Erdély;

Orbán Viktor a tavalyelőtti Tusványoson a Sepsi OSK mezével

- Erdélyi focitámogatások: vajon mi lesz az ingyenpénz ára?

Egyházi és sportlétesítmények sora épült és épül Erdélyben magyar állami segítséggel. Valóban erre van szüksége a vészesen fogyó határon túli magyarságnak? És mi az ára a nagylelkű budapesti adakozásnak?

Soha nem látott támogatása van a külhoni magyarságnak – szögezte le Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes 2016 júniusában. A Kossuth rádióban elhangzott interjúban kifejtette: a külhoni magyarság támogatása 2010-hez képest megtízszereződött, a gazdaságit is ideszámolva meghússzorozódott.

Ezt aztán rendre hangsúlyozták a nemzetpolitika más vezetői is. Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár az Országgyűlés szakbizottsága előtt arról beszélt, hogy míg 2009-ben a költségvetés 9,1 milliárd forintot biztosított nemzetpolitikai célokra, addig a 2016-os már 11,8 milliárd forintot hagyott jóvá a Bethlen Gábor Alap számára, ez az összeg pedig az év végére 63 milliárdra nőtt.

Két éve újabb látványos adakozás kezdődött, 2017 és 2018-ban, az év utolsó napjaiban az Orbán-kormány valóban soha nem látott mértékű rendkívüli határon túli támogatásokról döntött. A 2017. december 27-i kormányhatározat több mint 30 milliárd forint támogatást irányzott elő erdélyi magyar szervezeteknek. A legnagyobb összeget, 26,78 milliárd forintot az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület kapta „programjainak, célkitűzéseinek, ingatlan beruházásainak, eszközbeszerzéseinek, működésének támogatása” jogcímen.

A kiemelt támogatások címzettjei elsősorban – és nem csak Erdélyben, hanem minden külhoni területen - a történelmi egyházak és a sportlétesítmények, amelyek zömében 2010 után, az Orbán-kormányok beruházásaként, illetve hathatós anyagi támogatásával jöttek létre. Ekkor Erdélybe sportcélokra 3,625 milliárdot irányoztak elő, ebből 1,5 milliárd volt labdarúgástámogatás. A legnagyobb meglepetést mégis az az 1,45 milliárd forintos támogatás okozta, amelyet a magyarországi Mandiner mintájára, 2014-ben ugyancsak budapesti anyagi támogatásból létrehozott, piacvezetőnek nem nevezhető kolozsvári székhelyű portál, a foter.ro kapott, úgy, hogy annak főszerkesztője gyakorlatilag a sajtóból értesült a támogatásról. A hirtelen támadt médiaérdeklődésre csak annyit tudott mondani, hogy az összeget nem a portál, hanem az azt működtető Erdélyi Médiatér Egyesület kapta, a támogatás részleteivel, az egyesület terveivel és a kapott összeg felhasználási módjával pedig nincs tisztában.   

Jutott a focira, az egyházaknak és az RMDSZ-nek

A múlt év végén, karácsony előtt újra megnyílt a budapesti pénzcsap, a december 23-i kormányhatározat szerint az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági szervezetek összességében 32,8 milliárd karácsonyi támogatást kaptak. Romániából az erdélyi egyházak, a Sapientia és az Iskola Alapítvány, illetve a székelyföldi fociklubok jutottak jelentős forrásokhoz. Ezúttal sem panaszkodhattak az egyházak, de a székelyföldi – sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai - foci immár 4,170 milliárdhoz jutott. Az első Orbán-kormány által létrehozott és a magyar állam által finanszírozott Sapientia Egyetemet működtető alapítvány mintegy 10 milliárd forint rendkívüli, fejlesztési célú támogatáshoz jutott hozzá.

Az előző év végén rendkívüli médiatámogatás nem érkezett Erdélybe, a kedvezményezettek listáján viszont feltűnt az Iskola Alapítvány 680 millió forinttal, amelyet ingatlanvásárlásra, oktatási és kulturális célú ingatlanfejlesztésekre használhat. Az Iskola Alapítvány 2018-as kiemelt támogatása új jelenség, az RMDSZ és a Fidesz, illetve az Orbán-kormány közötti egykori feszültségek végleges feloldását, a bizalom visszaállítását jelzi. Amint az Erdélyi Átlátszó hétfői írásában megjegyzi, ez a támogatás azért hírértékű, mert ez az első alkalom, amikor egy RMDSZ által alapított alapítvány nagy összegű támogatást kap a harmadik, illetve negyedik Orbán-kormánytól.

