Hegyi Iván: Csak a játékra nincs keret

Publikálás dátuma
2019.01.22. 10:35

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A hazai átlagfizetés hússzorosát viszik haza a labdarúgó NB I-ben szereplők, akiknek pályán mutatott produkciója egyáltalán nem indokolja a kiemelt javadalmazást.
Leginkább a „döbbenetes” jelzőt olvastam azzal kapcsolatban, hogy egy múlt heti európai összeállítás szerint az NB I labdarúgói átlagban ötmillió forintot keresnek havonta. Magam nem lepődtem meg, több okból sem. Egyrészt Muszbek Mihály sportközgazdász már a múlt nyáron valószínűsítette: a hazai labdarúgás kétszáz legjobban fizetett emberét – játékost, edzőt, klubvezetőt – a középértéket tekintve 52,8 millió forinttal „dobják meg” évente, azaz csaknem négy és fél millióval havonta. Másrészt magától értetődik, hogy növekvő bevételek esetén emelkednek a bérköltségek is.
A bibi csak az, hogy a magyar labdarúgás szereplői nem piaci alapon tesznek szert mind nagyobb juttatásra. Az ősszel az FTC 10 999-es nézőátlaga nyomán 2863-ról 3068-ra emelkedett az itthoni első osztály látogatottsági középértéke, de mondani sem kell, a jegyekből származó summa pusztán a töredéke a költségvetésnek, ahogyan az ajándéktárgyakból, de még a túlárazott tévébevételekből származó jövedelem is. A pénzügyi kigömbölyödés alapja az állami szponzoráció, ennek tulajdonítható – nem feltétlenül köszönhető –, hogy a fizetések mind magasabbra szöknek, a részarányuk már a bevételek 63 százalékát teszik ki.
A magyar futball még sincs beljebb, mint korábban. A Vidivé változott Videoton hatévenkénti Európa Liga-csoportkörös szereplése kevés az üdvösséghez, pláne úgy, hogy hazánk másik három – a legtöbbször mind a négy – képviselőjét már júliusban és augusztus első hetében, az előszezonban kiselejtezik. (Akkor is, ha a vetélytárs albán, azeri vagy luxemburgi.) Magyarország az UEFA-együtthatók alapján megállapított rangsorban a 33., a FIFA világranglistáján – Ghanával holtversenyben – az 51-52. helyen áll. Az adatok egyike sem tükrözi vissza a busás ráfordítást; a jelek arra vallanak, hogy a kiadás egyelőre jobban megy, mint a beadás. Bár a nagyvonalúság sokaknak beadható, ahogyan a versenyszellemet, úgy a sikerességet sem javítja az állam bőkezűsége...
Hogy mennyire viszonylagos a bőség, azon elgondolkodhattam a Leverkusen–Mönchengladbach német bajnoki mérkőzésen is, amelyet volt szerencsém kommentálni a Sport Tv-ben. A Bayer a tizedik helyen áll a Bundesligában, több veresége van, mint amennyi győzelme, azaz legföljebb európai középcsapatnak nevezhető, azzal együtt is, hogy az EL-ben még áll, miután elsőként zárta gyógycsoportját (a további helyezések sorrendjében: FC Zürich, Larnaka, Ludogorec). Na most: ez a Leverkusen tizenöt olyan labdarúgót számlál, akinek az értéke legalább 10 millió euró. A Vidi FC keretében viszont mindössze négy játékos értéke haladja meg az egymillió eurót. Tetszik érzékelni a különbséget? A differencia másként is kifejezhető. A Leverkusen a legjobb 32 között a Krasznodarral találkozik; az orosz csapat néhány éve 5-1-gyel és 3-1-gyel ejtette ki a Diósgyőrt, és nyilván hasonlóképpen csúnyán bánna el a boldogtalan magyar kupareprezentánsok túlnyomó többségével. 
A keret valódi értékét persze nem a lajstromban, hanem mindenekelőtt a pályán lehet megtapasztalni, ezt bizonyította az összesen 19 milliós Vidi kettős győzelme az 50 millióra taksált – az Európa-ligában nyújtott produkciója (egy győzelem, öt vereség, negyedik hely) alapján két fillért nem érő – PAOK Szalonikivel szemben. De az eltérést nem lehet sorozatosan eltüntetni a pázsiton. Márpedig az a szomorú helyzet, hogy még közvetlen környezetünk versenyben lévő reprezentánsai közül is a Viktoria Plzen játékosgarnitúrájának értéke 19, a bécsi Rapidé 36,5, a prágai Slaviáé 46,5, a zágrábi és a kijevi Dinamóé 50, illetve 85,5, a Sahtyor Donyecké 114, a Salzburgé 126,5 millió eurót tesz ki. 
Az, hogy a fizetések tekintetében a hazai átlag hússzorosára ugrott a magyar klubokban foglalkoztatott futballisták jövedelme, belügy. Ez nem segít sem a Torpedo Zsogyino-, sem az Észtország-szindrómán. A lépéstartáshoz jelentős fejlődésre volna szükség. Nemrégiben viszont azt olvastam egy „pozitív” értékelésben: a válogatottban azért lehet némi remény, mert feltehető, hogy a kezdő csapatot főként légiósok alkotják majd, a tizenegybe alig kerül be NB I-es labdarúgó.
Ennek örülünk?
Témák
labdarúgás

