Egész évben szilveszter

A nagy mulatságok kedvelőinek ez minden vágya. A kutyáknak és gazdáiknak feltehetően nem. Van, akinek nem saját kívánsága, nem szabad választása, hogy akar-e egy évig tartó petárdázást és tűzijátékot az ablaka alatt. Kapja, és kész. Mert a sorsa úgy hozta, hogy kiemelt beruházás mellett van a lakása, történetesen Budapesten, a Felvonulási téren, a Dózsa György úton.
Nekik ugyanis mostantól minimum egy évig garantált egész napos petárdázásban, tűzijátékozásban lesz részük. A fővárosi környezetvédelmi hatóságból lett kormányhivatal ugyanis kiadta a zajhatárérték-túllépési engedélyeket a Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza építési idejére. 
Mert megteheti? Nem, nem tehetné meg, nincs hozzá joga! Megtette? Igen! Miért is ne? Mindkét épület esetében törvénytelenül zajlik az engedélyezési eljárás. Most csak ez a gyakorlat folytatódik. A hatóság megengedte, hogy egy évig, amíg az épületek alapjául szolgáló cölöpöket, a résfalak betonját, az alagsor oldalfalának lőtt beton támasztékát belekalapálják a talajba, az egészségügyi határértéket messze meghaladó zaj legyen a lakásoktól 60-100-200 méterre. Akkora zaj legyen, mint egy - de folyamatosan robbanó - közepes petárda hangja, mintha folyton egy kisebb tűzijátékot hallgatnának, mintha állandósulna egy könnyűzenei koncert.
Lehet tehát 75 decibel, reggel hattól este 10-ig, egy éven át.
Farizeus módon ezt a 15 decibelt 2 részletben kaptuk. Előbb +5 dB jöhet a Néprajzi Múzeum alapjaiból, majd (érdekes módon) a távolabb épülő Magyar Zene Házától is kaphatunk még 10 dB-t. Lehet, hogy a fizika törvényei sem érvényesülnek? Itt minden megtörténhet.
Nem azzal az információval kelünk és fekszünk, hogy egyébként már az eddigi 60 dB is árt az egészségünknek, pedig ez a helyzet. Pláne árt az, hogy a 2017-es mérések szerint az építkezések megkezdése előtt is 65-70 dB volt a megszokott nappali zaj. Ha erre kapunk még 15-öt, az bizony már 75-80 dB. Azaz petárda a fülnek.
Milyen zavart okoz ez a zaj az életünkben? Nyugtalanságot, magas vérnyomást, emésztési zavarokat, hosszú távon álmatlanságot. A tanuló diákoknál és más szellemi munkát végzőknek a figyelem elkalandozhat, nagyon elfáradnak a munkanap végére, sokkal több hibával dolgoznak majd. Agresszívebbek leszünk a buszon, sorban állás közben, akár baráti és családi körben, és senki nem fogja tudni, mi a bajunk. A fülsiketítő zaj a bajunk!
Szilveszterkor a megriadt, fejvesztve menekülő kutyák megfékezésére rengeteg jó tanácsot kaptunk. Na de mit tegyünk a megvadult, véreres szemű emberekkel? Van embermenhely, ahol majd kereshetjük a szeretteinket? Bezárhatja egyik családtag a másikat a garázsba? Vagy osszák be egymás között: ki lakik a garázsban délelőtt, és ki délután? Mit tegyen, akinek nincs garázsa? Kérjen bebocsátást az udvari lakásba? Mint 50 éve, amikor együtt nézték a TV-t a ház lakói? Most majd együtt interneteznek? Vagy kapcsolják maximumra a zenét? Esetleg egyre nagyobb dózisban nyeljük - együtt - a nyugtatókat?
Erre nézvést nem kaptunk útmutatást a hivataltól és a tiszti főorvostól sem, aki pedig szmog esetén nagyon karakán módon rendeli el, hogy maradjunk otthon.
És mi van akkor, ha egy éven túl is tart az építkezés? Mi lesz a Fővárosi Idősek Otthona lakóival a 80 dB hatására, amikor számukra a maximum 45 dB az elviselhető? Mi ez, ingyen eutanázia? Az nem tilos? Vagy nálunk így lesz Svájc?
Azt ugye tudjuk, hogy plusz 10 dB azt jelenti, hogy megduplázódott a hang erőssége? Azt is tudjuk, hogy mind a beton szállítása, mind a cölöpverés kisebb földrengéssel felérő rezgést is okoz a házakban. Ám ha mérésekkel tudjuk igazolni, hogy a túllépési engedélynél is nagyobb a zajterhelés, akkor sincs jogorvoslati lehetőségünk.
Most már azt is tudjuk, hogy többek között ezért nem lett volna szabad ide tömegeket, zajt vonzó épületeket engedélyezni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ha elkészülnek az épületek és a beharangozott két (!) szabadtéri színpad, akkor a zaj állandósul, még az éjszakába is bekúszik.
Annak ellenére történik mindez, hogy a környék lakosságának IS joga van az egészséges környezethez, ugyanúgy, mint a lakásukban, a saját birtokukon belül csöndben, nyugodtan élni, aludni és dolgozni. Mindezt rég megerősítette az alapvető jogok biztosa is. Alaptörvénybe foglalt jogunkról van szó!
És mi a jutalma annak, akinek igaza van? Egész évre szóló tűzijáték (koncert is lehet, ha azt valaki jobban szeretné), reggel hattól este tízig. Hacsak nem hoznak rá törvényt, hogy ne lehessen törvénytelenül engedélyeket kiadni. Hacsak...
Szerző
Garay Klára
Frissítve: 2019.01.14. 09:47

Önök kérték?

