Letaglóz és felröpít a tízparancsolatról szóló előadás a Radnótiban

Publikálás dátuma
2019.01.12. 13:00

Fotó: Dömölky Dániel
Megrázó és egyben felemelő előadást rendezett Sebestyén Aba a Radnóti Színházban Székely Csaba új darabjából a 10-ből. Olyan mint egy fájdalmas zenemű, nem enged el, magában tart sokáig.
Úgy látszik a bűn problematikája slágertémává lett a mai magyar színházi életben. Lépten-nyomon olyan előadásokkal találkozhatunk ahol ez kerül a fókuszba. Évekkel ezelőtt, amikor még Alföldi Róbert vezette a Nemzetit, felkértek drámaírókat, hogy írjanak olyan művet, melyet a tízparancsolat valamelyike ihlet. Született is néhány, mindenki választhatott kedvére egyet a tíz közül. Székely Csaba új drámája, a 10 valamennyit, illetve az összes megszegését számba veszi, nem hagy ki egyet sem. A produkció teljes játékideje, vagyis a csaknem három és fél óra alatt a színpadon jelen van mind a tíz szereplő. A kivetítőn, egyébként is fontos eszköz a kamera, sorban jelennek meg egymás után a parancsolatok és mindegyikhez kapunk egy történetet. Ahogy haladunk előre úgy kapcsolódnak össze. Olyan az egész, mint egy kirakós játék, mindig újabb darab kerül egymáshoz, hogy a végén kirajzolódjon a teljes kép. A történetek egymásba nyúlnak, keresztezik egymást, mint ahogy a bűnök is. Az erdélyi Székely Csaba a Bánya trilógiájával lett népszerű kortárs szerző nálunk is. Azóta több drámát is írt, mindegyik hangvételében benne van a nyers, kendőzetlen, önkritikus tónus, ugyanakkor ezek a művek nem állnak meg a felszínen, igyekeznek a mélyre törni. Így van a 10-zel is. Az előadásban elmondott történetek bármelyikünkkel előfordulhatnak, mint ahogy a felvázolt bűnök is ismerősek. És a tétjük is, az életben maradás. El is hangzik a darab végén: „Anyám azt mondta, nincs a Földön ember, akit ne lenne miért szánni. Meg azt is mondta: a legszánnivalóbb az, aki mások számára nyűggé válik. Még egy tárgy is szánnivaló, amikor ki kell dobni. Hát még egy ember. Hogy miért? Mert mindennek élete van, amit szeretnek. Tárgynak, embernek, mindennek. És aminek élete van, az megérdemli, hogy éljen.” Igen, életben akarunk maradni, közben pedig bűnösökké válunk. Lehet, hogy ez az életben maradás feltétele? Sebestyén Aba, aki Székely Csaba első darabját a Bányavirágot rendezte több díjjal elismerten először Marosvásárhelyen, majd később a Nemzetiben is, most a 10-ből egy rendkívül hatásos, szívbe markoló szertartásjátékot vitt színre, úgy hogy közben megtartotta a történetek szikárságát, drámaiságát és az élességét. Kapott hozzá egy rendkívül erős csapatot. Tíz nagyszerű színészt: Vilmányi Bennetettet, Pál Andrást, Martinovics Dorinát, Kováts Adélt, az egyetemista Márfi Márkot, Sodró Elizát, Lovas Rozit, László Zsoltot, Schneider Zoltánt és Tóth Ildikót. Valamennyien végig bírják erővel és „csapatban” és „egyéniben” is mindig képesek rátenni még egy lapáttal. Fontos közreműködő a két zenész: Rozs Tamás és Wágner-Puskás Péter (Zeneszerző: Cári Tibor). Ahogy a színészek összekötik a különböző parancsolatokat, olyan mint egy oratórium. Az előadás pedig egyszerre letaglóz és felröpít. Az évad kiemelkedő teljesítménye. Info: Székely Csaba 10 Radnóti Színház Rendezte: Sebestyén Aba

Öröm és boldogság

Marosvásárhely legfiatalabb független színházi társulata, a 3G Színház nyílt célja, hogy a megoldandó társadalmi problémákra irányítsa a figyelmet, a Székely Csaba által jegyzett Öröm és boldogság Ándi Gherghe rendezésében pedig épp az egyik legfontosabb tabutémát dolgozza fel: az erdélyi homoszexuálisok helyzetét. Az előadást ma ötkor és nyolckor láthatják a Szkénében. A két előadás között hétkor beszélgetést rendeznek az alkotókkal. 