Az RMDSZ máris közleményben jelezte, az Iskola Alapítvány a magyar kormány által a 2018-ban megítélt 4,082 milliárd forint, azaz megközelítőleg 6 millió euró értékű támogatást kulturális-oktatási központok létrehozására fordítja Kolozsváron és Nagyváradon. A támogatás mértéke annak függvényében válik értékelhetővé, ha hozzátesszük, hogy az RMDSZ a román kormánytól oktatási-művelődési célokra évi 5 millió euró támogatást kap.

Az oktatási és kulturális beruházásokat senki sem kifogásolja, ám a nagylelkű budapesti adakozás kapcsán – amelynek összességében pozitív a fogadtatása - Erdélyben is egyre több a kérdés. Igaz, a beszűkült médialehetőségek közepette ez hovatovább csak a közösségi médiafelületekre korlátozódik. Az erdélyi magyar médiát ugyanis vagy magyarországi kormányközeli cégek vásárolták fel vagy épp a támogatások révén tartja kontroll alatt a budapesti kormányzat.

A kolozsvári portálnak 2017 végén megítélt 1,45 milliárdos támogatás felhasználásából például egyelőre csak annyi látszik, hogy felvásárolták a székelyföldi médiumok nagy részét és az „Egységes Székelyföld, egységes székely sajtó” címszó alatt sorra számolták fel a kisebb lapokat, beolvasztva őket a központi lapként kiemelt Székelyhonba.   

A háttérben felsejlik Mészáros Lőrinc alakja

A kedélyeket elsősorban a sport-, kiemelten a focitámogatások borzolják Erdélyben is. Ki dönt arról, hogy mire érkezik és mire nem „anyaországi támogatás”? Ki gondolja úgy, hogy a nemzeti identitás megőrzésének záloga a labdarúgás, netalán a hoki? Miért nincs átlátható elszámolási rendszer, miért sikkad el e közpénzek felhasználásának számonkérése? A rendszerváltás óta minden magyar kormány nyújtott határon túli támogatásokat, elsősorban oktatási, kulturális célokra, de magukat a célokat az érintett közösség civil és politikai képviselőinek bevonásával, nyilvánosan határozták meg. Így működött ez az Illyés Alapítvány, majd a Szülőföld Alap idején is, a 2010-es kormányváltás idején pedig létezett egy bárki számára elérhető nyilvántartó rendszer, amelyben nyomon követhető volt minden külhoni támogatás, valamint annak felhasználása. Ma azonban nemcsak a célmeghatározás, hanem a felhasználás is - finoman fogalmazva - „ködös”. Ebben a ködben pedig a székelyföldi labdarúgás felvirágoztatására szánt összegekkel együtt sejlik fel a Puskás Akadémia és Mészáros Lőrinc alakja.

Az Erdélyi Átlátszó tavaly közölt egy összefoglalót ebben a témában Ábel a gyepen címmel, amelyből az is kiderül, hogy az immár román élvonalbeli sepsiszentgyörgyi futballklub, a Sepsi OSK SA-nak 2017-től már csupán kisebbségi tulajdonosa az azt felfuttató Sepsi OSK sportegyesület, a részvények 51 százalékát a Hodut Rom SRL, a Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. romániai leányvállalata birtokolja. A magyar vállalat tulajdonosa pedig Varga Károly, Mészáros Lőrincnek a volt üzlettársa.

A magyarországi támogatásokat évtizedeken át viszonylag békésen szemlélő román média érdekes módon a futballtámogatásokra kapta fel a fejét, ellenzéki politikusok kivizsgálást kezdtek követelni. Az erdélyi magyar nyilvánosság perifériára szorult része eközben egyre elkeseredettebben hangoztatja: ingyenpénz nincs, a nagylelkű támogatásokért igencsak nagy árat fizet az erdélyi magyarság. A megosztottság elmélyítése, a sajtószabadság és a politikai vélemények pluralitásának felszámolása mellett máris megjelent az RMDSZ diskurzusában, ha nem is kimondottan az EU-ellenesség, de a szkepticizmus mindenképpen, illetve az a Budapesten már untig ismételt álláspont, miszerint az Európai Unió rossz irányba halad. A romániai magyarság számára azonban az Európai Unión kívül csak a Budapest és Bukarest által egyaránt támogatott „erős nemzetállamok Európája” marad, amelynek román változata ellen megalakulása óta küzd az RMDSZ.   

