azonban, hogy a három betű az utcai művészetek közé sorolható-e, egyikőjük sem tudná meghatározni. Nádudvari Noémi szerint az O1G sokkal inkább jelenség, vagy mozgalom. - Nekem inkább firka, de közben mégsem az, mert konkrét jelentést hordoz magában, szükséges egyfajta belső tudás a megértéséhez, mint a graffiti esetében – hangsúlyozta. Majd hozzátette: abból a szempontból viszont elrugaszkodik a műfajtól, hogy nem feltétlenül kell utcai felületen megjelennie, és egy adott közönség – a tüntetésen résztvevők – előtt már ismert volt a jelentése, míg a graffitinél ez általában nem egyértelmű. - Inkább fifikás népművészetnek tartom. Mindenki lehet önjelölt alkotó, az egyedisége és izgalmassága pedig főként abban áll, hogy még milyen felületet, formátumot lehet rá kitalálni, milyen rejtett lehetőségei vannak – fűzte hozzá a kurátor. Fekete Valér úgy látja, a street art rendkívül változatos megjelenési formáit tekintve, akár e felirat megjelenítését is tekinthetjük annak. - Van több tízezer művész, és több millió ember, aki csak a maga kedvére firkálgat, van, aki, ruhát köt fához, más képeket ragaszt ki, van, aki leírja a nevét ötszázezerszer az életében, megint más csak vonatokat fest, vagy csak falakat, van, aki legálisan, míg más illegálisan – részletezte. S hozzáfűzte: - ahogy kortörténeti emlékké vált egy „Ruszkik haza!” felirat, vagy épp egy Gerő, Rákosi nevével összefirkált kirakat az ötvenes években, úgy elképzelhető, hogy ezek a feliratok is megmaradnak majd egy kor lenyomataiként. Az alkotó ugyanakkor hangsúlyozta, elkeserítőnek tartja, hogy mindez ilyen elementáris erővel tört ki az emberekből. - El lehetne gondolkodni, hogy kerül olyan helyzetbe egy ország, hogy egy nagyon frivol és mocskos mondatot ír boldog-boldogtalan mindenhova. Szomorú, ha oda jut egy úgynevezett fiatal demokrácia, hogy az állampolgárok így tudják kifejezni legmélyebb megvetésüket egy politikai kurzussal szemben.
Frissítve: 2019.01.14 09:30

Nemes Jeles László nyerte a legjobb rendező díját Pekingben

Publikálás dátuma
2019.04.23 17:40

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Clara Royer, Jakab Juli, Dobos Evelin és Rajk László is részt vett a Napszállta kínai premierjén.
A Napszállta című filmjéért Nemes Jeles László vehette át a legjobb rendezőnek járó díjat a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap az MTI-vel kedden. A nagyszabású seregszemle a hétvégén ért véget, a zsűri elnöke Rob Minkoff amerikai rendező-producer volt. Az Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlóval együtt Clara Royer, Jakab Juli, Dobos Evelin és Rajk László is részt vett a Napszállta kínai premierjén – írja a közlemény. A Napszállta operatőre Erdély Mátyás, zeneszerzője Melis László, sound designere Zányi Tamás, casting directora Zabezsinszkij Éva, díszlettervezője Rajk László, jelmeztervezője Szakács Györgyi volt. Nemes Jeles László a forgatókönyvet együtt jegyzi Clara Royer-vel és Matthieu Taponier-vel, utóbbi egyben a film vágója is. A film főszereplői Jakab Juli (Leiter Írisz) és a román Vlad Ivanov (Brill Oszkár). A közel száz tagú szereplőgárda nemzetközi összetételű, a magyarok mellett román, lengyel és német színészek is játszanak a filmben. A Napszállta a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával a Laokoon Filmgroup gyártásában, a francia Playtime-mal koprodukcióban készült Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek vezetésével. Világpremierje a velencei filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol elnyerte a legjobb film díját a nemzetközi filmkritikusok szövetségétől, a FIPRESCI-től. Nemes Jeles László filmjét már a világpremier előtt csaknem 70 ország forgalmazója vásárolta meg – olvasható a közleményben.
Szerző