Szerző
Frissítve: 2019.01.12. 13:29

Az idill mögött - Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni naplójáról

Publikálás dátuma
2019.01.12. 09:30

Radnóti Miklós és felesége, Gyarmati Fanni újból kiadott naplója különös kiegészítője a költő életművének, az írások egyszerre szolgálnak korrajzként, és domborítják ki a szerző pályája körül felvetődő kérdéseket. Gyarmati Fanni naplója jóval több is ennél, önálló és egyedülálló írói teljesítmény.
„Egyetlen könyörgés az életem, minden szabad percem, de nem tudom elképzelni, hogy lehetett kibírnia a telet ilyen körülmények közt. Csak azzal tudom biztatni magam, hogy annyi csoda történt velünk mindannyiunkkal, hát éppen Miklóstól tagadta volna meg Jézus a csodákat? Várni kell csak, változatlanul.” – áll 1945. április 9-én, hétfőn Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplójában, aki akkor még nem tudott, férjének, Radnóti Miklósnak öt hónappal korábbi, feltételezett haláláról. A 2014-ben kiadott 1935 és 1946 között vezetett naplónak (amelynek 2018-ban jelent meg második, javított utánnyomása) párja Radnóti Miklós szintén 2018-ban megjelentetett, de az 1989-es és 2003-as kiadásokhoz képest részletesebb jegyzetekkel ellátott naplója, amelyet a költő 1934 és 1943 közt írt. A korrajzként és az életmű kiegészítéseként is olvasható feljegyzések azonban lényegesen különböznek a feleségéétől. „Radnóti naplója írói napló, amelynek a tények rögzítésén túl célja a költői énkép kialakítása. Radnóti azt írta meg, hogy milyen képet kíván hátrahagyni magáról az utókornak. Gyarmati Fanni naplója viszont éppen azért kivételes, mert nem a nyilvánosságnak szánta. Emiatt teljesen más az írásmódjának a jellege” – mondta lapunknak Ferencz Győző irodalomtörténész, Radnóti Miklós monográfiájának szerzője, a kötetek szerkesztője.
„Gyarmati Fanni naplója több síkon is értelmezhető – emelte ki az irodalomtörténész. – Radnóti Miklós életének nélkülözhetetlen dokumentuma, valamint a holokausztirodalom értékes forrásműve: arról szól, hogy egy fiatal nő zsidó származása miatt egyre nehezebb helyzetbe kerül. Továbbá gender-feminista nézőpontból is olvasható: egy nő a harmincas-negyvenes években kendőzetlenül beszámol mindennapjairól, munkájáról, szerelmi életéről, küzdelmeiről egy félfeudális konzervatív társadalomban. A rögzítés módja száraz, tényszerű. A napló egyben fejlődésregény is. Nagy a különbség a napló eleje és vége között – Gyarmati Fanni a napló vezetése során íróvá válik, de paradox módon a napló az egyetlen műve, amely megőrzi íróvá válásának történetét” – hangsúlyozta Ferencz Győző. „Radnóti Miklós naplójának stílusa mindig megemelt, kifelé beszél. A költő többször belefogott a naplóírásba, de hamar abbahagyta. Komolyabban 1938-tól kezdte el írni. Költői stílusa addigra már kiforrott, de prózájában még érződik valamiféle irodalmiasság. Ez később visszaszorult” –fűzte hozzá.
„Minden szerző esetében fontosak az életműhöz kapcsolódó adalékok, amelyek művek perifériáján helyezkednek el” – mondta az irodalomtörténész, nem csupán a Napló, hanem a 2017-ben kiadott Bori notesz – Abdai dokumentumok című kötet megjelenése kapcsán is. Ez utóbbi hetedik alkalommal jelent meg, de ezúttal nem hasonmás formátumban, hanem kiegészítve az abdai tömegsír exhumálásakor a notesszel együtt előkerült személyes dokumentumokkal, fényképekkel, továbbá a költő barátja, Szalai Sándor által hazamenekített verskéziratokkal. „Ezek az anyagok most kerültek először nyilvánosság elé. Ez azért jelentős újdonság, mert a Bori noteszben szereplő tíz vers közül csak öt szövege olvasható, a többi megrongálódott, szétázott a föld alatt. Szerencsés módon éppen ezeket adta át Szalai Sándornak megőrzésre, amikor a bori munkatábor felszámolásakor a munkaszolgálatosok két lépcsőben elindultak Magyarország nyugati határa felé. A kötetben közölt dokumentumokból az is kiderül, hogy a Nyolcadik eclogának négy eltérő változata maradt fenn: a Szalai Sándor által hazajuttatott ép kézirat mellett egy változat külön lapon és két változat a Bori noteszben. A kötet közli ezek rekonstruált (de hiányos) szövegét is” – fűzte hozzá Ferencz Győző.
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni
E kérdések mentén azonban gyakran felvetődik, hogy az irodalmi művek értékelését mennyiben befolyásolja szerzőjük tragikus sorsa. „Milyen jellemző, hogy a költő halálának időpontja is csupán szimbolikus. Az abdai tömegsír feltárásakor nem történt meg a holttestek szakszerű azonosítása. Gyarmati Fanni naplója tanúsítja, kétségei voltak, férje földi maradványait látta-e a deszkakoporsóban. Biztonsággal, annyit állíthatunk, hogy a tömegsírból előkerültek Radnóti Miklós személyes dokumentumai és utolsó versei. Minden egyéb csak valószínűsíthető feltételezés.” Az irodalomtörténész úgy véli, hogy a külső tényezők valóban megemelhetik egy-egy mű vagy életmű megítélését, de az ilyen kritikák többnyire tendenciózusak, ugyanakkor aligha tagadható, mennyire fontos lehet egy műnek és a róla való megnyilatkozásnak a kontextusa. „François Furet fogalmazta meg, hogy nincs ártatlan, politikamentes olvasat. Senki sem képes egy művet kizárólag az önmagáért való szépségért olvasni, tele vagyunk különféle megrögződésekkel, elfogultságokkal. Radnóti Miklósnál kétségkívül vannak többszólamú, szélesebb spektrumú költők. Babits Mihály, József Attila, Weöres Sándor bizonnyal az. Ez azonban költészetének kivételességét nem csökkenti, sőt” – mondta Ferencz Győző. Az irodalomtörténész érzékeli, hogy 1989 után volt egy hullám, amely politikai okokból megpróbálta kicsinyíteni Radnóti Miklós líratörténeti helyét – ahogy például József Attiláét is – az olvasók véleményén és köteteinek fogyási statisztikáin azonban ez nem változtatott.
Razglednica a Bori noteszből, Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
Fotó: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézir
Sokkal inkább feltűnő a Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni iránti töretlen érdeklődés. Ez azonban összetett kérdés – fűzte hozzá az irodalomtörténész, s kiemelte, az életükkel kapcsolatos legkisebb hír is felfokozott izgalmakat vált ki: emlékezetes a Beck Judit-szerelem visszhangja, holott például Szabó Lőrinc szerelmi élete sokkal viharosabb volt. „Csakhogy Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni alakja összekapcsolódott az idill utáni vággyal, és ezt a képet megzavarta, hogy kiderült, Radnóti is csak ember volt. Részben érthető: A XX. században ritka az olyan gyengéd hangú szerelmi líra, mint Radnótié. Ráadásul kapcsolatuk tragikusan szakadt félbe Radnóti erőszakos halálával. A Bori notesz története, a negyedik Razglednica a kispolgári idill felől nézve valóságos gótikus rémtörténet. A szelíd költő örökké fiatal maradt, felesége hét évtizeden át őrizte nemcsak férje emlékét, hanem magánvilágukat is. Ez a helyzet alkalmas arra, hogy a közönség szentimentalizálja” – világított rá Ferencz Győző. Majd hozzátette: ezzel szemben Radnóti költészete a létezés alapjait érintő, felkavaró kérdéseket vet fel. „A katolizált, de baloldali zsidó sorsa, aki hivatalos megbélyegzése ellenére utolsó leheletéig ragaszkodik a szabad önmeghatározás jogához, és magyar költő akart lenni (ahogyan ezt a Bori notesz első oldalának bejegyzése oly megrendítő hiábavalósággal közli »Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza«), akit azonban származása miatt elpusztítanak, Magyarországon múlhatatlanul aktuális maradt” – mondta az irodalomtörténész. Úgy gondolja, bármennyire is a tisztaság utáni vágyból fakad a Radnóti-kultusz, az antropológiai bűnbakképzés példája. „Egy tehetséges és tisztességes embert megölnek, és a közösség ezt valóságos megtisztulási történetként éli át. De a kultusz csak kultusz, Radnóti halálával, a halálát övező felháborodással és gyásszal a társadalom nem tisztult meg egy szemernyit sem. Sőt, félő, hogy a történet szentimentalizásával felmenti magát: Radnóti, az ártatlan áldozat megváltotta a magyarokat a világ bűneitől. Ebben én egy önmagával meghasonlott társadalom reakcióját látom. A költő testesítse meg mindazt, amire a közösség, amely asszisztált az elpusztításához, képtelen. Egyszerre legyen hősi áldozat és a nyárspolgári idill megtestesítője. De ez nem megy. Radnóti egyik sem volt” – fűzte hozzá Ferencz Győző. „Radnóti egy korábbi kornak, a kiegyezést követő időszaknak az eszméibe kapaszkodott. De a magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye született ebből a tragikus megkésettségből.”
A költő naplóját a németek bevonulásának másnapján az Országos Széchényi Könyvtárban Halász Gábor íróasztalfiókjába helyezte el, s arról is rendelkezett, hogy csak halála után harminc évvel adható ki. Életműve, a hozzá kapcsolódó dokumentumok, illetve a Gyarmati Fannival kötött házasságuk és szerelmük iránti kíváncsiság vagy elismerő tisztelet és szeretet azonban nem befolyásolhat minket, olvasókat annyira, hogy ne lássuk meg a sorok között – vagy épp a sorokban – olvasható üzeneteket, amelyek nem csupán az idillről, hanem a politikai csaták kereszttüzében fészkelődő emberi természetről, és önmagunkról is éppúgy árulkodnak.

