Nagy Blanka: Bencsik úr és Bayer Zsolt két éretlen óvodás

Publikálás dátuma
2019.01.20. 08:30

Fotó: Tóth Gergő
Közömbös tud maradni a kormánymédia mocskolódásaival szemben a kecskeméti tüntetés gimnazista szónoka, aki a saját környezetében is tapasztalja a túlóratörvény hatásait.
Tudatosan szónokoltál szabad szájúan a kecskeméti tüntetésen, vagy hatalmába kerített az indulat? Megírtam egy beszédet, amit viszont a sötétben nem láttam – improvizálnom kellett. Ezek a gondolatok azonban már rég forrtak bennem, valószínűleg most kellett kitörniük valamilyen formában. Mit kezdesz azzal, hogy a megfogalmazás miatt könnyebb volt félresöpörni a tartalmat, és inkább a formára koncentrálva arról magyarázni: nem illendő, hogy egy fiatal lány káromkodjon, és csúnyán beszéljen az államfőről. Senki ne akarja eldönteni, hogy mi illik egy fiatal lányhoz, és mi nem. Nem vitás, szidtam a köztársasági elnököt. De hogy dicsérhettem volna meg valakit, aki a rabszolgatörvény aláírásával sok-sok embert nyomorított meg? Hat az életedre, a közvetlen környezeted mindennapjaira a rabszolgatörvény? A saját családom tagjain és a barátaimén is azt tapasztalom, hogy borzasztóan lefáradva jönnek haza a munkából. Keményen dolgoznak, alszanak, és amikor felkelnek, tulajdonképpen már indulhatnak is munkába: szinte egyáltalán nincs időnk foglalkozni egymással. Az iskolatársaid, a barátaid, a családtagjaid másképp viszonyulnak hozzád, mióta politikai színpadra léptél? Nem voltam azóta iskolában, épp most gyógyultam fel egy betegségből. Nyilván akadtak olyanok, akik azt mondták: a jövőben ne is ismerjük egymást. De a barátaim nagyon támogatnak, ahogy a családom is mindenben mellettem áll. A tanáraiddal mi a helyzet? A legtöbbjük nem foglalkozik az esettel, és én ennek nagyon örülök: az iskolába azért járok, hogy tanuljak. És az idén nagyon sok dolgom van – ezért nem jelentkeztem például újra a Független Diákparlamentbe, noha két évig tagja voltam. Hogy dolgozod fel, hogy a kormánymédia alantas módszerekkel próbál hitelteleníteni?  Nem érzem magam rosszul a lejárató kampány miatt, közömbös tudok maradni, azt hiszem vagyok annyira érett, hogy ne vegyem fel ezeket a negatív dolgokat. Az sem rendített meg, hogy miután Bayer Zsolt leprolizott, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője útszéli ribanchoz hasonlított? Bencsik úr és Bayer Zsolt két éretlen óvodás. És ennyit arról, amikor felnőttek mondják nekem, hogy fiatalként nem szabad csúnyán beszélnem, és nőként nem használhatnék ilyen kifejezéseket. Sokkal gázabb, ahogy ők beszélnek egy tizenkilenc éves lányról.  Akkor attól sem tartasz, hogy a hatalom utánad nyúl, és megnehezíti a továbbtanulást, a munkavállalást? Vagyok annyira talpraesett, hogy a jég hátán is megéljek. Szóval nem tartok attól, hogy szerepvállalásom miatt évek múltán nem vesznek fel egy munkahelyre. Különben is, az a munkahely, amelyik politikai indokok alapján utasít el valakit, amúgy is vállalhatatlanul inkorrekt lenne nekem.
Szerző
Frissítve: 2019.01.20. 10:54

„Nem tőlem félnek Orbánék, hanem a fiatalságtól!”

Publikálás dátuma
2019.01.20. 07:30

Fotó: Tóth Gergő
Figyelem, a kemény munkát a törvény bünteti! Ha Budapestet nem is sikerült teljesen leállítania a kormányellenes tüntetőknek, a Gundel étterem egy napra bezárt.