Hosszas kutatómunkát követelt, míg kiderült, hogy a rabszolgatörvényt kik is kérték. De mielőtt a helyes megfejtést elárulnánk, érdemes végigkísérni a közfelháborodást kiváltó döntés felelősségáthárítási folyamatának rövid történetét. 
Kezdetben a kormány a tömeges munkavállalói igényekre hivatkozott, míg ki nem derült: a dolgozóknak elenyészően kis hányada kíván többletmunkával keresethez jutni. Ezután a multinacionális munkáltatókra, elsősorban az autógyárakra és az üzletláncokra szállt át az ötletadás vádja, de ez sem állta ki az igazság próbáját: az eddig engedélyezett éves 300 órás túlóra keretet általában meg sem közelítették.  A megoldással végül miniszterelnök állt elő: "Azt az illúziót fel kell adnunk, hogy a mai gazdasági növekedésünk új emberek munkába állításával érhető el. Nem érdemes olyan gazdaságpolitikát csinálni, ami ennél több ember munkáját igényli." A rabszolgatörvényt azért hozták - érvelt Orbán -, mert "sok vállalkozónak stikliket kell alkalmaznia, ha túlórában akarja alkalmazni az embereket. Ezen segít ez a törvény." 
A vállalkozói szervezetek azonban élénken tiltakoztak a meggyanúsítás ellen. Érdekképviselőik eskü alatt vallották: eszük ágában sem volt az illegális túlóráztatás törvényesítése. Viszont azt tapasztalták, hogy az egyre növekvő munkaerőhiány miatt a túldolgoztatott emberek tömegei váltanak munkahelyet, ezzel nehéz helyzetbe hozzák a tulajdonosok által kitűzött célok teljesítésére képtelen vezetőket, akik ezért maguk is gyakran vándorbotot vettek a kezükbe. A gazdaság bővülése, a kormányfő unalomig ismételt víziója, így lelassul. 
S hogy kik vágytak a rabszolgatörvényre? Hát a gázszerelők! Akiket ha napestig túlóráztatnának, akkor sem tudnának minden igényt időben kielégíteni. Viszont egyikük már a leggazdagabbak toplistájának az élére hágott.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.01.12. 09:33

Újévi csodatétel

Nem hatottak a varázsszavak. Pedig Kásler Miklós miniszter jogszabállyal tette kötelezővé, hogy január elsejétől legyen rend a kórházak sürgősségi osztályain. Aki odamegy, az öt percen beül tudja meg, hogy mi lesz vele, szüksége van-e komolyabb ellátásra. Ha pedig nincs, akkor az úgynevezett „akut alapellátási egységen” keresztül - akár orvosi vizsgálat nélkül is – bocsássák haza, így rövidítve a sort a leterhelt sürgősségi orvosoknál.
Aki régóta figyeli az egészségügy folyamatait, eleve tudhatta, hogy a megoldás azért nem lehet ennyire egyszerű. A sürgősségi osztályokon gyűlt fel ugyanis a magyar egészségügy szinte összes nyavalyája, itt vált láthatóvá az is, hogy nincs normális háziorvosi rendszer, 24 órás szakellátás. De azok sem lehettek igazán meglepve, akik csak pár hónapja figyelik, mi folyik az egészségügyben. Az októberi államtitkár-krízis alaposan megtépázta Kásler Miklós tekintélyét, létkérdés volt tehát számára néhány gyors siker az egészségügyben - a kormány hamarosan el is fogadta a sürgősségi ellátás reformjáról szóló koncepcióját. 
Ami utána történt, az viszont híven mutatta, hogy mivel jár, ha a politikai igényeket nem korlátozzák a józan szakmai megfontolások. A miniszter ugyan egyeztetett a sürgősségi orvoslás szakmai testületeivel, de javaslataik nem befolyásolták rapid intézkedését. A szakemberek óvatosabban korrigáltak volna, így például kezdetben csak hat-nyolc sürgősségi centrumban próbálták volna ki az új ellátásszervezési elemeket, és előbb egységesítették volna a betegosztályozást, triázsolást is, ugyanis a magyar kórházakban ma még ahány ház, annyiféle módon döntenek arról, mi sürgős és mi halasztható. 
De Kásler rendelete közvetlenül karácsony előtt megjelent, és január elsejével új világot hirdetett. Beszédes, hogy maga Bognár Zsolt, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke nyilatkozta pénteken a kormánylapnak, hogy „egyetlen egészségügyi szolgáltatótól sem lehet elvárni, hogy tíz munkanap alatt egy pluszszolgáltatást elindítson a nulláról.” Semmi meglepő nincs hát abban, hogy nem is sikerült ennyi idő alatt új orvosokat, nővéreket, mentőtiszteket szerződtetni, új triázsolókat kiképezni. És persze az ellátást sokkal részletesebben dokumentáló szoftver sem készült el. 
Formailag persze mindenütt igyekeztek eleget tenni az előírásnak. Találtak ajtót, amire ráírhatták: akut alapellátási egység. És azt is kitalálták, hogy munkatársaik szükség szerint hogyan váltsanak szerepet, legyenek ápolók, triázsolók, betegirányítók. Ám volt főigazgató, akinek ilyen körülmények között sem engedte a szakmai lelkiismerete, hogy orvosi szemle nélkül engedje el a beteget. Így náluk az akut alapellátási egységhez sorolt könnyű páciensek is beállnak egy – igaz, másik - sorba a sürgősségi orvoshoz.
A tárca persze várja az eredményt, és kéri a pontos adatokat arról, hogy mennyire gyorsult az ellátás. Ám kész csoda lenne, ha a kórházakban még arra is akadna ember, hogy ezeket az adatokat összevadássza a napi több száz páciens papírjaiból.
Szerző
Danó Anna
Frissítve: 2019.01.12. 09:34