Ördögi kör

Tavaly október eleje óta új, önálló honlapja van az Országos Bírói Tanácsnak (OBT). Az orszagosbiroitanacs.hu honlapot azért indította az OBT, mert a tanács tagjai elégedetlenek voltak azzal, ahogyan a bíróságok központi honlapján, a birosag.hu-n az OBT-vel kapcsolatos anyagok megjelentek; másfelől pedig, hogy bizonyos OBT-vel kapcsolatos anyagok nem jelentek meg. Az új honlapot a tanács tagjai saját pénzükből hozták létre és finanszírozzák. 
A birosag.hu honlapot az Országos Bírósági Hivatal (OBH) működteti. Az OBH-elnöke rendkívül széles igazgatási jogkörökkel rendelkezik, amelyek a bíróságok működésének szinte minden területére kiterjednek: a talán legismertebb jogköre a bírósági vezetők kinevezése, de a bíróságok költségvetését is ő állítja össze. Az OBH-elnököt kétharmaddal kilenc évre választja a bírák közül az Országgyűlés, amelynek évente beszámol tevékenységéről. Ezen túl csak az OBT jogosult ellenőrizni az OBH-t. 
Az OBT tagjait a bírák választják maguk közül hat évre. A 2012-ben alakult első OBT nem sok vizet zavart, az új, tavaly év elején létrejött tanács tagjai viszont arra készültek, hogy komolyan veszik ellenőrzési jogkörüket. Így is tettek, ám fellépésük kiváltotta az OBH-elnök haragját. Persze a helyzet faramuci: az OBH-t ellenőrizni hivatott OBT működéséhez szükséges csaknem minden (anyagi) eszköz az OBH-elnök kezében összpontosul, a honlap működtetése a legapróbb példa erre. 
Miután még tavasszal az OBT megvizsgálta, majd erősen bírálta az OBH-elnök kinevezési gyakorlatát, Handó Tünde támadásba lendült. Ennek jeleként az OBT-tagok jelentős része lemondott, az OBH-elnök szerint így a tanács nem működik törvényesen. Handó az őszi összbírói értekezleten azt is meghiúsította, hogy új OBT-tagokat válasszanak. Ezek után nem volt váratlan az OBT minapi közlése, hogy Handó nem írja alá a tanács idei költségvetését, mondván: az OBT működése nem törvényes. 
Nagyon egyszerűen: nem adok pénzt az OBT-nek, mert nem törvényes a működése, de mivel nincs pénze, nem is tud törvényesen működni. A kör ezzel bezárult.
Szerző
Simon Zoltán
Frissítve: 2019.01.14. 09:49

Önök kérték?

Hosszas kutatómunkát követelt, míg kiderült, hogy a rabszolgatörvényt kik is kérték. De mielőtt a helyes megfejtést elárulnánk, érdemes végigkísérni a közfelháborodást kiváltó döntés felelősségáthárítási folyamatának rövid történetét. 
Kezdetben a kormány a tömeges munkavállalói igényekre hivatkozott, míg ki nem derült: a dolgozóknak elenyészően kis hányada kíván többletmunkával keresethez jutni. Ezután a multinacionális munkáltatókra, elsősorban az autógyárakra és az üzletláncokra szállt át az ötletadás vádja, de ez sem állta ki az igazság próbáját: az eddig engedélyezett éves 300 órás túlóra keretet általában meg sem közelítették.  A megoldással végül miniszterelnök állt elő: "Azt az illúziót fel kell adnunk, hogy a mai gazdasági növekedésünk új emberek munkába állításával érhető el. Nem érdemes olyan gazdaságpolitikát csinálni, ami ennél több ember munkáját igényli." A rabszolgatörvényt azért hozták - érvelt Orbán -, mert "sok vállalkozónak stikliket kell alkalmaznia, ha túlórában akarja alkalmazni az embereket. Ezen segít ez a törvény." 
A vállalkozói szervezetek azonban élénken tiltakoztak a meggyanúsítás ellen. Érdekképviselőik eskü alatt vallották: eszük ágában sem volt az illegális túlóráztatás törvényesítése. Viszont azt tapasztalták, hogy az egyre növekvő munkaerőhiány miatt a túldolgoztatott emberek tömegei váltanak munkahelyet, ezzel nehéz helyzetbe hozzák a tulajdonosok által kitűzött célok teljesítésére képtelen vezetőket, akik ezért maguk is gyakran vándorbotot vettek a kezükbe. A gazdaság bővülése, a kormányfő unalomig ismételt víziója, így lelassul. 
S hogy kik vágytak a rabszolgatörvényre? Hát a gázszerelők! Akiket ha napestig túlóráztatnának, akkor sem tudnának minden igényt időben kielégíteni. Viszont egyikük már a leggazdagabbak toplistájának az élére hágott.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.01.12. 09:33