Még mielőtt az úgynevezett rabszolgatörvény – és az elnyomás egyéb formái – ellen szervezett budapesti tüntetések elkezdődtek volna, Vajnai Attila, az Európai Baloldal vezetője a városligeti Gundel elé hirdetett demonstrációt. Asztalt is foglalt az étteremben, abban a reményben, hogy módja lesz megkóstolni az elhíresült somlói galuskát, amit a budai Várban, a volt karmelita kolostorban 260 forintért kínálnak a kormányfőnek és munkatársainak. Bár a városligeti Gundelben tízszer annyiba kerül a somlói, Vajnai abból indult ki, hogy nem okozhat gondot egy kisebb, egyszerűbb és olcsóbb adag elkészítése. Szeretett volna pontosan ugyanolyan íz- és árélményben részesülni, amilyenben a miniszterelnökségi karmelita menza látogatói. A foglalást az étterem „rezervációs menedzsere” visszaigazolta, jelezve, hogy az ajánlott viselet (dress code) az „elegáns alkalmi”. A várva várt étkezés azonban elmaradt. Szombat délben az étterem szomorú hírt közlő, magyar és angol nyelvű felirattal fogadta a közönséget: „Kedves vendégeink! Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2019. január 19-én, szombaton a Gundel étterem zárva tart. Mivel ezen a napon előre bejelentett, politikai célú tömegrendezvényre kerül sor az étterem épületének közelében, a Gundel menedzsmentje úgy döntött, munkatársaink és vendégeink nyugalma érdekében nem nyitunk ki.” A tájékoztatásban említett „tömegrendezvényből” a tömeg hiányzott ugyan, de a kormány urizálása ellen tiltakozó rendezvényt (harminc-negyven érdeklődő jelenlétében) a bezárt étterem előtt is megtartották. A szervezők teát és O1G díszítésű zsíros kenyeret osztottak. Vajnai ígérte, hogy érkezik még Gundel-palacsinta is, de ezt már nem tudtuk megvárni. A Hősök terén útra készen álltak ugyanis egy másik kormányellenes demonstráció résztvevői. A koncepció az volt, hogy a tüntetők Pest több pontján gyülekeznek, majd – „ahogy a vérerek összefutnak a szívhez” – a budai oldalon, a Clark Ádám térhez vonulva egyesülnek, ezáltal teljesen megbénítják a belvárost: „Álljon le az ország, álljon le Budapest is!” A blokád rém kínosan indult. A felvonulók száma az újságírókat és a rendőröket beleszámítva sem érte el a százat. Nemhogy az Andrássy utat, még csak a szervizutat sem kellett lezárni a forgalom elől. A társaság kényelmesen elfért a járdán. „Kicsi a bors, de erős” – vigasztalta a többieket (és saját magát) az egyik szervező. Az Oktogonig tartó szakaszról esemény hiányában csak az egyik tábla szövegét jegyeztük fel („Nevem senki. Puszi, Erzsi!”), valamint azt, hogy a Terror Házához érve az addig kókadt menet pfújolással fejezte ki a Schmidt Mária-féle intézménnyel szembeni nemtetszését. Az Oktogonnál várakozókkal együtt már félezresre duzzadt a létszám, igaz, ide azok is átjöttek, akik eredetileg úgy tervezték, hogy a Blaha Lujza térről mennek tovább. Mérsékelt lelkesedést kiváltva árpádsávos zászlók is feltűntek az uniós és magyar lobogók mellett. Aztán a tüntetés kezdett egyre inkább tüntetésre hasonlítani. Ha az egész Andrássy utat nem is, legalább a felét lezárta a rendőrség. Szirénák, dudák, rigmusok szóltak. A demonstrációhoz út közben több százan csatlakoztak. Az első sorban egy „Elegünk van!” feliratú transzparenst vittek a demonstrálók. A Széchenyi (volt Roosevelt) térnél egy középkorú nő ellentmondást nem tűrő szigorral rákérdezett: – Te Soros-bérenc vagy? – Igen, persze. – Akkor tessék! – nyomott a kezembe egy Soros György („minden baj forrása”) arcképével díszített 10 ezer forintos papírpénzt, illetve papírpénz látszatát keltő CEU 5493587 sorszámú nyomtatványt, amely a Magyar Nemzeti Tank kiadásában figyelmeztetett rá, hogy „A kemény munkát a törvény bünteti”. A Lánchíd másik oldalán, a Clark Ádám téri alagút fölé kitett molinó fehér alapon piros betűkkel tudatta, hogy „A dolgozókkal vagyunk!”