Egy korábban szinte láthatatlan fekete lyuk 2018 márciusában a röntgentartomány legfényesebb forrásává vált. Az ugrásszerű aktivitásnövekedés „fény-visszhangokat” is elindított, ezekből sejthető, hogy a fekete lyukat tápláló gázfelhő formája megváltozott. A Marylandi Egyetem és NASA Goddard Űrközpont munkatársai a Nature szaklapban közzétett tanulmányukban mutatták be, hogyan sikerült megfejteniük a fekete lyuk növekedésének titkát - írta a Csillagászat.hu.
Amikor egy csillagtömegű fekete lyukat a társcsillaga táplál, a befelé áramló gáz felforrósodik, és röntgensugárzást bocsát ki. Az így kialakuló anyagbefogási korong körül lévő töltött részecskék egy még forróbb felhőt alkotnak, létrehozva a milliárd fokos koronát, amely még nagyobb energiájú röntgensugárzást bocsát ki. A csillagászok azt vizsgálták, hogyan verődik vissza a fény a rendszeren belül, az indirekt visszfények elemzésével térképezték fel a gázfaló fekete lyuk szerkezetét.
A csapat a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén működő műszer segítségével észlelte először a fényes jelenséget. A MAXI röntgenégbolt-felmérő program 96 percenként pásztázza át röntgentartományban az egész égboltot, változócsillagok után kutatva. Erin Kara és munkatársai a NICER adatainak segítségével megállapították, hogy először a nagy energiájú tartomány erősödik, majd halványul el, a kis energiájú tartomány pedig ezt követi. Ez a tendencia arra utal, hogy a nagy energiájú sugárzás a koronából érkezik a korongra, felmelegíti azt, majd alacsonyabb energián távozik onnan.
Mivel a korong röntgenkibocsátásának más jellemzői nem változtak ezekben a hetekben, a csillagászok feltételezték, hogy a változás nem a korongban zajlik, de a korona mérete a tizedére csökkent. Ez az első bizonyíték arra, hogy a fekete lyuk a koronából táplálkozik.