Babos párosban elődöntős, Fucsoviccsal viszont kikapott az Australian Openen

Publikálás dátuma
2019.01.22. 08:51
Illusztráció
Fotó: Facebook/Fucsovics Marci
Babos Tímea oldalán a francia Kristina Mladenoviccsal címvédőként győzött az ausztrál nyílt teniszbajnokság női páros versenyének negyeddöntőjében. A Melbourne-ben zajló tornán a teniszező Fucsovics Mártonnal alkotott vegyes párosa kikapott a második helyen kiemelt Nicole Melichar, Bruno Soares duótól, így nem jutott a legjobb nyolc közé.
Babosék két szettben győzték le az amerikai Raquel Atawo és a szlovén Katarina Srebotnik alkotta párost, a találkozó 1 óra 17 percig tartott. Az első játszmában sokáig mindenki hozta a saját adogatását, aztán Babosék 5:4-es vezetésnél három játszmalabdához jutottak, és a másodikat ki is használták. A második játszma második játékában a címvédő ismét brékelhetett volna, de ezt hárította az ellenfél. A szett végén azonban 6:5-ös vezetésnél fogadóként sikerült lezárni a meccset. Az elődöntőben az amerikai Jennifer Brady és Alison Riske lesz az ellenfél.
Eredmény:  női páros, negyeddöntő: Babos Tímea, Kristina Mladenovic (magyar, francia, 2.) – Raquel Atawo, Katarina Srebotnik (amerikai, szlovén, 9.) 6:4, 7:5
A Babos Tímea, Fucsovics Márton alkotta magyar duó a szombati győzelmét követően kedden két szettben maradt alul a Nicole Melichar, Bruno Soares második helyen kiemelt amerikai, brazil kettőssel szemben. Az első szett második gémjében Fucsovics elvesztette adogatását, a másodikban pedig rögtön az elsőt nem tudta hozni, majd 2:4-nél Babos szervajátékánál is az összeszokottabb ellenfél játszott pontosabban. A mérkőzés mindössze 48 percig tartott. Eredmény: vegyes páros, nyolcaddöntő: ---------------------------- Nicole Melichar, Bruno Soares (amerikai, brazil, 2.)-Babos Tímea, Fucsovics Márton 6:3, 6:2
Frissítve: 2019.01.22. 08:52

Kézi-vb: a klubedzők érdeme is a remek kapusteljesítmény

Publikálás dátuma
2019.01.21. 19:14
Mikler Roland
Fotó: Kovács Anikó / MTI
Mikler Roland és Székely Márton személyében két kiváló kapusa van a vb-n szereplő férfi kézilabda-válogatottnak, Szathmári János dönti el, hogy melyikük kap bizalmat.
Gulyásleves palacsintával – magyaros menü készült hétfő délután Herningben, ahol a csoportkört két-két győzelem és döntetlen mellett egy vereséggel abszolváló, majd a középdöntőben az olimpiai bajnok Dániától kikapó,aztán Tunéziát megverő nemzeti csapat a harmadik forduló szerdai, Norvégia elleni mérkőzésére készül. A párharc nevezhető sorsfordítónak is, hiszen az eredmények kedvező alakulása esetén az ötödik hely is elérhető, kedvezőtlen esetben viszont az sem elképzelhetetlen, hogy a magyar csapat lemarad a helyosztóról, ezzel együtt céljáról, az olimpiai kvalifikációs tornáról is. Ami biztos: a kapusokon nem fog múlni a siker, az eddigiekben Mikler és Székely is többször nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
„A jelenlegi páros nagyon jó, annyiból rosszabb egy kicsit, hogy mindketten hasonló stílusban védenek. Remekül kiegészítik egymást, segítik a másik munkáját a pályán és azon kívül is, könnyű velük dolgozni. Amit eddig nyújtottak, az nem csak engem dicsér, hanem a kluboknál a kapusedzőkkel, edzőkkel elvégzett munkát is” – magyarázta a lapunknak nyilatkozó kapusedző, Szathmári János, aki a Csoknyai István-Vladan Matic kapitánykettős ténykedése előtti években is segítette már az együttes munkáját. Az egykori 303-szoros válogatott kézilabdakapus érdeklődésünkre külön-külön is jellemezte a Veszprémben védő Miklert és a Tatabányán szereplő Székelyt. 
„Marcinak jó szériája volt a bajnokságban, ügyesen játszott a nemzetközi kupában is, a szlovénok elleni selejtezőkön remekül csatlakozott a válogatotthoz tavaly nyáron, tulajdonképpen akkor tette le a névjegyét. Mivel a Mikler Roland előtti generáció már nem tudna ilyen szinten segíteni, fontos volt, hogy találjunk egy olyan párost, amely stabilan tud segíteni a csapat mögött. Roli is remek formában védett a klubjában az ősszel, az ő esetében viszont a kihívás is más a válogatottnál: a legutóbbi világversenyek nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna, rajta ebből kifolyólag nagyobb teher van, mindenképpen bizonyítani szeretne.”
A 49 éves trénernél arról is érdeklődtünk, hogy mi alapján teszi le a voksát egyik vagy másik kapus mellett a mérkőzések előtt. Emlékezetes: a kapuban vasárnap parádézó Székely bevetése telitalálatnak bizonyult Tunézia ellen.
„Egymás között meg tudjuk ezt beszélni, fontos a kommunikáció és a bizalom. Rolival régebb óta együtt dolgozom, a dánok elleni mérkőzés után azt láttam rajta, hogy kicsit elfáradt, ezt meg is beszéltük, ezután mondtam ki a döntést. Enyém a végső szó, az utóbbi időkben ez nem mindig volt így. Két remek kapus áll most a válogatott rendelkezésére, elégedett vagyok az eddigi teljesítményükkel. A bizalom mindkét fél irányába megvan, bármelyikük is kezdjen, az a fontos, hogy olyan teljesítményt nyújtson, amely a csapat hasznára válik.”
Szerző