. A színpadot a Várkert Bazárnál állították fel, abból az irányból újabb százak „Szervusztok, szervusztok!” kórussal üdvözölték a tömeget. A fiatal szakszervezetis Kiss Nikoletta vagy a népszerű rapper, noÁr (Molnár Áron) mellett az a gimnazista, Nagy Blanka is felszólalt, akitől – miután egy kecskeméti demonstráción keresetlen szavakkal elküldte melegebb éghajlatra a Fideszt a köztársasági elnökkel együtt – elhatárolódott kiskunfélegyházi gimnáziuma, és akire a fideszes média össztüzet zúdított. Nagy Blanka ezúttal igyekezett kerülni a trágár szavakat, megelégedett azzal, hogy az Orbán-kormányt daganatos sejtnek, a budai Várba költöző kormányfőt „mocsokkirálynak” nevezi. Az ellene folyó lejárató kampány részeként azt híresztelték, hogy három tárgyból bukásra áll. A gimnazista szerint ellenben a Fidesz bukott meg három dologból: tisztesség, emberség, őszinteség. „Nem tőlem félnek, hanem a fiatalságtól!” – mondta. Az általa a „nemzet udvari bolondjának” nevezett Bayer Zsolt kormánypárti publicista azt írta róla, hogy egy „szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli”. Nagy Blanka visszaüzent „Zsozsónak”: ezek az „ócska prolik”, tehát a proletárok, a munkások termelik a „segged alá a javaidat”. Ekkor már több ezren voltak. A demonstrációra az ellenzéki pártok sátrakat állítottak, az egyik helyen Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltségéhez gyűjtöttek ajánlásokat. A legpezsgőbb élet egy reményteljes kezdeményezés, a Hallgatói Szakszervezet standjánál volt. „Mit akarunk? Sztrájkot! Mikor? Most!” – skandálták az egyetemisták. Vagy például azt: „Diák-munkás szolidaritás!”. Jöttek és mentek az emberek, nem merjük megbecsülni, hogy összességében hány ezren fordultak meg szombat délután a Várkert Bazárnál. Az információáramlás messze elmaradt a tökéletestől. Sokan úgy tudták, hogy három órakor kezdődik a rendezvény, pedig akkor már csak a vidéki tüntetésekről szóló bejelentkezések szerepeltek a programban. A demonstráció után a tüntetők egy része próbálta elfoglalni a Lánchidat. Hosszas huzakodás után elindulhatott a forgalom, a rendőrök többeket elhurcoltak. Mások láncot és lakatokat vittek a Parlamenthez. A tüntetések folytatódnak majd. Ismét Nagy Blankát idézzük: „Cselekedjünk! Akármit!”  
Szerző

A csirkefarhát korszaka meg a stadiont szülő asszonyok – tüntetés Tatabányán

Publikálás dátuma
2019.01.19. 19:50
Tatabánya
Fotó: Molnár Ádám
Száz éve is a nyolc órai munkáért, a tisztességes megélhetésért tüntettek a városban, ahol ma közösen léptek színpadra az ellenzéki pártok képviselői és a szakszervezeti vezetők.
Vörös zászlót lengetett egy fiatalember Tatabánya Fő terén, közben két-háromszáz ember várta, hogy elkezdődjön a rabszolgatörvény elleni országos tiltakozássorozat egyik meghatározó demonstrációja. A zöld zubbonyt viselő srác szerint a vörös mindig az alávetett helyzetbe kényszerített emberek meg a forradalom színe volt – ezért érezte úgy, hogy magával kell hoznia a lobogót. A csöndesen várakozó emberekre pillantva felvetettük neki, egyelőre nyoma sincs a forradalmi hangulatnak „Hát, tényleg nincs”, ismerte el, „de ettől még nem hiábavaló ez a megmozdulás, ahogy a lassan kifulladó tüntetéssorozat sem az. Végre egyszer az ellenzék tematizálta a közbeszédet, és a kormány került lépéskényszerbe. Ebből sokat lehet tanulni. Előbb-utóbb annyit, hogy le tudjuk váltani a kormányt”.