A sport közösségteremtő ereje fontos az RMDSZ-nek isNem épp így, és nem épp erre gondolnának, de, mint kiderül Székely Istvánnak, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős alelnökének igencsak diplomatikus válaszaiból, az adakozó kedvű Orbán-kormány nem is igen kérdezi őket. Az RMDSZ az interetnikus nagyvárosokban építkezne, a budapesti kormány viszont Székelyföldben gondolkodik. - Milyen mértékű és szintű az RMDSZ, a romániai magyar civil társadalom és a magyar kormány közötti egyeztetés a támogatások kapcsán? - A magyar kormány képviselői a jelentősebb támogatások esetében egyeztetnek az RMDSZ-szel is. Tekintettel arra, hogy a szóba jöhető területek mindegyike forráshiányos, általában a tervezett támogatásokat indokoltnak tartjuk. - Ki javasolja, hogy a támogatások tetemes része sportcélokra, legnagyobb része pedig az egyházaknak menjen? Önök kérték ezt vagy Budapest dönt így? Ha ez utóbbi, akkor mi lenne az RMDSZ prioritása?  - A versenysport a tömegsport legjobb népszerűsítője, aminek kiemelt közösségteremtő szerepe van, mindemellett az egészséges életmódhoz is hozzájárul. Az egyházak támogatása társadalmi szerepvállalásukat, valamint az épített örökségünk megőrzését célozza, amivel teljes mértékben egyetértünk. Az RMDSZ kezdeményezte a Székelyföldön kiemelt fontosságú jégkorong sportág támogatását, ugyanakkor számunkra az interetnikus környezet nagyvárosaiban való építkezés az első számú prioritás. Ezek a települések az asszimiláció kiemelt színterei, de itt, kisebbségben lévén, nem tudunk az önkormányzati intézményekre kellőképpen támaszkodni. - Miért épp a sporttámogatás verte ki a román biztosítékot? Évtizedek óta létezik budapesti támogatás – még ha nem is ilyen mértékű -, de ezt sohasem kifogásolták korábban. - A budapesti támogatásokat mindig is támadták. A mostaniak megkérdőjelezése egy többségi politikus részéről olyan területet érint, amely közérdeklődés tárgya lehet, ezen belül pedig a feljelentés nem vonatkoztatható el a Sepsi OSK sikereitől, amely jelenleg a labdarúgó-bajnokság élvonalának negyedik helyét foglalja el. - Egyetért az RMDSZ azzal az elvvel, hogy egységes Székelyföld, egységes székely sajtó? – vagyis azzal, hogy a kisebb helyi lapokat rendre beolvasztják a Székelyhonba? - Nem, hiszen fontosnak tartjuk a többszólamú, minél teljesebb körű tájékoztatást, amelynek feltételei azért Székelyföldön továbbra is adottak. A Székelyhon-lapcsaládot érintő kérdésben nem vagyunk illetékesek.    
A szennyezett pesti pénzCzika Tihamér A szennyezett pesti pénz című, a kolozsvári Transindex blogfelületén hétfőn megjelent írásában a verseny kultúrájának megszűnését nevezi a magyarországi támogatási rendszer egyik legnagyobb hátulütőjének. Hivatkozik Kiss Tamás kolozsvári szociológusra, aki ugyancsak a napokban egy az ERport.ro-n megjelent interjúban állította: „a magyar pénzekhez való hozzájutás nem versenyalapú, a legtöbb esetben nincs semmifajta tartalmi elszámolás, az egész klientúrai alapon működik, annak függvényében, hogy a támogatáspolitikai rendszeren belül ki kivel van kapcsolatban, (úgy) tud erőforrásokat mozgósítani.” Ha a teljes magyarországi támogatást vesszük, akkor hasonló képet kapunk, mint a román kormánytól jövő összegekre: töredéke van pályáztatva (például a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül), míg a nagyobb volumenű eurómilliós támogatások láthatóan ismeretségi, klienterális alapon érkeznek, telefonhívások, e-mailek, zárt ajtók mögötti beszélgetések révén eldöntve. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor rendes pályázatokat, projekteket kellett írni az Apáczai Alapítványnak vagy később a Szülőföld Alapnak? Hol vannak már azok az idők, amikor pontosan tudni kellett, hogy mit akarunk megvalósítani, milyen társadalmi igényre válaszolunk, milyen végcéljaink vannak, s mindezt pontosan milyen költségvetési bontásban szeretnénk megvalósítani? Még a telefonon „elrendezett” pályázatoknak is komolyan kellett kinézniük. Ma már a forma sem számít, úgy tűnik, hogy már elég egy kétoldalas átirat, és jönnek az eurómilliók.    Lassan minden iskola, önkormányzat, civil szervezet felteszi a kérdést: minek kínlódni bonyolult EU-pályázatokkal, minek fizetni egy tanácsadó cégnek, minek járni Bukarestbe a minisztériumokba, ha urambátyám vonalon elintézhető Budapestről a pénz? A valós pályázási kultúra megszűnésével a klientúraépítésen alapuló finanszírozás megerősödése jelentősen tovább fogja gyengíteni az erdélyi magyar elit versenyképességét, a politikai szereplők érdekérvényesítési tehetségét, a civilek, intézmények tervezési képességét, és nem utolsó sorban a projektek minőségét is.