Úgy látszik a bűn problematikája slágertémává lett a mai magyar színházi életben. Lépten-nyomon olyan előadásokkal találkozhatunk ahol ez kerül a fókuszba. Évekkel ezelőtt, amikor még Alföldi Róbert vezette a Nemzetit, felkértek drámaírókat, hogy írjanak olyan művet, melyet a tízparancsolat valamelyike ihlet. Született is néhány, mindenki választhatott kedvére egyet a tíz közül. Székely Csaba új drámája, a 10 valamennyit, illetve az összes megszegését számba veszi, nem hagy ki egyet sem. A produkció teljes játékideje, vagyis a csaknem három és fél óra alatt a színpadon jelen van mind a tíz szereplő. A kivetítőn, egyébként is fontos eszköz a kamera, sorban jelennek meg egymás után a parancsolatok és mindegyikhez kapunk egy történetet. Ahogy haladunk előre úgy kapcsolódnak össze. Olyan az egész, mint egy kirakós játék, mindig újabb darab kerül egymáshoz, hogy a végén kirajzolódjon a teljes kép. A történetek egymásba nyúlnak, keresztezik egymást, mint ahogy a bűnök is.
Az erdélyi Székely Csaba a Bánya trilógiájával lett népszerű kortárs szerző nálunk is. Azóta több drámát is írt, mindegyik hangvételében benne van a nyers, kendőzetlen, önkritikus tónus, ugyanakkor ezek a művek nem állnak meg a felszínen, igyekeznek a mélyre törni. Így van a 10-zel is. Az előadásban elmondott történetek bármelyikünkkel előfordulhatnak, mint ahogy a felvázolt bűnök is ismerősek. És a tétjük is, az életben maradás. El is hangzik a darab végén: „Anyám azt mondta, nincs a Földön ember, akit ne lenne miért szánni. Meg azt is mondta: a legszánnivalóbb az, aki mások számára nyűggé válik. Még egy tárgy is szánnivaló, amikor ki kell dobni. Hát még egy ember. Hogy miért? Mert mindennek élete van, amit szeretnek. Tárgynak, embernek, mindennek. És aminek élete van, az megérdemli, hogy éljen.” Igen, életben akarunk maradni, közben pedig bűnösökké válunk. Lehet, hogy ez az életben maradás feltétele?
Sebestyén Aba, aki Székely Csaba első darabját a Bányavirágot rendezte több díjjal elismerten először Marosvásárhelyen, majd később a Nemzetiben is, most a 10-ből egy rendkívül hatásos, szívbe markoló szertartásjátékot vitt színre, úgy hogy közben megtartotta a történetek szikárságát, drámaiságát és az élességét. Kapott hozzá egy rendkívül erős csapatot. Tíz nagyszerű színészt: Vilmányi Bennetettet, Pál Andrást, Martinovics Dorinát, Kováts Adélt, az egyetemista Márfi Márkot, Sodró Elizát, Lovas Rozit, László Zsoltot, Schneider Zoltánt és Tóth Ildikót. Valamennyien végig bírják erővel és „csapatban” és „egyéniben” is mindig képesek rátenni még egy lapáttal. Fontos közreműködő a két zenész: Rozs Tamás és Wágner-Puskás Péter (Zeneszerző: Cári Tibor). Ahogy a színészek összekötik a különböző parancsolatokat, olyan mint egy oratórium. Az előadás pedig egyszerre letaglóz és felröpít. Az évad kiemelkedő teljesítménye.
Info:
Székely Csaba 10
Radnóti Színház
Rendezte: Sebestyén Aba