Közben egyre többen érkeztek a térre: kevesebben fiatalok, jobbára idősek és középkorúak – többen MSZP-s, LMP-s, jobbikos, DK-s, momentumos zászlót hoztak magukkal, de egy kisgazda lobogó is feltűnt. A hátsó sorokban csöndesen álldogált egy házaspár. Egyikük tanár, másikuk önkormányzati dolgozó. Kérték, nevüket ne írjuk le, nehogy „kellemetlenségek” érjék őket, már azzal is nagy kockázatot vállaltak, hogy állami, önkormányzati alkalmazottként eljöttek a tüntetésre. Amikor azt firtattuk, célt érhetnek-e kiállásukkal, a férfi lényegében ugyanazt mondta, mint a vörös zászlót lengető fiatalember: „most még nem, de valahol el kellett kezdeni”.
Noha a tüntetést hivatalosan a rabszolgatörvény ellen hirdették meg, a megkérdezett résztvevők kivétel nélkül úgy vélték: már régen többről van szó. Erről tanúskodtak a beszédek is. Tompa Andrea író egyebek mellett arról beszélt, hogy ma a normalitás van veszélyben. Hiszen az abnormális, hogy ma már az iskola is hullafáradt gyerekeket „termel ki”, és ők lesznek a jövő rabszolgái. Az író viszont olyan országban akar élni, ahol érték a munka, de tiszteletben tartják a szabadidőt és a szabadságot is. Misetics Bálint az ismert szociálpolitikus pedig abból indult ki, hogy a rabszolgatörvény csak egy – a legutolsó – a kormány elnyomó intézkedései közül, hiszen a kabinet döntései szinte kivétel nélkül a társadalmi egyenlőtlenséget mélyítik. Aztán – tüntetői tetszés közepette – alaposan megsorozta a rezsim gazdaság- és szociálpolitikáját, és arról beszélt, hogy a lakáspolitikától kezdve az adózásig minden esetben többet kapnak a gazdagok és kevesebbet a szegények. Azaz aki szegénynek született, az szegény is marad. – Sziasztok ellenállók! – köszönt be a színpadról Balla István. A komáromi középiskolai tanár indulatosan szólt arról, hogy a kormánynak nem fontosak az átlagemberek – példátlan módon még oktatási-, egészségügyi- és munkaügyi minisztérium sincs. „1919 -ben volt Tatabányán egy bányásztüntetés. Ahogy akkor a nyolc órai munkáért és a tisztességes megélhetésért tüntettek, úgy ma is ezt kell követelnünk – adott magyarázatot Kordás László, miért épp ezt a várost választották a demonstrációk egyik központi színhelyéül. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke szerint szombaton Magyarországon több mint 30 településen tüntettek, külföldön pedig tíz nyugat-európai városban demonstráltak azok, akiket elzavart saját hazájukból ez a kormány. „A rabszolgatörvény több mint egy jogszabály, az valójában egy társadalmi jövőkép”, magyarázta Kordás László, „csakhogy mi nem azért dolgozunk, hogy elfáradjunk, hanem azért, hogy tisztességes bért kapjunk”.
