Áder János Orbán Viktor ellenjegyzése mellett mai – január 15-i – hatállyal felmentette államtitkári beosztásából Aszódi Attilát, a Miniszterelnökség államtitkárát – derül ki a Magyar Közlöny szűkszavú határozatából. Igaz, Aszódi Attila eddig a kormányzati honlap szerint a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter, Süli János Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkára volt.
2014-ben, miután a magyar és az orosz kormány leszerződött a paksi atomerőmű bővítésére, Aszódi Attila, több évtizedes nukleáris szakmai előéletet után, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatói székét a Miniszterelnökségnek a Paksi Atomerőmű teljesítménye fenntartásáért felelős kormánybiztosi posztjára cserélte. 2017-ig ebbéli minőségében ő számított a terv legmagasabb beosztású állami tisztségviselőjének. Miután két éve a kormányfő – a 2014-es önkormányzati választásokon a paksi polgármesterséget még fideszes jelölt ellenében megszerző - Süli Jánost nevezte ki a bővítés tárca nélküli miniszterévé, Aszódi Attila meg kellett elégedjen az államtitkári poszttal. A leosztáson a többi tárcát alapjaiban megrengető 2018-as kormány-újjáalakítás se módosított - mostanáig.
Míg párosukban a szintén megkérdőjelezhetetlen szakembernek számító, a 80-as években a jelenlegi blokkok építésében részt vevő, 2009-2010-ben a Paksi Atomerőmű vezérigazgatói tisztségét betöltő Süli János a gyakorlatias, egy fajta „projektmenedzseri” feladatokat látta el, addig Aszódi Attila elsősorban a fejlesztés szakmai, műszaki-gazdasági háttérszámításaiért felelt. Ennek kapcsán megjegyzendő: míg a korábban szívesen nyilatkozó Süli Jánost kommunikációs stábja szinte légmentesen elzárja a független sajtó kérdései elől, addig Aszódi Attila a lehetőségekhez képest mindig szívesen nyilatkozott, akár végeláthatatlan vitákban is igyekezve szakmai érvekkel megvédeni a – szintén szakmai alapú – támadásoktól. Aszódi Attila, bokros kormánybiztosi és államtitkári teendői mellett, folyamatosan frissítette szakblogját is, legutóbb épp múlt héten.
Az utóbbi évek során ugyanakkor egyre sűrűbb viharfellegek jelentek meg a beruházás felett. Eladdig, hogy tavaly már Orbán Viktor is elismerte a kivitelezés csúszását, arra utalva, hogy csak az ár fix, az átadási időpont felőle tolódhat. Habár – nyilvánvaló belső kommunikációs előírásaiknak megfelelően – a késedelemért kizárólag az – engedélyezéssel valóban éveket eltöltő – EU-t hibáztatta, az iparágban legfőbb okként egyértelműen a magyar szabályok és az orosz tervek között tátongó hatalmas űrt említik. Ha nem is előadásaiban, de lapunk kérdésére – finomabb formában – ezt maga Aszódi Attila is elismerte. Sőt, korábban a nukleáris fejlesztés engedélyeztetése tekintetében Süli János is határozott és teljes kompromisszummentességet ígért, a biztonságot mindenek fölé helyezve. A jelek szerint ezt a gyakorlatban is érvényesítik: a beruházás mögött álló, magyar állami Paks II Zrt. ugyanis, bár lapunk kérdéseire nem válaszol, állítólag folyamatosan küldi vissza az orosz terveket javításra.
Habár tehát a csúszást maga a kormányfő is elismerte, egyszersmind „elengedve” a határidősdit, információink szerint a további csúszásokról megjelenő sajtóinformációk rendre emelt hangú számonkérésbe torkollottak a miniszterelnöki dolgozószoba süppedős szőnyegein. Így miután lapunk novemberben megszellőztette, hogy a fejlesztésben részt vevő szakemberek egymás között a legutóbbi, 2026-27-es átadási időpont helyett már 2032-t se tartják kizártnak, sajtóértesülések szerint komolyan megingott Süli János széke. Ezután a miniszter egy paksi sajtótájékoztatón, tartva magát ahhoz, hogy határidőt már nem mondhat, úgy fogalmazott, hogy a beruházás bizonyosan megvalósul 2032 előtt.
A késedelem legutóbbi bizonyítékaként pedig az Országos Atomenergia Hivatal év eleji tájékoztatóján kiderült, hogy a Paks II Zrt. még erre az évre se helyezte kilátásba számukra a beruházás megkezdéséhez szükséges legfontosabb dokumentumnak tartott úgynevezett létesítési engedély benyújtását. Pedig ezt lapunknak Aszódi Attila több ízben is tavalyra ígérte. Igaz, a biztonság elsődlegességét hangsúlyozva idén már egyikük se említett semmire semmilyen határidőt.
Ennek kapcsán a késedelem okaként leginkább az látszik, hogy a magyar fél továbbra is határozottan ragaszkodik a nukleáris biztonsági szint megtartásához, ami ugyanakkor a jelenlegi egyeztetési keretek között végeláthatatlan késedelmet okoz. Ha emiatt Orbán Viktor bárkit kirúgással fenyeget, avagy ténylegesen meneszt, az egyértelműen a nukleáris biztonságot veszélyezteti. (Ezt támaszthatja alá az is, hogy szakértők szerint a kabinet az elmúlt hónapok során jelentősen enyhített az engedélyezésben részt vevőkkel szemben támasztott összeférhetetlenségi feltételeken.)
A helyzet tisztázására irányuló, múlt heti kérdéseinkre az államtitkár sajtósa nem válaszolt, illetve a mai nap magát Aszódi Attilát se értük el.
