A világ számos országából érkeznek zöldségfélék áruk az üzletláncokhoz. Az egykor igazi magyar terménynek tekintett vöröshagyma például Lengyelországból, Németországból, Hollandiából, vagy akár Új-Zélandról származik. Ráadásul a zöldségek ára is alaposan felment, és változás egyelőre 2019 első negyedében sem várható. A burgonya kilója 2017-ben ez időtájt átlagosan még csak 200 forint volt, most azonban a piacokon és az üzletláncoknál 250-270 forintot is elkérnek érte. A vöröshagymát még ennél is drágábban mérik: 290-300 forint alatt nem igen kínálják, a sárgarépa és a petrezselyemgyökér ára is magasabbra kúszott az előző évi átlaghoz képest.
Ha a drasztikus áremelkedés okait vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy a tavalyi csapadékos tavasz, illetve az utóbbi 30 év legmelegebb áprilisa, majd a nyári légköri aszály súlyos csapást mért a kertészeti ágazatra, annak ellenére, hogy a zöldségkertészetek háromnegyedét már öntözik, azonban a hagyma termőterületek 30-40 százalékáét még mindig nem. Az aszály azonban nem csak bennünket sújtott; 30-40 százalékos termésveszteséget okozott például az Európai Unió burgonya- és vöröshagyma-termelő nagyhatalmának számító Lengyelország termelőinek is. Ez az oka annak, hogy jelenleg importtal sem lehet letörni a hazai magas fogyasztói árakat.
A termelési költségeket szintén növelte az aszály miatti megnövekedett öntözési igény, valamint az egyre égetőbb munkaerőhiány miatti béremelési kényszer is. Emellett az átlagos 75-80 ezer tonna vöröshagyma helyett csak 65-70 ezer tonna termett. Ugyanakkor a jelentős hazai igényeket már egy jó év termése sem képes teljes mértékben kielégíteni, hiszen az évi 90 ezer tonnás hazai kereslet miatt eleve 10-15 ezer tonnát külföldről kell behozni – nyilatkozta a Népszavának Ledó Ferenc. A Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Fruitveb) elnöke emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás előtt a jelenlegi 1800-2000 hektár helyett 5000 hektáron termesztettek vöröshagymát Magyarországon, amiből még exportra is tellett. Igaz, a hozamok azóta jelentősen emelkedtek, így a korábbi 18-20 tonnás hektáronkénti termés helyett ma már 40-45 tonna a gazdaságossági határ, de a versenyképes vállalkozások 60-70 tonnát is képesek betakarítani egy hektárról. Így a több mint 50 százalékos vetésterület-csökkenés ellenére - a hozamnövekedés miatt - csak 10-15 százalékos a visszaesés mértéke. Összességében 2018-ban a hazai átlagos 1,8 millió tonna zöldség helyett 100 ezer tonnával kevesebb termett.
A hazai vöröshagyma kínálatot az is korlátozza, hogy nagyon kevés az olyan korszerű tároló, amelyben állandó légmozgás és az ideális 1-5 Celsius fokos hőmérséklet uralkodik, márpedig enélkül az ott tárolt vöröshagyma, de a burgonya is romlásnak indul, illetve kicsírázik. Ezért februártól április-májusig a biztonságos ellátáshoz importra van szükség, mégpedig oly módon, hogy február közepéig az európai (német, holland) behozatal a meghatározó, majd ezt követően az új-zélandi és az argentin vöröshagyma veszi át a vezető szerepet, hogy azután áprilistól május közepéig - a magyar vöröshagyma megjelenéséig - a spanyol termények domináljanak.
Előfordul, hogy hiába működnek nálunk hazai, korszerű tárolók, szárítók, mégis olcsóbb a Föld "másik végén”, Új-Zélandon megvásárolni a zöldséget, mint itthon, mert a hatalmas konténerekkel történő szállítási költség alacsonyabb, mint a Magyarországon szárításra felhasznált energiáé. (A tárolási költséget a termelők nem tudják az áraikban érvényesíteni.)
A legnagyobb vesztes a híres makói hagymavidék. Jelenleg alig 50-100 hektáron termelnek, de ennek magas a szárazanyag tartalma, s ezért rendkívül jól tárolható. Viszont a továbbra is alkalmazott, hagyományos technológia miatt csak nagyon költségesen termelhető, és a korszerű termelési módszerekhez és fajtákhoz képest csak alacsony, 20-25 tonnás hektáronként terméshozam érhető el.
Nem csak a makói hagyma szorul vissza. A málna gyakorlatilag már csak a Dunakanyar hűvösebb, nedvesebb területein terem, ráadásul alig 50-60 hektáron, kis mennyiségben, ami alig tizede az egykori ültetvényeknek. De a karfiol is megsínylette az elmúlt évtizedek szeszélyesebb időjárását. A szakember szerint a nyári szezonban "el kell engedni” ezt a kedvelt zöldségfélét. Teljesen eltűnt a korai, hideg fóliás karfiol is, amelyet április közepétől május közepéig termesztettek, ugyanis kiszorították az olasz és a francia versenytársak. Korábban májustól novemberig megtermett a magyar szabadföldi karfiol, de az egyre szaporodó aszályos forró nyarak miatt július-augusztusban ma már lehetetlenné vált a termesztése. Tetézte a bajt, hogy a szabadföldi karfiol és a kelkáposzta termelők új ellenséggel, az üvegházi molytetűvel, más néven lisztecskével képtelenek megbirkózni.
