Tudatosan szónokoltál szabad szájúan a kecskeméti tüntetésen, vagy hatalmába kerített az indulat? Megírtam egy beszédet, amit viszont a sötétben nem láttam – improvizálnom kellett. Ezek a gondolatok azonban már rég forrtak bennem, valószínűleg most kellett kitörniük valamilyen formában.
Mit kezdesz azzal, hogy a megfogalmazás miatt könnyebb volt félresöpörni a tartalmat, és inkább a formára koncentrálva arról magyarázni: nem illendő, hogy egy fiatal lány káromkodjon, és csúnyán beszéljen az államfőről.
Senki ne akarja eldönteni, hogy mi illik egy fiatal lányhoz, és mi nem. Nem vitás, szidtam a köztársasági elnököt. De hogy dicsérhettem volna meg valakit, aki a rabszolgatörvény aláírásával sok-sok embert nyomorított meg?
Hat az életedre, a közvetlen környezeted mindennapjaira a rabszolgatörvény?
A saját családom tagjain és a barátaimén is azt tapasztalom, hogy borzasztóan lefáradva jönnek haza a munkából. Keményen dolgoznak, alszanak, és amikor felkelnek, tulajdonképpen már indulhatnak is munkába: szinte egyáltalán nincs időnk foglalkozni egymással.
Az iskolatársaid, a barátaid, a családtagjaid másképp viszonyulnak hozzád, mióta politikai színpadra léptél?
Nem voltam azóta iskolában, épp most gyógyultam fel egy betegségből. Nyilván akadtak olyanok, akik azt mondták: a jövőben ne is ismerjük egymást. De a barátaim nagyon támogatnak, ahogy a családom is mindenben mellettem áll.
A tanáraiddal mi a helyzet?
A legtöbbjük nem foglalkozik az esettel, és én ennek nagyon örülök: az iskolába azért járok, hogy tanuljak. És az idén nagyon sok dolgom van – ezért nem jelentkeztem például újra a Független Diákparlamentbe, noha két évig tagja voltam.
Hogy dolgozod fel, hogy a kormánymédia alantas módszerekkel próbál hitelteleníteni?
Nem érzem magam rosszul a lejárató kampány miatt, közömbös tudok maradni, azt hiszem vagyok annyira érett, hogy ne vegyem fel ezeket a negatív dolgokat.
Az sem rendített meg, hogy miután Bayer Zsolt leprolizott, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője útszéli ribanchoz hasonlított?
Bencsik úr és Bayer Zsolt két éretlen óvodás. És ennyit arról, amikor felnőttek mondják nekem, hogy fiatalként nem szabad csúnyán beszélnem, és nőként nem használhatnék ilyen kifejezéseket. Sokkal gázabb, ahogy ők beszélnek egy tizenkilenc éves lányról.
Akkor attól sem tartasz, hogy a hatalom utánad nyúl, és megnehezíti a továbbtanulást, a munkavállalást?
Vagyok annyira talpraesett, hogy a jég hátán is megéljek. Szóval nem tartok attól, hogy szerepvállalásom miatt évek múltán nem vesznek fel egy munkahelyre. Különben is, az a munkahely, amelyik politikai indokok alapján utasít el valakit, amúgy is vállalhatatlanul inkorrekt lenne nekem.
