kiállítás;Műcsarnok;

2019-01-15 13:30:00

Sarkából kifordított világ a Műcsarnokban

Egyedi anyaghasználat, jelentős vagy épp játékos gondolatok. Sajátos látásmóddal és perspektívaváltással is találkozhatunk a Műcsarnok két kiállításán.

Talált és kitalált tárgyak – Böröcz András képzőművész, szobrász alkotásai nem csupán e kettősségben helyezkednek el, egyszerre újak és régiek, őriznek emlékeket és teremtenek új életet. A művész Műcsarnokban kiállított munkái az újdonság erejével hatnak, holott gyakran mindannyiunk által ismert hétköznapi tárgyakat, anyagokat látunk más köntösben. A folyamatos kísérletező attitűd, az átalakítások, a határok feszegetése a legnemesebb keresztezésekhez, s új darabokhoz vezet.

Böröcz András műveit nem lehet kategóriák szerint értelmezni, semmi sem fekete vagy fehér. Nincs csupán komoly vagy komolytalan alkotás sem, mindenben felfedezhető a fricska, egy leheletnyi humor vagy irónia. A tojásokon ülő kalapács, a dominózó kaktusz, a fejet formázó kenyér vagy a WC-pumpából készült ABC szökőkút csak néhány a remekek közül.

A játékosság nem csupán az egyes darabok megjelenésében, de megalkotásuk módjában is központi szerepet kap: a művész úgy bánik az anyagokkal – különösen a fával –, mintha csupán papírlapot hajtogatna. Graffitceruzákból készült nagyméretű vagy apró, tökéletesre formált szobrai nem mindennapi látványt nyújtanak. De a vizuális élmény sem áll önmagában: a művek az általános iskolából ismerős HB-s ceruza illatát is felidézik a kiállításon. S az érzékelés egyre csak tágul: a hang és a mozgás szintén megjelenik a művész performanszaiba is bepillantva. Ezt követően pedig már nem is okoz nagy meglepetést a több méteren át végighúzódó „budipapír”, amely két WC-n ülő operaénekestől indul, és valószerűtlen történések felé tart. A talált és kitalált tárgyak gyakran összeérnek, s a hétköznapi termékek újraértelmezése nagyon sajátos, de rendkívül érvényes műveket eredményez. Mintha az alkotó szemén keresztül feje tetejéről látnánk a világot, kifordítva, és felrázva.

A művész társadalmi és történelmi problémákra is reflektál. Minden szőnyeget felteker, hogy az alá söpört szeméttel szembesítsen. Nagyméretű installációja, a XX. század szenvedéseinek emléket állító Akasztottak a kiállítótérbe lépve arcul csapja a látogatót. Ezt követik a holokausztot, a zsidó hagyományokat, a Szent Sebestyén legendát, Liptont, a teakereskedelem atyját és Sztálint középpontjukba állító zajos, felforgató alkotások.

A történetmesélés és a jelenetezés helyenként egészen meglepő, mégis természetes módon adódik a művek esetében, épp úgy ahogy az élet és halál szembeállítása is. Az anyag, a forma, a szín és az üzenet összetartó egészet alkot, amely nem kizárólag a művészet, hanem egy sarkaiból kifordított, különös világ teljességét tárja elénk.

Infó:

Talált és kitalált tárgyak

Műcsarnok, nyitva: január 20-ig