Újévi csodatétel

Nem hatottak a varázsszavak. Pedig Kásler Miklós miniszter jogszabállyal tette kötelezővé, hogy január elsejétől legyen rend a kórházak sürgősségi osztályain. Aki odamegy, az öt percen beül tudja meg, hogy mi lesz vele, szüksége van-e komolyabb ellátásra. Ha pedig nincs, akkor az úgynevezett „akut alapellátási egységen” keresztül - akár orvosi vizsgálat nélkül is – bocsássák haza, így rövidítve a sort a leterhelt sürgősségi orvosoknál.
Aki régóta figyeli az egészségügy folyamatait, eleve tudhatta, hogy a megoldás azért nem lehet ennyire egyszerű. A sürgősségi osztályokon gyűlt fel ugyanis a magyar egészségügy szinte összes nyavalyája, itt vált láthatóvá az is, hogy nincs normális háziorvosi rendszer, 24 órás szakellátás. De azok sem lehettek igazán meglepve, akik csak pár hónapja figyelik, mi folyik az egészségügyben. Az októberi államtitkár-krízis alaposan megtépázta Kásler Miklós tekintélyét, létkérdés volt tehát számára néhány gyors siker az egészségügyben - a kormány hamarosan el is fogadta a sürgősségi ellátás reformjáról szóló koncepcióját. 
Ami utána történt, az viszont híven mutatta, hogy mivel jár, ha a politikai igényeket nem korlátozzák a józan szakmai megfontolások. A miniszter ugyan egyeztetett a sürgősségi orvoslás szakmai testületeivel, de javaslataik nem befolyásolták rapid intézkedését. A szakemberek óvatosabban korrigáltak volna, így például kezdetben csak hat-nyolc sürgősségi centrumban próbálták volna ki az új ellátásszervezési elemeket, és előbb egységesítették volna a betegosztályozást, triázsolást is, ugyanis a magyar kórházakban ma még ahány ház, annyiféle módon döntenek arról, mi sürgős és mi halasztható. 
De Kásler rendelete közvetlenül karácsony előtt megjelent, és január elsejével új világot hirdetett. Beszédes, hogy maga Bognár Zsolt, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke nyilatkozta pénteken a kormánylapnak, hogy „egyetlen egészségügyi szolgáltatótól sem lehet elvárni, hogy tíz munkanap alatt egy pluszszolgáltatást elindítson a nulláról.” Semmi meglepő nincs hát abban, hogy nem is sikerült ennyi idő alatt új orvosokat, nővéreket, mentőtiszteket szerződtetni, új triázsolókat kiképezni. És persze az ellátást sokkal részletesebben dokumentáló szoftver sem készült el. 
Formailag persze mindenütt igyekeztek eleget tenni az előírásnak. Találtak ajtót, amire ráírhatták: akut alapellátási egység. És azt is kitalálták, hogy munkatársaik szükség szerint hogyan váltsanak szerepet, legyenek ápolók, triázsolók, betegirányítók. Ám volt főigazgató, akinek ilyen körülmények között sem engedte a szakmai lelkiismerete, hogy orvosi szemle nélkül engedje el a beteget. Így náluk az akut alapellátási egységhez sorolt könnyű páciensek is beállnak egy – igaz, másik - sorba a sürgősségi orvoshoz.
A tárca persze várja az eredményt, és kéri a pontos adatokat arról, hogy mennyire gyorsult az ellátás. Ám kész csoda lenne, ha a kórházakban még arra is akadna ember, hogy ezeket az adatokat összevadássza a napi több száz páciens papírjaiból.
Szerző
Danó Anna
Frissítve: 2019.01.12. 09:34