Hangok várjátéka

Publikálás dátuma
2019.04.23 10:30

Fotó: Népszava/ Draskovics Ádám
Kodály Zoltán öröksége megelevenedett a homokhátságban. A Budapesti Fesztiválzenekar Közösségi Hét programján gyerekek játszottak világhírű művészekkel. Egyenrangú partnerként.
A hárfaszóló elején még le-leestek az izgő-mozgó gyerekek alkalmi hangszerei, Marcel Tournier: Sonatine-jának igazán csendes részeinél azonban már mindenki elhalkult. A Budapesti Fesztiválzenekar közösségi hetének Zenevár című programján Kiskunfélegyházán, az Aranyalma Népmesepontban, a Mesevárban jártunk. Tojástartó-befőttes gumival, műanyag flakon színes cukorkákkal – a gyerekek tudják, hogy nem létezik olyan tárgy, ami valójában nem hangszer. És tudják ezt az együttes művészei is. Tizenöt muzsikus és nagyjából száz gyerek – együtt játszanak. „Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy karmester-király. Országának lakói, a nemesek, udvarhölgyek és lovagok mind-mind örömmel engedelmeskedtek a királyi varázspálca intésére. Így lett a Zenevárban a káoszból rend és a zajongásból harmónia. Saját készítésű hangszereinkkel együtt mi is vendégei lehetünk ennek az országnak, amelynek neve: Zenekar.” - szól Illési Erika meséjének eleje. „Minden családban vannak örök lázadók, kételkedők, kicsit cinikusok – ő a cselló”- hangzik a különleges jellemzés, ami tökéletesen illeszkedik a mesébe. A Mesélő első megszólalásuk előtt egyenként bemutatja a vonós, rézfúvós és fafúvós hangszereket felvetve az obligát kérdést is: hogyan lehet fafúvós hangszer a fuvola? A csellót nagyon sok gyerek felismeri, a fuvolát öten-hatan, a klarinétot többen, a fagottnál csak három kéz lendül a magasba. Szomorúan tapasztalhatjuk a világ múló dicsőségét: a legismertebb magyar fagott-dallam, a valaha volt Tévémaci főcímzenéje, Vajda József műve hallatán egyetlen gyerek arca sem derül fel, csak mi felnőttek mosolygunk némi nosztalgiával. Az egy órás programba belefért Hacsaturján és Dittersdorf, Strauss, és charlestone is. A gyereksorokat pásztázva látszott, hogy ragtime-ot hallva nagyon nehéz mozdulatlannak maradni, a hangos rézfúvós zene alatt viszont befogott fél füllel is jól lehet táncolni. A Mesélő a két széksor között perdül táncra egy-egy kisfiúval, a király pedig hiába király, nem tudja, mire való a hatalmas fakard, Hacsaturján: Kardtánca közben vívás helyett inkább bohóckodni kezd. Viszont bebizonyítja, hogy a fából készült szék éppúgy alkalmas dobolásra, mint a hangszere. A záróakkord, Susato: Mór indulója papír tojásdobozokon lévő befőttes gumik pengetésével és a műanyag flakonokban zörgő színes cukorkák rázásával válik igazivá, a közös zenélés végénél pedig kiderül, amit profi zenekarokat hallva is tapasztal néha a koncertjáró: karmesteri leintés ide, utolsó akkord oda, egy több mint száztagú alkalmi együttesben nem ritmust tartani, nem dinamikát mozgatni és tökéletesen intonálni nehéz igazán, hanem egyszerre befejezni. 

Műsor

A királylány Bernard Andres: Dal Marcel Tournier: Sonatine, Op.30 – I. tétel Polónyi Ágnes - hárfa A királyi család Johann és Joseph Strauss: Pizzicato-polka Carl von Dittersdorf: g-moll kvintett – I. tétel Bíró Ágnes, Illési Erika – hegedű Bolyki László – brácsa Szabó Péter – cselló Lévai László – nagybőgő A nemesek és udvarhölgyek Norman Hallam: Táncszvit – I. Waltz, II. Bossanova III. Quickstep, IV. Charleston Varga Fruzsina – fuvola Berta Bea – oboa Csalló Roland – klarinét Tallián Dániel -fagott A lovagok Tom Hurpin: Harlem Rag Aram Hacsaturján: Kardtánc Póti Tamás, Tóth Zoltán – trombita Bereczky Dávid – kürt Szakszon Balázs – harsona Bazsinka József – tuba A király Beautiful Love – jazz-dal Herboly László – ütőhangszer Csalló Roland – klarinét Lévai László – nagybőgő A zenekar Tielman Susato: Mór induló A gyerekekkel közösen a Zenevár lakói Mesélő: Illési Erika Király: Herboly László  Résztvevő kiskunfélegyházi iskolák: József Attila Általános Iskola, Dózsa György Általános Iskola és a DGYÁI Platán utcai tagintézménye, Göllesz Viktor Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény

Ki a menő?