Ikrek hava

Ági gyerekkori hazugságai, a francia barát Jean Citadin látogatásai, vélekedései fordításról és művészetről, valamint sorsdöntő pillanatok, melyek során egy élet változik meg – Radnóti Miklós Ikrek hava - Napló a gyerekorról című kötete nagy mosolyokat és lélegzet- visszafojtva figyelt történeteket tartogat olvasója számára. A költő gyerek és ifjúkoráról írott megérintő történeteket Gálffi László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész érzékeny, mélyreható előadásában hangoskönyv formájában is meghallgathatjuk. A különös hangulatú, keserédes, vagy épp drámai szövegek elemi természetességgel csendülnek fel a színész hangján, legyen a visszaemlékezés tárgya egy boldog pillanat, vagy épp a ráébredés fájdalma. „Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.” – a kérdést Gálffi olvassa fel, mégis Radnóti Miklós hangján halljuk. Infó: Radnóti Miklós: Ikrek hava - Napló a gyerekkorról – Hangoskönyv – Gálffi László, Hungaroton Kiadó, 2016

Infó

Radnóti Miklós: Napló. A szöveget gondozta, a jegyzeteket és utószót írta Ferencz Győző. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 2018, 480 oldal Radnóti Miklós: Bori notesz – abdai dokumentumok. Sajtó alá rendezte, a kísérőtanulmányt és a jegyzeteket írta Ferencz Győző. Budapest, Helikon Kiadó, 2017, 164 oldal Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935 – 1946, I – II. Sajtó alá rendezte Ferencz Győző és Nagy Zsejke. A jegyzeteket és az utószót írta Ferencz Győző. Budapest, Jaffa Kiadó, 2014, 2018, 592 + 688 oldal