Kordás László
Fotó: Molnár Ádám
Boros Péterné, a márciusi sztrájkra készülő Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke egyebek mellett arról beszélt: tudja, hogy mindenki azt szerette volna, ha már a jövő héten munkabeszüntetéssel tiltakoznak, de erre egyszerűen nincs lehetőség. A jelenlegi sztrájktörvény ugyanis ezt nem engedi – magyarázta. Ezzel együtt emlékeztette az embereket: Sztrájkolni csak ott lehet, ahol van szakszervezet. Ezért azt kérte, szervezkedjen és erősítse a szakszervezeteket az, aki változást szeretne. Galló Istvánné, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) alelnöke némiképp meglepte a tüntetőket, amikor megállapította: sok helyen örülnek a túlórázás lehetőségének. Amikor azonban megmagyarázta, mire is gondol, már egyetértett vele a tömeg: – Ma Magyarországon dolgozói szegénység van. Napi nyolc óra munkával nem lehet annyi pénzt keresni, amennyi a biztonságos megélhetéshez kell. Amíg ez nem változik, sokan önpusztító módon vállalják majd a napi tíz-tizenkét órás munkát, mert kell a pénz a hitelre, megélhetésre, és nem gondolnak a veszélyere, a család szétesésére, az egészség elvesztésére. Az elfogadhatatlanul alacsony nyugdíjról szólva pedig úgy fogalmazott: „a csirkefarhát időszakát” éljük, és láthattuk, milyen nagy bajokat teremt már az is, ha csak egy napot késik a nyugdíj. Mindez az addig visszafogott tüntetőket is feltüzelte, és ekkor már erővel, hangosan zúgott az „Orbán, takarodj!” Különösen akkor, amikor Galló Istvánné arról beszélt: „A békéért harcolni kell, itt az idő.”
Végül színpadra léptek azok az ellenzéki képviselőnők, akik a tiltakozássorozatban főszerepet játszottak. „Szép volt csajok” – köszöntötték őket a tüntetők. Bősz Anett (Liberálisok) a demokrácia megvédésére buzdított, Demeter Márta (LMP) azt üzente, bojkottálni kell a rabszolgatörvényt alkalmazó cégeket. Kunhalmi Ágnes (MSZP) már távolabbra tekintett, és arra buzdított mindenkit, hogy menjen majd el szavazni, mert ha az ellenzék és az emberek összefognak, akkor „egy az egy ellen” legyőzhető a Fidesz. Erre rímelt a jobbikos Varga-Damm Andrea, amikor megjegyezte, senki nem gondolta volna, hogy valaha egy színpadon fognak állni. Szabó Tímea (Párbeszéd) egyebek mellett a fideszes Németh Szilárd hazugságairól szólt volna, de nem volt könnyű dolga, mert a politikus nevének említésére is rendre felhördült a tömeg. Szél Bernadett (független), aki „sokat túlórázott a múlt héten a köztévében” leszögezte, nem fognak olyat játszani, hogy míg az ország vezetői „jachtoznak, meg ibizáznak”, az átlagember heti hét napot dolgozik. Vadai Ágnes (DK) azt mondta, negyven napja várja, hogy legyen egy fideszes, aki elmagyarázza, miért is fogadták el a rabszolgatörvényt, de mára elfogyott a türelem. 
– Gyertek velünk! Gyertek velünk! – hívta a demonstráció végén a helyi Fidesz-irodához a tüntetők egy kisebb csoportja az embereket. Végül úgy ötvenen csatlakoztak a sípoló, doboló, olykor pedig a „mocskos Fidesz” rigmust skandáló menethez. Az irodához érve a tiltakozók azzal szembesültek, hogy bár a hosszú úton minden lámpa égett, pont a Fidesz--iroda előtti fényforrás maradt sötét. Mivel az elmúlt hónapban más városokban is előfordult már, hogy épp a tüntetés helyszínén és idején romlott el a lámpa, a tiltakozók legott skandálni kezdték: „Közvilágítást! Közvilágítást” A lámpa ettől nem javult meg, így gyertyák és telefonok fényében ragasztottak üres papírt az iroda üvegére, hogy üzenhessen a Fidesznek, akinek kedve tartja. Sokaknak volt kedve ehhez – igaz, az üzenetek egy része alighanem sértené a vulgáris beszéddel hirtelen szakító Bayer Zsolt ízlését. Többen csak annyit üzentek, O1G, volt, aki azt írta, „Börtönbe veletek!”, „Bűnözők vagytok!”, és akadt, aki kinevette a rendszert:„Stadiont akarok szülni”
Szerző
Frissítve: 2019.01.19. 21:26