- Nekem a hárfa tetszett a legjobban, és amikor mindannyian együtt zenéltünk. Nekem a fagott, nekem a fuvola, nekem a hegedű! Voltunk már szabadtéri koncerten és van kedvem zenélni – csacsogja három kislány. Osztálytársak, a tanítónőjük hozta el őket. - Nekem is a hárfa szóló, és az tetszett a legjobban, amikor kardoztak és amikor táncoltunk. Zenélni nem szeretnék, csak olyat szoktunk csinálni, hogy áthívom a barátomat, van egy játékgitárja, azt pengeti, én pedig két fakanállal dobolok – mondja Gillion Gergely. A kérdésre, hogy nehéz volt-e egyszerre abbahagyni? bólintanak. - Igen, van aki direkt tovább csörgött, hogy menőnek tűnjön, de a mi osztályunk megpróbálta egyszerre befejezni, amikor leintett a király – mondják.  (A képen balról jobbra: Urbán Jázmin (9), Kiss Dorina (10), Gillion Gergely (9), Czombos Petra (8))

Megszállók másképp

Illési Erika, hegedűművész, a Zenevár Mesélője anyaként tudja, hogyan közelíthet a gyerekekhez. – Azért írom ezeket a meséket, hogy a gyerekeknek bemutassuk, hogyan épül fel egy zenekar. Lehet, hogy számukra távolinak tűnik egy zenész, azt hihetik, hogy egészen másfajta életünk lehet, mint nekik. A játékkal megpróbáljuk közel hozni hozzájuk, elképzelhetővé tenni, hogy a saját életük része is lehet a zene és a tánc. Hiszen – Kodállyal szólva - a zene mindenkié – mondja Illési Erika, a Mesélő. - Az ingyenes Közösségi Hét programja négy éve szerveződik, ilyenkor kisebb produkciókkal szinte az egész országot megszálljuk. A zenekar minden muzsikusa fellép valahol, ki templomi koncerten, ki zsinagóga koncerten, más idősek otthonában, mi pedig a gyerekekhez jövünk el a Zenevárral – részletezi.- Nagyon sok mesénk van, a műsor mindig más, most hat-hét mesét játszunk váltogatva. Minden évben születik bennem új történet, koreográfia- és jelmezterv. A kollégákat is bármire rávehetem. Bár mi adni jövünk, nagyon sok mindent, rengeteg inspirációt, ötletet kapunk tőlünk -.utal a kettősségre. - Egyszer egy ózdi kisfiú a produkció előtti hangolásnál a hárfa hallatán megszólalt: hamis! Kiderült, hogy abszolút hallása van. Addig otthon csak úgy mellesleg szoktak az édesapjával gitározni, de zeneiskolába nem járt. A Zenevár előadása után felkarolta őt az ózdi Van Helyed Alapítvány és támogatta a tanulását – választ egy különlegeset a rengeteg élmény közül Illési Erika, hegedűművész, a Zenevár kitalálója.

Hősök

"A Fesztiválzenekar évadonként három Közösségi Hetet szervez, melynek keretében kamaraformációink idősotthonokban, gyermekgondozási intézményekben, iskolákban, templomokban, zsinagógákban muzsikálnak. Elhatároztuk, hogy nemcsak mi megyünk el a hátrányos helyzetű térségekbe, hanem az ott élőknek is megadjuk az esélyt, hogy eljöjjenek Budapestre, és közösen hozzunk létre egy fontos és nagyszabású eseményt. Így jött létre a TérTáncKoncert; a zenekar élő muzsikájára idén is több száz hátrányos helyzetű fiatal táncol együtt, egy napra valódi hőssé válva." (BFZ) Infó: TérTáncKoncert június 16. 19.00 A Bazilika előtti téren (Szent István tér 1.)  

Frissítve: 2019.04.23 10:30