Szerző
Frissítve: 2019.01.12. 13:12

Eltemették Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendezőt

Publikálás dátuma
2019.01.11. 19:48
Kósa Ferenc temetése
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) néhai tagjától, volt országgyűlési képviselőtől pénteken a Farkasréti temetőben vettek végső búcsút családtagjai, barátai, kollégái és tisztelői.
A Makovecz-ravatalozóban Korzenszky Richárd, a Tihanyi apátság emeritus perjele vezetésével római katolikus szertartás szerint búcsúztak Kósa Ferenctől. A filmrendező, volt MSZP-s parlamenti képviselő életének 82. évében, 2018. december 12-én hunyt el.  Áder János köztársasági elnök búcsúbeszédében hangsúlyozta: sokan tisztelték, becsülték Kósa Ferencet kérlelhetetlen igazságszeretetéért. Ideálja volt egy világ, ahol az ellenvéleménynek helye, építő szerepe van, ahol létezik közös emberi, művészi és nemzeti cél, filmjeiben ezért kereste mindig az igazságot. Mint elmondta, Kósa Ferenc tizennyolc évesen jegyezte le személyes életcélját: megőrizni az embert, szabaddá tenni másokat. Hitvallásához egy életen át hű maradt - tette hozzá. Az államfő kitért arra, hogy Kósa Ferenc pályafutása rögtön első filmje, a Tízezer nap betiltásával kezdődött, majd játék- és dokumentumfilmjei másfél évtizedet töltöttek a cenzúra által lepecsételt dobozokban. Mégsem adta fel és az idő őt igazolta - emelte ki. "Kósa Ferenc búcsúztatásához illenek a fájdalmas és vigasztaló szavak, amiket nagy gondossággal formált mozgóképre, az időnként szívszorító, vigasztaló képek, nemcsak a csontot törő szenvedés, a fájdalmas veszteség, hanem az élni tudás, az élni akarás képei" - szögezte le Áder János, aki Kósa Ferenc 1956-ban papírra vetett sorait is felidézte: "őrizd az embert, mert hitvallásod nem más, mint elkötelezettség, nem kevesebb, mint szabaddá tenni másokat". Az MMA és a Magyar Filmművészek Szövetsége nevében Lugossy László filmrendező kiemelte: Kósa Ferenc közösségi ember volt, aki közérdekű és filmszakmai ügyekben mindig kész volt a jobbító szándékú, cselekvő összefogásra. Hozzáfűzte: a rendező aktív szerepet vállalt a Balázs Béla és az Objektív Stúdió műhelymunkájában, a filmművész szövetség vezetőségében, majd elnöke volt a Történelmi Filmalapítványnak. "Filmjei költői látomásokból és halk szavú hazaszeretetből születtek, akadémiai székfoglalója is a művész felelősségéről szólt" - mondta Lugossy László, aki szerint Kósa Ferenc minden egyes filmjét küldetésnek tartotta. "Istenáldotta tehetség volt, fogékony minden szépre, kivételes érzékenysége volt a képhez". Szató Kuni, Japán magyarországi nagykövete arról szólt, hogy Kósa Ferenc parlamenti képviselőként sokat tett a magyar-japán kapcsolatok erősítéséért. Hangsúlyozta: csodálatos életpályát járt be filmrendezőként, emellett 1990-től az Interparlamentáris Unió magyar-japán tagozatának tagjaként, majd 1994-től 2006-ig elnökeként támogatta a kétoldalú kötelékeket. A misszióvezető hozzátette: Kósa Ferenc tagozati elnöksége idején járt Magyarországon a japán császár és császárné, Göncz Árpád pedig köztársasági elnökként Japánban tett látogatást. "A császári pár a Nemzeti Galériában megtekintette Kósa Ferencnek a japán tájakról készített fotóit bemutató kiállítását" - idézte fel. A búcsúztatáson a liturgiában közreműködtek a nyíregyházi Cantemus kórus tagjai Szabó Dénes vezetésével, a szertartáson énekelt Sebestyén Márta és játszott ifj. Csoóri Sándor zenekara. A ravatalnál és a sírnál ott volt mások mellett még Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Marosi Miklós, az MMA alelnöke, Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője, Szőcs Géza volt kulturális államtitkár, jelenlegi és egykori szocialista politikusok közül Horváth Csaba, Baja Ferenc, Suchman Tamás; Szakály Sándor történész, a művészek közül Haumann Péter, Halász Judit, Rózsa János és Sára Sándor. Kósa Ferenc a filmkészítők azon nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években kezdte el pályáját, tehetsége és elhivatottsága révén meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet korabeli megújításában. Főiskolai diplomamunkája, az 1956-os eseményeket forradalomnak nevező, ezért évekig betiltott Tízezer nap a legjobb rendezés díját nyerte el az 1967-es cannes-i nemzetközi filmfesztiválon. Fontos filmjei közt tartják számon többek között az Ítélet, a Feldobott kő, a Nincs idő, a Hószakadás, A mérkőzés vagy a József Attila önéletírása alapján készült Öngyilkosság, és A másik ember című műveket. Ellenzéki értelmiségiként Kósa Ferenc részt vett az 1985. évi monori és az 1987 szeptemberi lakiteleki tanácskozáson. 1990-2006 között az MSZP országgyűlési képviselője volt, nevéhez fűződött egyebek mellett a filmtörvény gondozása.
Szerző
Frissítve: 2019.01.11. 19:57