Mindazok, akik két és fél éve, a népszavazás előtt a Brexit mellett kardoskodtak, olyan „érvekkel” álltak elő, melyekről kiderült: közük nincs a valósághoz. Ilyen volt az az akkor oly népszerű állítás is, mely szerint ha a britek kilépnek az Európai Unióból, sokkal több pénz jut egészségügyre.
De miután fény derült a nagy Brexit-hazugságokra, az álhírek terjesztői nem álltak a nyilvánosság elé, nem kértek bocsánatot a társadalom félrevezetéséért, sőt továbbra is nagy hangon hirdetik: távozni kell az EU-ból, akár annak árán is, hogy nem születik megállapodás. Érvük már nincs, ők is érzik, óriási káosz fenyeget, de bátorságuk sincs ahhoz, hogy bevallják: az EU-ból való távozás beláthatatlan következményekkel jár.
A civil kurázsi azonban nemcsak belőlük hiányzik, hanem Jeremy Corbyn munkáspárti vezetőből is, aki nyíltan nem meri bevallani, hogy valójában ő is a kilépés híve. Inkább homályos ígéreteket tesz, előrehozott választásról beszél, miközben látható: ezt is csak akkor szeretné, ha a Labour a közvélemény-kutatások szerint biztos előnyre tenne szert a konzervatívokkal szemben. Nem csoda, hogy egy minapi felmérés szerint a Munkáspárt népszerűsége öt százalékot esett.
A britek többsége már felfogta, hogy a referendum előtt becsapták őket, s miközben egy elenyésző kisebbség még mindig úgy véli: egy rossz megállapodásnál még a megállapodás nélküli („no deal”) kilépés is jobb, példátlan bizalmi válság kezd kialakulni a teljes politikai elittel szemben.
Ma újabb mérföldkőhöz érkezik a Brexit-játszma. Theresa May kormányfő már mindent bevetett, hogy rávegye a képviselőket, mondjanak igent az EU-val nehezen összetákolt megállapodására, de nagyon kevés az esély arra, hogy sikerrel jár. Egyetlen kiút van a jelenlegi helyzetből: a kilépés dátumát kitolhatják március végéről júliusra, az EU jóváhagyásával. Ezzel May nyerne némi időt. Most csak ez járhat a fejében, hiszen azzal tisztában van: olyan megoldás nincs, amit a saját pecsenyéjüket sütögető politikusok és pártok is egytől egyig elfogadnának.