Európa súlyos válságban van, ezért új kezdeményezésekre van szükség. Új impulzust adhat a kedden aláírandó német-francia barátsági szerződés. Mint Michael Roth, német Európa-ügyi miniszter fogalmazott, a cél az, hogy útját állják a populista pártoknak. Erre valóban minél nagyobb szükség és igény lenne a május végén esedékes európai parlamenti választás közeledtével. A megállapodást az Elysée-szerződés aláírásának 56. évfordulóján látja el kézjegyével Macron és Merkel.
Az aláírás egyfajta üzenet: a német-francia tengely a bevándorlásellenes, populista pártok térnyerése ellenére sem halott, s továbbra is komolyan kell venni azt, mit mond a német kancellár vagy a francia elnök. Hiába hangosak a szélsőségesek, az Európai Unió irányvonalát továbbra is ez a két ország határozza meg, nélkülük elképzelhetetlen az Unió jövője.
A szerződés aláírásának gondolata mind 1963-ban, mind pedig most Franciaországtól érkezett. S akad még egy hasonlóság: mindkét esetben az Egyesült Államok dominanciáját próbálták meg egyensúlyozni.
Az 1963-as aláírást követően azonban a német vezetés megrettent, Bonnban, az NSZK akkori fővárosában megpróbálták elvenni a megállapodás élét azzal, hogy a szövetségi parlament határozatban mondta ki, mennyire különleges kapcsolatokat ápol az ország Washingtonnal. De Gaulle erre lakonikusan jegyezte meg: a szerződések hatálya sem tarthat örökké. Most azonban senki sem tervezi Berlinben, hogy az Egyesült Államoknak is tegyen némi gesztust, már csak azért sem, mert az országban népszerűtlenebb Donald Trump, mint Párizsban. Sem a németek, sem a franciák számára nem kérdés: a közös német-francia kiállásra minden korábbinál nagyobb szükség van, Donald Trump már nem szövetségesnek, hanem – saját bevallása szerint – ellenségnek tekinti az EU-t, így a közös Európának a saját lábára kellene állnia, a védelmi politikát is a saját kezébe kellene vennie. Ez azonban nem egyszerű feladat a belső széthúzások, illetve amiatt, hogy a tagállamok nem szívesen költenek többet hadügyre.
A német-francia egység kidomborítására azonban nem csak azért van szükség, hogy növekedjék Európa világpolitikai súlya. Az egyelőre kétes kimenetelű Brexit miatt is erőt kell demonstrálni, megmutatni azt, hogy ezekben a bizonytalan időkben sem rendült meg az Unió konglomerátuma, igenis léteznek olyan új kezdeményezések, amelyek megfiatalítják az EU-t. Üzenet ez mindazoknak, akik folyamatosan lázadnak az EU és Brüsszel ellen és a Brexitet arra használják fel, hogy bevándorlásellenes szövetséget hozzanak létre az Európai Parlamentben. Az üzenet lényege az: nagyobb elszántságra van szükség a közös Európát óhajtó államok részéről. A megállapodás minden fontos, Európát érintő témakört érint. Így távolról sem csak a védelmi politikai, illetve a fegyverexport összhangba hozását tartja fontosnak. Míg az 56 évvel ezelőtti Elysée-szerződés még csak a két ország közötti együttműködés szorosabbra vonását tűzte ki célként, ezúttal ennél jóval komolyabb célokat fogalmaznak meg. Párizs és Berlin „több Európa” mellett tör lándzsát, szorosabb együttműködést akarnak a tagállamok között, szembemennek a populistákkal, köztük Orbán Viktor miniszterelnökkel is, mindazokkal, akik az Uniót a tagállamok laza halmazaként képzelik el, s a nemzeti szuverenitást a közös uniós célok elé helyezik.
Belpolitikai okok is indokolják a szerződés aláírását. Macronnak új impulzusokra van szüksége a sárgamellényesek mozgalmának visszaszorításában. Angela Merkel viszont már csak a kancellári tisztségre koncentrálhat, miután tavaly decemberben leadta a CDU elnökségét, s mielőbb fontos gazdaságélénkítő lépéseket kellene tennie, mivel lassabban bővül hazája GDP-je. Azért is egyszerűbb Merkel helyzete, mert az uniós testvérpárt CSU Markus Söder bajor kormányfő pártelnökké választásával szakít a leköszönt Horst Seehofer által képviselt némiképp euroszkeptikus irányvonallal.
Korábban Németország azt akarta elérni, Franciaország ajánlja fel, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában elfoglalt állandó tagsága az Európai Unióé legyen. Ilyen törekvéseket már nem hallani Berlinben sőt a kedden aláírandó aacheni megállapodás éppen azt mondja ki, hogy Franciaország síkra száll a németek állandó BT tagságáért. Erre persze jelen helyzetben nincs reális esély. Oroszország és Kína sosem fogadná el, hogy növekedjék a nyugati túlsúly a Biztonsági Tanácsban. A megállapodás egy része a gazdaság élénkítéséről szól. E tekintetben azonban nem lesz összhangba hozni Berlin és Párizs érdekeit. A német gazdaság bővülése az exporttól függ, Franciaország költségvetése viszont folyamatosan deficites, így Párizs éppen az export óvatos visszaszorításában, a külkereskedelmi hiány fokozatos csökkentésében lenne érdekelt.
A nehézségeket jelzi, hogy mint a Bloomberg rámutatott, még alapvető témákban sincs egyetértés. A digitális vállalatok megadóztatásáról sem tudtak közös nevezőre jutni. Mivel közös európai megoldást sem sikerült kidolgozni, Franciaország egyedül lépett, s január 1-től egyedül vezette be a digitális adót. Ebből éves szinten 500 millió euró pluszbevételt remélnek. Párizs ezzel azt jelezte, nem akar a végtelenségig várni a többi uniós tagállamra, beleértve Berlint is. December elején Németország és Franciaország még abban állapodott meg egymással, hogy ha 2020-ig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) segítségével nem sikerül megoldást találni az európai digitális adóra, akkor 2021. január elsejétől bevezetik az új adónemet. Az új elképzelések alapján az adókulcs 3 százalékos lenne és kizárólag a reklámbevételekre vonatkozna.
Aachenben Európának üzennek, kérdés, hogy az egység, az erő demonstrálása gyakorol-e bármiféle hatást a mai európai viszonyokra.
